Szatmár - németi 1865-ből: Az Ország Tükre - Budapesti képes hetilapban megjelent 154 éves leírás

A Szatmárnémeti anno Facebook oldal szerkesztőjével készült interjúnkat követően ismét egy különlegességre bukkantunk a közösségi média oldalon. Városunkkal kapcsolatban egy 1865-ös cikk átiratát és hozzá készült képét tették közzé.

Az Ország Tükre - Budapesti képes hetilap 1865. június 29-én megjelent 26. számában városunk történetéről ír Zombori Gedő. Fogadják szeretettel a grafika teljes mását és a cikket:

"Szatmár - Németi

(Képpel)

Szatmár fekszik a Szamos balpartján, termékeny rónán, lakosainak száma 18 ezer, melynek szinte 3/4 t része reformált, nevét „Satun” vetést jelentő szótól vette és már őseink, bejövetele előtt a kazárok birtokában Zotmár név alatt erős vár volt. Németi volt az első német telepitvény a magyar khanaanon. Most azon jó németeknek sem hire sem hamva, azokat a német nevű családokat is mind töröl vágott, tiszta vérű, többnyire földmiveléssel foglalkozó magyarokká tette az idő és a honszerelem.

A két város közt hajdan a Szamos hömpölygőt, 1760 óta azonban a folyam uj medret vett, s helyén most utczák s egy nagyszerű apácza-zárda áll, a két várost egy bel és egy kültanács vagy képviselő testület kormányozza.

Szatmárt őseink bejövetelekor Zabolch vezér foglalta el. I.István 1006 körül telepítette ide a Gizellával bejött németeket, s azokat nagy szabadalmakkal ajándékozta meg. A város gazdagságát mutatja az, hogy bár 1241-ben a mongolok Telebog vezérlete alatt elpusztították is, már 16 év múlva anynyira fel volt épülve, hogy V. István király két évig többnyire itt lakott. - A vár jelentékenysége 1543-ban kezdődik. A mohácsi vészt , követő szerencsétlen időkben többször a várral a várost is felperzselték, lakosait kirabolták. Így 1536-ban Bánfi Boldizsár a Szapolyaihoz szitó várost felgyújtotta s lakosaiból több százat a Szamosba fullasztott. Ezért Szapólyái midőn győzött Horváth Mátyást, I. Ferdinánd király vezérét karóba huzatta. 1564-től kezdve úgy látszik a szatmári várkapitányság egyike volt a legfőbb katonai rangoknak, minthogy a szatmári főkapitány egyszersmind a „Tiszán inneni részek”-nek kormányzója volt. Mint várral bíró véghely többször s temérdek viszontagságnak levén kitéve többször az állami közterhek viselése alól felmentetett.

Miksa császár, midön Báthori Istvánt lengyel királylyá választották, Tieffenbach szatmári kapitányt azzal bízta meg, hogy szerződnék Báthorival, miszerint Báthori mondjon le a lengyel-koronáról Szatmár- és Nagy-Bánya örök birtokáért. - Ettől kezdve, bár az alku meg nem köttetett is, Báthori igényt tartott Szatmárhoz, s Rudolf császártól családja számára követelte is. 1600-1602-ig Básta és Mihály vajda fel váltva laktak Szatmáron, 1606-ban Szatmár Bocskai kezére került, s ennek birtokában öt a „bécsi béke" is megerősítette. Halála utáni rokona Bocskai Miklóstól erővel vették el. Azonban az erdélyi fejedelmeknek mindig első gondjuk volt Szatmár s a szomszéd Erdőd és Ecsed elfoglalása, azonban 1660-ban Barcsaitól Károlyi Ádám I. Lipót vezére véglegesen elfoglalta. Ezért a váradi török basa a várat és várost folytonos rettegésben tartotta. Még a törököknél is garázdábbak voltak a várbeli német katonák, kiket aztán mikor fosztogatni jártak sokszor elpántoltak a szatmári nemesek.

