2010-01-11 14:45:36• hírek • Tóth Klarissz

Szakíts, ha tudsz!

Az élet legmeghatározóbb tanulóleckéit az emberi kapcsolatok keretében-, ezen belül pedig a társkapcsolatokon belül tapasztaljuk.

A kapcsolatok általános modellje a következőképpen alakul: vonzalom, építkezés, folytatás, hanyatlás és befejezés. A kapcsolat jellegétől függően egy bizonyos idő után azonban mindenki megérzi, mikor jött el az a pont, amikor a  viszonyban valami megszakadt, és jobb búcsút inteni. Már a szakítás gondolatának felmerülése is jelzésértékű. Amíg azonban a tettek mezejére lépünk, számos önmarcangolási tortúrát kell túlélnünk. Szakítani sokféleképpen lehet: drasztikusan, emberségesen, kulturáltan stb. Amennyiben egy kapcsolat már működésképtelen, és a felek idejük legnagyobb részét kényszerből-, megszokásból töltik együtt, a veszekedések is egyre gyakoribbá válnak, ha nincs meg a közös jövőkép és a szellemi-, lelki hullámhossz, ennek hatására egyenes út vezet oda, hogy a mindennapok pokollá tegyék a párkapcsolatnak cseppet sem nevezhető „szükségszerűséget, egymásba csimpaszkodást". Ahány ember, annyi szakítási módszer létezik. Nincs egy mindenki számára egységesen alkalmazható, bevált recept. Hiszen az, hogy partnerünkkel mikét szakítunk, függ az együtt eltöltött időtől, a kapcsolat jellegétől, a csalódás intenzitásától, a párkapcsolatról alkotott szubjektív elvektől, egyéni értékrendtől stb.

Párkapcsolati szakértők szerint az első és legfontosabb lépés, az elhatározás, aminek előfeltétele, hogy lélekben is felkészüljünk arra, miként fogjuk a szakítás szándékát társunkkal közölni. Egy haldokló kapcsolatból mihamarabb ki kell lépni, a szakítást nem szabad halogatni. Ha minden erőfeszítés ellenére sem sikerül a kapcsolatot jobb mederbe terelni, ne hagyjuk, hogy a rossz sémák minduntalan önmagunkat ismételjék. Ez az úgynevezett „mókuskerék effektus" vagyis,  amikor a kapcsolati boldogtalanságból egyre nehezebb kilépni.

A második lépés, a kommunikáció. Nyíltan meg kell beszélni, hogy a kapcsolatnak miért lett vége és miért jobb, ha mindketten külön utakon mennek tovább.

Kerüljük partnerünk- és saját magunk önámítását. A sorozatos „ki-be pakolás", szakítás azt bizonyítja, hogy a kapcsolatban komoly problémák vannak. Párkapcsolati szakértők szerint a visszakönyörgés nem megoldás. Ha mégis úgy döntünk, hogy - a megszokás valamint az egyedülléttől- és az új kapcsolattól való félelem miatt - a régi kapcsolatnak még egy esélyt adunk, ne feledjük, hogy a második sikertelen próbálkozás után, nem szabad harmadik lehetőséggel próbálkozni. Ezzel óriási baklövést követünk el, amivel tönkretesszük saját életünket, miközben boldogságra való esélyünk is csökken.

Vegyük figyelembe családtagjaink és barátaink reálisabb-, objektívebb ítélőképességét is. Kívülállóként olykor jobban átlátják azt a kapcsolatot, amelyben veszteglünk, mint mi. Segítő szándékuk ellenére sok esetben értetlenül figyelik, miként tesszük tönkre magunkat egy boldogtalan kapcsolatban. Bízzunk szeretteink ítélőképességében, kérjük ki az ő tanácsukat is. Természetesen a döntést végül nekünk kell meghozni.


A kapcsolatok általános modellje a következőképpen alakul: vonzalom, építkezés, folytatás, hanyatlás és befejezés

A kapcsolatok általános modellje a következőképpen alakul: vonzalom, építkezés, folytatás, hanyatlás és befejezés


Miért nehéz a szakítás?

Erre a kérdésre magyarázatul szolgál az úgynevezett „kötődéselmélet". Az ember születése pillanatától kötődik. Elsőként az édesanyához, majd az édesapához, testvérekhez, rokonokhoz, barátokhoz és az aktuális partnerhez. A kötődés modellje az édesanyánkkal megtapasztalt első „intimitási ragaszkodásból" ered. Tehát az, hogy milyen jellegű kötődést alakítunk ki egy párkapcsolatban, nagymértékben függ attól is, hogy gyermekkorunkban milyen kötődést alakítottunk ki az édesanyánkkal. „Dezorganizált kötődés" esetén kapcsolatainkba is ezt a mintát örökítjük át, ami problémák egész sorát vonja maga után.

Egy társkapcsolatban azonban a kötődés jellege számos átalakuláson megy át, természetes, hogy szakítás után óriási hiányérzet alakul ki, ezért félnek sokan a szakítástól. Nem is annyira a partner személye az, ami hiányozni fog, hanem a kötődés, aminek elvesztésekor mérhetetlenül szenvedünk. Amit azonban a legtöbben nem vesznek figyelembe, hogy ez a kötődés egy új partnerrel is kialakítható, ami jobbik esetben jóval intenzívebb és minőségibb lehet, mint az előző megromlott viszonyban. Végeredményben elmondhatjuk, hogy a kötődés - így a partnerhez való kötődés is - egy olyan összetett viselkedési rendszer, melynek célja többek között a biztonság megteremtése. A szakítás érzelmi intenzitása olykor a gyász fájdalmával egyenértékű, ezért gyászoljuk meg kihűlt kapcsolatunkat, majd lépjünk tovább. Merjünk bátrak lenni, és vállaljunk felelősséget saját érzéseinkért!

Kapcsolódó hírek:
Legfrissebb apróhirdetések:
További friss hírek:
Valutaváltó:


# Orosz-ukrán háború # koronavírus # baleset # harmadik híd # körgyűrű # vakcina # Nagykároly # Szatmárnémeti
Kiemelt hírek:
Promó: