Rendhagyó történelemóra a 10-es Iskolában a magyar szabadságért 62 éve elesett hősökről

A napsütéses keddi délben a 10-es Iskola diákjai és tantestülete közös, különleges történelem órán vett részt. A 62 évvel ezelőtti hősi magyar forradalmárok emlékét elevenítették fel közösen. Az esemény beszámolóját az Iskola magyar szakos tanárnői tollából idézzük:

,,Meghalni már nagyon szépen tudunk a hazánkért, már csak élni kell megtanulnunk érte.” - Rendhagyó történelemóra a 10-es Iskolában

„Voltak nemzetek, melyeket a történelem arra kényszerített, hogy ravaszak, kegyetlenek, csalók, hódítók legyenek, ha élni akarnak. A magyart, nyilván minden erkölcsi meggondolás nélkül, szabadságra ítélte. Semmi büszkélkednivalónk vele, de ha felismertük, ehhez kell tartanunk magunkat. A testvértelen, mindenünnen kinézett, örökké elnyomatás ellen hadakozó nép magatartása szükségszerűen rokonul az elnyomatás ellen harcolók, a mindenkori szabadságharcosok magatartásával. Mindig melléjük is álltunk, már a vallásháborúktól kezdve, és mindig el is buktunk, mert a szabadság természetéhez ritkán tartozik a győzelem; sajnos, nincs módunkban, hogy a leckékből okuljunk.” (Illyés Gyula)

Ezekkel a gondolatokkal nyitotta meg a rendhagyó történelemórát Gnandt Zoltán igazgató az iskola dísztermében, ahol a VII-VIII. osztályos diákoknak, illetve pedagógusoknak megható élményben volt részük. 

Miért volt akkor forradalom? Miért kellett fegyvert fogni és tankokkal szembeszállni?

Mert az 1956-ban az utcán változást kivívó magyarság tudta, hogy ha nem lázad fel, ha nem csinál forradalmat, lassan már csak meghalni fog valamiért, amit egykoron hazájának nevezett, mert élni nem hagyják érte. És igaz, hogy a forradalmat a felnőttek kezdték, de a harcokat nagyrészt fiatalok, sőt puskával és Molotov-koktéllal a kezükben a PESTI SRÁCOK vívták.

A pesti srácok és az iskola diákjainak életkora között vont párhuzamot az igazgató úr, rávilágítva arra, hogy az olykor 12-14 éves fiatalok harca és önfeláldozása tette lehetővé, hogy a mai kor gyermekei szabadon élhessenek és bátran elmondhassák véleményüket, így adósaik vagyunk a pesti srácoknak, s felelősségünk emlékezni rájuk. Ők fegyvert ragadtak, hogy kivívják szabadságukat, nekünk csak meg kell őriznünk az ,,örökségünket”. 

A gyakran személyes élményekkel kiegészített történelmi háttér bemutatását mély csendben hallgatták mind a diákok, mind a pedagógusok, akik feltehették magukban a kérdést: Nem kell meghalnom a hazáért, de vajon tudok-e élni érte?

Az október 23-ai eseményeket felidézve az iskola igazgatója, aki történelemtanár is egyben, megható előadásával visszaröpítette a diákokat egy nehéz, de fontos eszmékért küzdő korba.