A var alatt 1676-ben az ostromló Tököli István és Spandau oly véres ütközetet vívtak, hogy Spandau 8 ezeret vágott le. A következő évben Tököli Imre erdélyi és lengyelhadakkal két ezer németet kaszabolt le, s az vezért Herbersteint saiát kezével vágta le. A várat azonban sem ö, sem a kővetkező évben Teleki Mihály be nem vehette, söt Telekit fortelylyal megszalasztották; futva elmaradt az aranyos csizmája, melyet aztan gyalázatjára a szatmári várkapu tetejére szegeztek. Hiába akarta ajándékkal, követséggel kinyerni a félcsizmát, ott maradt az hónapokon keresztül.

1703-ban II. Rákóczi Ferencz is meg szállotta; a város a nagymagyarhoz szított és ezért Löwenburg várkapitány Németit éjjel elhamvasztá s lakosait a szatmári hegyre szorította, vagy legyilkolta. Ennyi viszontagság után a szatmáriak kérelmére II. Rákóczi Ferencz, midőn 1705-ben a várost elfoglalta, a várat lerontatta.

Azon évben midőn 1710-ben Rákóczi szerencse csillagának hanyatlásával a város Bécs felöl is fenyegetve volt, az iszonyú halálkor a városban csak 460 embert hagyott, s ezeket is Rákóczi bomladozó seregei sanyargatták. Szatmár ez óta elvesztve hadi fontosságát, de a két város egyesítésével ipari fontossága nevekedvén, a város csinosítására nagy gond fordíttatott. Az utolsó nemzetküzdelemben a kormánynak szinte ezer hadászt adott, a kincstárt 3 ezer 40 forinttal segítette, nem számítva ide az önkéntesek élelmezését az átvonuló csapatok szállítását, s több ily ezeret felemésztő áldozatokat. A forradalom bevégeztével másfél millió pfrint Kossuth-bankója égett el.

A város 896,500 öl területen fekszik, áll 1853 házból, határa mintegy 21 helységtől környezve 3 mérföldet meghaladja. Fövize a Szamos, továbbá a Homorod, Sár és a Medes. Kitűnő jó földje lakosainak nagy részét a földmivelésre utalja; a várostól két órányira van a szatmári szőlőhegy, mely az üldöztetések napjaiban sokszor volt a városiak menkelye. Lakosainak száma mintegy két ezer, kik ott állandó vinczellérek, iparosok, szölő birtokosok, többnyire reformátusok. Már 1264-dik évben oly hires bortermő hely volt, hogy István király megengedte a szatmárkegyi bort vám nélkül a külföldre vihetni. A szatmári bor ha vasutunk lesz nagy kelendőségnek fog örvendeni.

Kevés város, mely a tanügynek oly magasztos áldozatokat hozna mint Szatmár városa, melynek a tanügyre és egyházra évi kiadása meghaladja a 6 ezer o.é.forintot. Van a reformáltaknak, 6 tanár vezetése alatt legjelesebb ilynemű intézetek közé tartozó növeldéje, mindkettőt nagyrészben a hivek áldozatkészsége tartja fenn, s folyton emeli. Itt székel egy katolikus püspökség, papnöveldével, minta elemtanodával, tanító kepezdével, és császári gymnasiummal, a két város közt áll a pompás nagy zárda. Szatmár a megye legmiveltebb városa, központja, székhelye. Piacza, melyet Pap Béla rajztanár rajza után közlünk, szép nagy négyszög, ha egészen kiépül, egyike lesz az ország legszebb tereinek. A városházával (most megyeház) áll szemben a nagy „Kölcsey szobra.“

Ha, a melyhez reményünk van, vasutunk lesz, Szatmárt helyzete, fekvése hazánk egyik legélénkebb városává emeli. Úgy legyen mielőbb; Szatmár életrevaló és jó népe ezt megérdemli!"

A hetilap eredeti számára erre a hivatkozásra kattintva tekintheti meg.