Interjú a Szatmárnémeti Északi Színház új színészeivel.
Beszélgetés Laczkó Teklával, Némethy Zsuzsával, Fehérvári Péterrel, Péter Attila Zsolttal.
"Amikor gyerek voltam és először léptem be a színházba, úgy tűnt,, mintha valamiféle szakrális tér vett volna körül. Beleskelődtem az öltözőkbe, bekukkantottam a zenekari árokba. Magukkal ragadtak a csillogó ruhák, a meseszép díszletek.......és elhatároztam, hogy színész leszek..."
Némethy Zsuzsa:
Hatéves korom óta színésznő szerettem volna lenni. Az első találkozásom a színházzal szinte olyan volt, mint a tiéd. Ültem tátott szájjal a nézőtéren, és arra vágytam, hogy egyszer én is itt dolgozhassak. Aztán a középiskola elvégzése után felvételiztem a kolozsvári színművészeti egyetemre. Persze ezt megelőzték Tasnádon olyan tevékenységeim, mint a színjátszókörben való szereplés, szavalóversenyeken való részvétel. A Kolozsváron eltöltött négy év meghatározó része az életemnek, úgy érzem, itt bontakozott ki a leginkább a színház iránti vonzalmam.
Laczkó Tekla:
Nekem is mindig álomvilág volt a színház. A békéscsabai egyetem elvégzése után ugyan kissé megváltoztak a nézeteim, de mára már örülök, hogy az lehettem, amiről már gyermekkoromban is álmodtam. Örülök annak, hogy színész vagyok.
Péter Attila Zsolt:
Én talán három részre osztanám ezt az ,,álmot”. Kezdeném azzal, hogy iskolás koromban nekem is, mint mindenkinek, volt színházbérletem. Ekkor láttam előszőr színészt, az azóta néhai Zsoldos Árpádot, a színpadon. Különös érzés fogott el, megpróbáltam elképzelni, milyen lehet eljátszani egy szerepet, hogyan lehet azt átélni, azonosulni vele. A második találkozásom a színpaddal már líceumi éveimre vezethető vissza. Zenéltem egy zenekarban, így többször színpadra kellett lépnem. A harmadik ,,korszakot” a tanári pályafutásom tölti ki. Úgy gondolom, a tanár is nagyon jó színész, vagy legalábbis nagyon jó előadó kell hogy legyen.
Így kezdődött... Végül elhatároztam, hogy színész leszek.
Fehérvári Péter:
Kilencedikes voltam, amikor beléptem a színjátszókörbe. Mindig is szerettem a középpontban lenni. Lehet, hogy ez gyermekbetegség, nem tudom... Most, ahogy visszaemlékszem, édesapám sokat gitározott, az ő hatására kezdtem el én is zenélni.
Úgy mentem el Kolozsvárra a felvételire, hogy szerettem zenélni, szavalni, táncolni, énekelni. Szerettem mindazokat a dolgokat, amelyek által adni tudunk másoknak.
Színész- példakép. Van-e ilyen?
Laczkó Tekla:
Példaképnek éppen nem mondhatom, de akit nagyon szeretek és minden egyes filmje nagy hatással van rám, az Mel Gibson.
Péter Attila Zsolt:
Nekem is Mel Gibson a kedvencem, de azért Robert De Nirót sem hagynám ki. Ő egy igazi egyéniség.
Fehérvári Péter:
Én még Al Pacinóval bővíteném a sort. Azonban ne feledkezzünk meg az erdélyi színjátszás nagy művészeiről sem, gondolok itt a Kolozsváron játszó Bogdán Zsoltra, a Sepsiszentgyörgyön tevékenykedő Pálffy Tiborra és Váta Lórándra.
Némethy Zsuzsa:
Mindig a tanáraimra gondolok elsősorban, amikor felteszik nekem ezt a kérdést. Sok olyan dolgot tanultam tőlük, ami a mai napig példa értékű számomra. A négy év alatt Csíki András volt az osztályvezető tanárom. Őt mondhatnám az egyik példaképemnek. Akire felnézek még, az Spolarics Andrea.
Szerintetek milyen a jó színész?
Némethy Zsuzsa:
Úgy gondolom, hogy elsősorban feladatok vannak. Minden szerep, minden figura kihívás. Ezt a figurát meg kell találnunk, fel kell építenünk, össze kell raknunk sok kicsi darabból. Akkor mondják egy színészre, hogy jó színész, ha ezeket a feladatokat sikerül megoldania. Persze sok minden függ attól is, hogy a színész milyen lehetőségeket kap a pályája során. Ugyanis megtörténhet az, hogy nem találkozott még azzal a rendezővel, aki ki tudná hozni belőle azokat a dolgokat, amelyekre ő valójában képes.
