Pszichológiai krízis- és sürgősségi ellátás Szatmár megyében
A 112-es segélyhívószám lelki krízis esetén sajnos nem hívható.
Tóth Klára pszichológust kérdeztük a pszichológiai elsősegélynyújtás és a lelki egészségvédelem fontosságáról.
A 112-es egységes európai segélyhívószámot, a mentők, a tűzoltók és a rendőrök beavatkozását igénylő helyzetekben hívhatják a bajba jutottak. De mi a teendő pszichológiai beavatkozást igénylő krízishelyzet esetén?
A Szatmár megyei statisztikák is alátámasztják, hogy a 112-es segélyhívószámra befutott hívások mintegy fele nem valós vészhelyzetnek, sürgősségnek tekinthető illetve téves riasztás. A tapasztalat az mutatja, hogy sokan segélyhívást kezdeményeznek öngyilkossági szándékra való felhívás céljából, vagy lelki kilátástalanság estén is, mivel Szatmár megyében sajnos nincs megyei pszichológiai sürgősségi központ és telefonos segélyszolgálat sem, ahol a krízishelyzetbe jutott szatmáriak szakszerű pszichológiai ellátásban részesülnének. Gondoljunk azokra, akik nem tudják kihez forduljanak fizikai vagy lelki bántalmazás, kapcsolati krízis, baleset, betegség, közeli hozzátartozó halála, vagy anyagi veszteség következtében átélt krízishelyzet esetén. Számos európai országban, több évtizedes múlttal rendelkező krízisszolgálatok működnek, ahol a válsághelyzetben való lelki segítségnyújtásban, a pszichológusok munkáján kívül önkéntesek is részt vesznek. A lakosság többsége még az 116-os segélyhívóról sem tud, ami tulajdonképpen öt ingyenesen hívható európai segélyvonalat foglal magába, amelyeket bajban lévő gyerekek és felnőttek számára tart fenn az uniós országok többsége. Például az 116 000, az eltűnt gyermekek felkutatását segítő forróvonal, az 116 123 lelkisegély-szolgálat, az 116 006 pedig segélyvonal bűncselekmények áldozatai számára. Mivel megyei szinten egyelőre sajnos nincs lehetőség pszichológiai krízis- és sürgősségi ellátásra, az emberekben azt kell tudatosítani, hogy meg kell tanulniuk segítséget kérni akkor, amikor nem találják a kiutat. Vagyis jóval korábban kellene például pszichológushoz fordulni, amikor még nem kell gyógyszeres kezelés, vagy minél korábban, amint a krízishelyzet kialakult, különös tekintettel arra, hogy egy krízis átlagos lezajlásának ideje négy-hat hét.
Jó néhány orvostól hallani, hogy a betegség kezelésében a lelki dolgokra nincs külön állami finanszírozás, vagy a betegek nem fordítanak rá kellő figyelmet csak akkor, amikor már komolyabb pszichés rendellenesség jelentkezik.
Tény, hogy a probléma egyik gyökerét a finanszírozás hiányában kell keresni, hiszen az Országos Egészségbiztosítási Pénztár közvetlen módon nem támogatja a pszichológiai ellátást. Ez a kérdéskör sok esetben a hozzáálláson, a tévhitek eloszlatásán és a nevelésen is múlik, hiszen külön interjút készíthetnénk a lakosság pszichológiai kulturáltságának fejlesztéséről. Sajnos sem a családban, sem az iskolában nem tanítják meg a lelki önvédelem elsajátítását, hogyan dolgozzuk fel a lelki traumákat, a feszültségeket. Merészebb becslések szerint, háziorvoshoz a páciensek több mint 50 százaléka valamilyen lelki eredetű probléma miatt megy el. A betegséget biológiai, pszichológiai és társadalmi tényezők is létrehozzák. Ha abból indulok ki, hogy a legtöbb betegség pszichés eredetű, akkor az emberi lélek működését mondjuk egy város működéséhez hasonlítanám, ha lezárják a Decebal hidat, forgalmi dugó lesz és felborul a közlekedés természetes ritmusa.
Az embernél is így van, egy-egy fel nem dolgozott, meg nem oldott életesemény negatív hatása néhány hónap, év után is tünet formájában bukkanhat fel. Gondoljunk például a daganat kialakulására, ahol a genetikai tényezők mellett bizonyos stressfaktorok olyan káros folyamatokat indítanak be a szervezetben, amelyek fokozni tudják a daganat kialakulásának esélyét. Vagy egy másik példaként említeném a gyomorfekély kialakulását, mely az ember pszicho-immunológiai rendszerének meggyengülésével hozható összefüggésbe. Azonban a komplex módon kezelt páciensek életminősége mindenképpen jobb.
Milyen pszichés problémákkal küzdenek leginkább a Szatmár megyeiek?
