Szabad céltudatosan – Imahét a börtönben
Örömmel és lelki eledelre éhesen érkeztek a fogvatartottak arra az imaheti alkalomsorozatra, amit Rácz Ervin börtönmissziós lelkipásztor szervezett meg a Szatmárnémeti Büntetés-végrehajtási Intézet kápolnájában. Öt lelkipásztor végzett igei szolgálatot az evangelizációs alkalomsorozaton, a rabok pedig figyelmesen hallgatták őket.
Hétfőtől péntekig 10 órától tartották az istentiszteleteket a még a 90-es évek elején kialakított börtönkápolnában, ami ugyan elhelyzkedését tekintve a pincében van, de mégis lelkileg ott emelkedhetnek fel a fogvatartottak.
Versényi István szamodarai lelkipásztor hétfőn Ézsaiás szavaival tolmácsolta az Igét: „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! Mikor vízen mész át, veled vagyok, és ha folyókon, azok nem borítanak el. Ha tűzben jársz, nem égsz meg, a láng nem perzsel meg téged." (Ézs 43,1-2) Őneki nem jelenthetnek akadályt a börtön falai, Ő ott is tud biztatni, jelenlétével biztosítani. Kürti Tamás szatmárgörbedi lelkész kedden tovább erősítette őket a zsoltáros imádságával: „Hová menjek lelked elől, arcod elől hová fussak? Ha a mennybe mennék föl, ott vagy, ha a Seolban vetnék ágyat, ott is jelen vagy. Ha a hajnal szárnyára kelnék, hogy a tenger túlsó partján időzzek, ott is a te kezed vezetne és a te jobbod fogna engem. Ha azt mondanám: „A sötétség biztosan elborít, és éjszakává lesz körülöttem a világosság", a sötétség nem borítana el előled, és fénylene az éjszaka, mint a nappal, a sötétség olyan lenne, mint a világosság." (Zsolt 139, 7-12) Isten velünk van, de nem azért, hogy a gonosz tetteinket segítse. Kaszaniczki Csongor Szatmár-láncosi segédlelkész szerdán a remény szavaival érkezett: „De arra gondolok szívemben, és ezért mégis reménykedem: az ÚR kegyelme, hogy még nincsen végünk, mert nem fogy el irgalmassága! Minden reggel megújul, nagy a te hűséged!" (Jer Sir 3,21-23) Minden új nap egy új esély Istentől, meg kell ragadni a lehetőséget arra, hogy az Ő útjára térjünk. Korda Zoltán csütörtökön a Krisztusban kapott szabadságról szólt: „Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úrnak Lelke, ott a szabadság." (2Kor 3,17) Ő a bűn rabságából akar minket feloldani, és meg akarja velünk ismertetni az igazi szabadság érzését. Végül pénteken Tolnai János patóházai lelkész hirdette az Igét: „Istennek ez az igazsága pedig a Jézus Krisztusban való hit által lesz mindazoké, akik hisznek. Mert nincs különbség, mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek Isten dicsősége nélkül, és az ő kegyelméből ingyen igazulnak meg a Krisztus Jézusban való váltság által." (Róma 3,22-24) Isten szemszögéből nincs különbség ember és ember között, a szakadékot mi okozzuk azzal, hogy ha nem fogadjuk el a nekünk felajánlott kegyelmet.
Egyébként Rácz Ervin, aki több mint hat évig végezte a börtönmissziót, éppen annak a Tolnai Jánosnak adja át novembertől ezt a speciális szolgálatot, aki az imahetet zárta. Vágynak ott is az Igére, sőt ott igazán rádöbbennek arra, hogy Isten vezetésére van szükségük. Ezt énekelték is az imahét himnuszával: „Csak vezess, Uram, végig és fogd kezem, Míg boldogan a célhoz elérkezem, Mert nélküled az én erőm oly kevés, De hol te jársz előttem, nincs rettegés." Az Őtőle kapott céltudatossággal lehet igazán szabad az életünk.
