A sivatagi hangyák táplálékszerző útjaikon az eget figyelve jegyzik meg a hazavezető utat, ám egy kietlen táj esetén a kutatók mindig érdekelte, hogyan találták meg a rovarok mindig a legközvetlenebb utat hazafelé, és honnan tudják mekkora távot kell menniük. Az új kutatás felfedte, hogy e séma egyik fontos része a lépésszámlálás.
Az évek során különböző kutatócsapatok álltak elő számos elmélettel arról, hogyan is találnak haza a hangyák. Az egyik szerint a rovarok úgy járnak el, mint a méhek és emlékeznek a vizuális jelekre, ám a kísérletek során kiderült, hogy a hangyák a sötétben is nagyon jól navigálnak, sőt vaktában is. Egy másik, vitatott elmélet szerint mivel a hangyák egyenletes iramban haladnak, tudják, hogy mennyi idő alatt jutnak el a táplálékig és vissza- írja a híradó.hu.
A hangya "lépésszámláló" technikát először 1904-ben vetették fel, ám egészen mostanáig nem tesztelték. A kutatók most sivatagi hangyákat - Cataglyphis fortis - tanítottak be, hogy bolyuk bejáratától egyenes vonalban haladjanak egy 9 méterre lévő táplálékforrásig. Ha a bolyt vagy a táplálékot elmozdították a hangyák letértek az egyenes útról és úgy kerestek tovább.
Ekkor a kutatók elvégeztek egy kisebb kozmetikai műtétet. A hangyákat óvatosan hátukra fordították, és néhány hangya lábaira gólyalábszerű toldalékokat - disznósörtéket - ragasztottak, hogy meghosszabbítsák a lépéseket. A beavatkozást gyorsan el kellett végezni, nehogy a rovar elfelejtse célját és eltévedjen. Ezt követően más hangyáknál pedig kisebb lépéseket értek el úgy, hogy amputációval megrövidítették lábaikat. A beavatkozás nem olyan kegyetlen, mint aminek hangzik, a rovarok ugyanis nem érzékelik a fájdalmat, legalábbis nem azon értelemben, ahogy az ember.
A korosodó hangyák általában el is veszítik lábaik egyes részeit. A sivatagi felszín igen forró, akár a 70 fokot is elérheti, ilyenkor a hő és a kiszáradás hatására egyes szövetek elhalnak és letöredeznek. Vannak olyan idősebb hangyák a sivatagban, akik utolsó, megmaradt lábaikon egyensúlyoznak.
A hangyák lépéshosszának manipulálásával a kutatók meg tudták határozni, hogy a rovarok távolságmérőhöz hasonlatos módszert alkalmaznak-e, vagy pedig belső lépésszámlálójukkal számolnak.
A "gólyalábas" hangyák ugyanazon lépésszámot tették meg visszafelé, de a távolság nagyobb volt. Túlhaladtak a bolyon, átlagosan több mint 50 százalékkal messzebb jutottak, mint lépéseik alapján kellett volna. A rövidlábú hangyák viszont a lépésszámokkal kisebb távolságra jutottak.
A hangyák nagyon gyorsan megszokták új lábaikat és utána már nem tévedtek el, sőt másnap ugyanúgy viselkedtek, mintha mi sem történt volna. Azt, hogy a hangyák pontosan hogyan számolták ki a megtett távolságot rejtély maradt, bár a kutatócsapat azt gyanítja abban nagy szerepet játszik az ösztön.
stop.hu