Laczkó Tekla:
Szerintem a színész akkor igazán jó, ha jól érzi magát az adott szerepben.
Péter Attila Zsolt:
Az egyetemen nagyon hamar megtörténik a beskatulyázás. Kiss Csaba, magyarországi rendezővel dolgoztunk együtt. Miután az egyik tanárom (aki nap mint nap foglalkozott velem), végignézte a produkciónkat, azt mondta, hogy három év alatt nem látta még ezt az ,,arcomat”. Erre csak annyit tudtam mondani: ,,Sajnálhatja...”
Némethy Zsuzsa:
Nem győzöm hangsúlyozni, hogy az egyetem elvégzése után, rengeteg dolog függ a rendezőktől. Nem attól, ahogy instruálnak téged, ahogy a darabot megrendezik, hanem attól, hogyan viszonyulnak hozzád, mint emberhez.
Fehérvári Péter:
Színésznek lenni: életforma. Lehet, hogy ez egy elcsépelt frázis, de mindenképpen kiemelendő. Ahhoz, hogy jó színész lehess, elsősorban a te hozzáállásodtól függ. Ugyanakkor attól a külső ,,szemtől” (tanár, rendező), akinek ki kell hoznia belőled a legrejtettebb értékeid. A mi szakmánk ugyanis kétszemélyes szakma: egy, aki csinálja (a színész) és egy, aki nézi, értékeli, irányítja (a rendező).
Hogy érzitek magatokat Szatmáron? Tekla, te Békéscsabán végeztél. Milyen érzés volt hazajönni?
Jól érzem magam a szatmári színházban.
Sikerült beilleszkedned a társulatba?
Úgy érzem, igen. Még meg is lepődtem magamon, hogy ilyen hamar be tudtam illeszkedni.
Némethy Zsuzsa:
Tasnádi születésű lévén, nekem nagyon jó érzés volt hazajönni. Nem sokkal az egyetem elvégzése után Budapestre kerültem. Szerettem volna mindenképpen a pályán maradni, de nem sikerült.
Úgy érted, nem tudtál az ottani színházaknál elhelyezkedni?
Nem tudtam, mert nem kaptam szerződést. Játszani játszottam, de nagyon keveset. Haza pedig nem akartam jönni.
Ha jól tudom, Kolozsvár után, a váradi színház volt az életedben a következő megálló...
Igen, Váradon is dolgoztam egy évet. Legelőszőr viszont Kolozsváron szerettem volna maradni azokkal, akikkel együtt végeztem. Csakhogy ott nem ígértek munkát. Aztán következett Pest, ahol olyan dolgokat tapasztaltam meg, amelyek segítettek abban, hogy értékelni tudjam az itthoni lehetőségeket. Szatmáron nagyon jól érzem magam, szeretem ezt a közösséget.
Fehérvári Péter:
A probléma ott kezdődik, hogy manapság egy frissen végzett diák nagyon kevés ajánlatot kap a színházaktól. Engem kecsegtetett Szatmár, mert másodéves koromban már dolgoztam itt, A rút kiskacsa című előadásban. A legfőbb célom az, amit már az évadnyitó gyűlésen is elmondtam, hogy dolgozhassak.
Péter Attila Zsolt:
Nagyon jól érzem magam itt. Azt terveztem, október végén hazamegyek Sepsiszentgyörgyre, s hozok egy pár hegyet és dombot ide Szatmárra, mert elég lapos ez a terület. Máskülönben tényleg jól érzem magam, könnyen tudok alkalmazkodni. A társulat nagyon jól fogadott, jó a hangulat a próbákon is.
Ha lenne az életetekben három kívánságotok, milyen szerepeket szeretnétek eljátszani?
Némethy Zsuzsa:
Egyetlen szerepálmom van, Tenesse Williams A vágy villamosa című darabjából, Blanche szerepe.
Laczkó Tekla:
Nekem kettő lenne: az egyik Ingmar Bergman Jelenetek egy házasságból című filmjéből Marianne szerepe valamint örök álmom a Jeanne Darc.
Fehérvári Péter:
Shakespeare összes vígjátéki figuráját kedvelem. Ugyanakkor a Romeó és Júliából szívesen eljátszanám Mercutio szerepét. Ami pedig valóban nagy álmom, az az, hogy egy mozgásszínházi produkcióban a főszerepet játszhassam.
Péter Attila Zsolt:
Szívesen játszanám Higginst a My fair ladyből, Prosperót, Shakespeare A vihar című darabjából.
Lejegyezte: Kereskényi Hajnal
