Saját nézeteink ismertetése

Egy-egy alkalommal óhatatlanul olyan helyzetbe kerülünk, melynek során nézeteinket nem tudjuk provokáció nélkül ismertetni.

Ehhez azonban az szükséges, hogy a tárgyaló-, kommunikációs partnert elismerjük, majd figyelmesen meghallgassuk, amit közöl velünk. Ebben az estben jóval nagyobb a valószínűsége annak, hogy érdeklődéssel fog arra figyelni, amit mondunk neki.

Az időzítés is fontos: álláspontunk kifejtéséhez is meg kell várni a megfelelő pillanatot. Az irányítás a kezünkben van, mindezt úgy kell tennünk, hogy mondandónk nyitott fülekre találjon. Amennyiben jó taktikát választunk, ebben az esetben tárgyalópartnerünk gondolkodásmódját is megváltoztathatjuk.

Gondolkodásmódunk szabványosnak tekinthető, hiszen a „vagy-vagy elv" alapján működik. Az elképzelések ismertetése során azt a sablonos nézetet valljuk, mely szerint vagy nekünk van igazunk, vagy a másiknak. Miközben elvetjük a „mindkettőnknek igaza lehet" elvet. Hiszen az egyéni tapasztalatokból kiindulva a tárgyalófélnek, és nekünk is igazunk lehet. Ez azt jelenti, hogy úgy ismerjük el a tárgyalófél nézeteit, hogy közben nem fejtünk ki azzal teljesen ellentétes koncepciót.

A legfontosabb, hogy olyan légkört teremtsünk, ahol a legellentmondásosabb elképzelések is megférnek egymással, majd arra törekszünk, hogy összhangba hozzuk őket.