Sipos Miklós első szolgálata nyugdíjasként, Szigetlankán
Több mint gesztus volt az a szigetlankai gyülekezet részéről, hogy a volt anyagyülekezet nyugdíjba vonult lelkészét hívta meg szolgálni elmúlt vasárnapon.
Sipos Miklós volt Németi lelkipásztor vasárnap délelőtt a Korinthusbeliekhez írott első levél 2. részének első 5 verse alapján hirdetett Igét: „Én is, amikor megérkeztem hozzátok, testvéreim, nem úgy érkeztem, mint aki ékesszólás vagy bölcsesség fölényével hirdeti nektek az Isten bizonyságtételét. Mert úgy határoztam, hogy nem tudok közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, róla is mint a megfeszítettről. És én erőtlenség, félelem és nagy rettegés között jelentem meg nálatok. Beszédem és igehirdetésem sem az emberi bölcsesség megejtő szavaival hangzott hozzátok, hanem a Lélek bizonyító erejével; hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék.”
A lelkipásztor voltaképpen az első korinthusi levél mondanivalóját foglalta össze a gyülekezetnek. A levét igen jól tükrözi, hogyan élt egy keresztyén gyülekezet teljesen pogány környezetben, rendkívül sokféle vallás, tanítás, tévtanítás, ideológia keveredett ebben a városban. Pál másfél éves intenzív munkája nyomán szép nagy gyülekezet jött ott létre. Amikor azonban továbbutazott, akkor sokféle veszély támadta meg ezt a gyülekezetet. Kiderül ebből a levélből, hogy elkezdett beszivárogni a világ a gyülekezetbe, beszivárgott a víz a hajóba. Pártoskodás ütötte fel a fejét, annyira, hogy darabjaira hullott már szét a gyülekezet. A paráznaság elképesztő formái fordultak elő még a gyülekezeti tagok életében is. Elkezdtek pereskedni, mégpedig hívő hívővel hitetlen bíróság előtt… Világosan és határozottan tanítja az apostol őket. Mindenféle téves képzet alakult ki a feltámadással kapcsolatban, ezért szól egy hosszú, a 15. fejezet a feltámadás értelméről és jelentőségéről.
A legismertebb rész a 13. fejezetben található szeretethimnusz. Isten igéje újjáteremtő hatalom. Ugyanolyan hatalma van Isten beszédének ma, mint a világ teremtésekor. Isten azt mondta: legyen. És amire azt mondta: legyen, az előállt a semmiből, mert az Ő szavának teremtő hatalma van. Isten beleszól egy istentelen ember életébe, és az az ember Őfelé fordul. Bízzunk az ige erejében, így hallgassuk és fogadjuk be. Jakab apostol egy jelzőt tesz oda: szelíden fogadjátok az Isten beszédét, mert lehet ellenállással is hallgatni, de aki szelíden befogadja, abban elvégzi a maga munkáját. – mondta Sipos Miklós lelkipásztor.
Az igehirdetésre válaszként az ifjak, azaz a szIGEt Ifjúsági Együttes énekkel köszönte meg a szolgálatot: „Ebben bízom, minden reményem Jézus, Övé minden áldás, tisztesség (Ha) véget ért életem, ajkam zeng szüntelen: Ó nem én, Krisztus élt bennem.”
Rácz Ervin a gyülekezet, a presbitérium és saját maga köszönetét adta át Sipos Miklós lelkipásztornak. A gyülekezet nevében elmondta, hogy az a természetes, ha jó szomszédi kapcsolatot tartanak egymással az egyházközségek, ha együtt örülnek egymás sikereinek, és baj esetén vigasztalva viszonyulnak egymáshoz versengés nélkül. A presbitérium nevében is megköszönte Sipos tanácsait, a lelkipásztor pedig azt köszönte meg, hogy egy számára is példát ad Isten szolgája abban, hogyan tart meg Isten a megpróbáltatások idején.
A gyülekezettől ajándékot is kapott a lelkipásztor, melyet Csorvási Margit készített, és amelyen Királyhágómelléki címere, valamint Sipos Miklós életigéje jelenik meg: „Isten rólunk valami jobbról gondoskodott.” (Zsid 11,40)