Ez a kérdéskör számomra kiemelten fontos, hiszen Szatmár megyében élek és elsősorban a helyiek lelki egészségfejlesztése érdekében cselekszem. Az utóbbi időszakban még inkább kutattam az összefüggéseket a Szatmár megyeiek és más romániai megyebeliek pszichés betegségei között. Az egészségügyi mutatók nem adnak dicsekvésre okot. A pszichés zavarok, betegségek ugyanis nemcsak Európára, de Szatmár megyére is nagy terhet rónak. A mondhatni már már klasszikusnak tekinthető depresszió, szorongásos megbetegedések, pánikzavar magas előfordulási arányát figyelembe véve, figyelemfelkeltőek az Országos Törvényszéki Orvostani Intézet adatai, amelyek szerint Szatmár megye országos szinten 22,73 százalékkal (Ilfov, Hargita, Kovászna megye után) hol a „fekete dobogó" negyedik, hol pedig a harmadik helyén áll a regisztrált öngyilkossági kísérletek és az öngyilkosságok elkövetését tekintve. Nem minden öngyilkosság került regisztrálásra, vagyis az öngyilkossági arány megyei szinten feltehetően jóval nagyobb lehet. Az önkezű halál fontos népegészségügyi problémának számít. Az öngyilkossággal fenyegetőzők az esetek többségében nem akarnak meghalni, csak másképpen szeretnének élni. De éppen a „másképpen éléshez” hiányoznak a megküzdési módszerek, a hogyan és a cél.
A pszichés eredetű megbetegedések száma pedig évről évre emelkedik, szintén kiemelkedően sok az úgynevezett civilizációs ártalmak-, mint a stressz, túlhajszoltság okozta “szétesés”. Az emberek nem állnak készen a multitaskingra, erre a sebességre, amint a modern világunk diktál. Sajnos a “nyomott hangulat, búskomorság” egyfajta sportággá vált, sokan szeretnek panaszkodni, de a probléma ellen tenni, cselekedni nem akarnak, nem mernek. Tisztelet a kivételnek. Eddigi szakmai tapasztalataim alapján úgy vélem, hogy a Szatmár megyeiek körében hiányzik a mindennapi problémákkal való lelki megbirkózás képessége, ebből adódóan egyre gyakoribbá válnak a lelki egészség zavarai. Mindez pedig számos közösséget érintő kérdést is felvet. A tények ellenére, elenyésző számban történnek prevenciót-, lelki egészségfejlesztést előmozdító kezdeményezések. Tény, hogy a lelki egészségfejlesztés nem kizárólag az egészségügyi szektor feladata. A hatékony lelki egészségfejlesztéshez támogató társadalmi, közösségi háttér szükséges, ami az egyén, a lakosság motivációja nélkül nem lehetséges. A helyi közösség főbb szereplőinek aktív szerepet kellene vállalniuk a lelki egészségfejlesztési programok /tervek megvalósításában.
Átfogóbb koncepció, támogatás és pénzforrás hiányában, ha a pszichológiai gyógyító és segítő intézmények rendszere ilyen hiányos, mit tehetnek azok, akiknek életük különböző szakaszaiban pszichológiai segítségre van szükségünk?
Mivel gyakorlatilag hiányoznak a pszichológiai ambulanciák, a pszichiátriai részlegek, egyes alapítványok, szervezetek, közösségek, lelkészek gyógyító, segítő tevékenységén kívül, a pácienseknek természetesen jogukban áll olyan pszichológusokhoz fordulni, akik magánpraxisban átfogóbb, szakszerű pszichológiai kezelések által tudnak a segítségükre lenni. Tény, hogy mindenki életében akadnak olyan élethelyzetek, nehézségek, problémák, amikor sokan úgy érezik segítségre, útmutatásra van szükségük. Ilyenkor sokat jelent a támogató közösség, ahol a napi problémákat „ki lehet beszélni”. Átfogóbb probléma estén azonban szakértői segítségre van szükség, ahol pszichológusként nekem is az a célom, hogy a páciensek felismerjék és megértsék problémájukat, hogy útmutatót nyújtsak lelki fejlődésük útján, döntéseik meghozatalában, támogatást nyújtsak erőforrásaik megtalálásában, és az életük feletti irányítás visszaszerzésében.
Aki pszichológushoz fordul, tulajdonképpen nem tesz mást, mint személyes problémáira megoldást keres. És valljuk be, kinek nincsenek problémái, nehézségei, kiben nincs bizonytalanság vagy valamilyen „elakadás”? Amikor benne vagyunk egy problémában, azt sokáig rossz problémafenntartó megoldásokkal tartjuk életben. Maga a probléma megfogalmazása pedig sok esetben magában hordozza a megoldást is. Sokan érzik, hogy változtatniuk kellene, de nem tudják hogyan. Pszichológusként, a szakismereten túl, személyiségem és a saját tudásbázisom a munkaeszközöm. A páciensekkel kialakított bizalmi együttműködésen belül, célom a segítségnyújtás. A hozzám fordulókat abban segítem, hogy saját megküzdési módokat, személyes megoldásokat találjanak, igyekszem őket bizonyos összefüggésekre rávilágítani, annak érdekében, hogy saját erőforrásaikat hatékonyabban fel tudják használni. Támogatom őket abban, hogy saját lelki, testi, szociális problémáikra megoldást találjanak, segítem őket fejlődni és kilábalni a nehéz élethelyzetekből. Segítségére szeretnék lenni mindazoknak, akik életük különböző életkrízisei, életszakasz változásai során megtisztelnek bizalmukkal.
A szakrendelésre előjegyzések, hétköznaponként 8:00 és 17:00 óra között az alábbi elérhetőségeken igényelhetők:
Telefon: 0751-645-619
E-mail: info@klarity.ro
