A szenvedély hajtóerő. A szenvedély, a szenvedélyesség önmagában kívánatos.A szenvedély hajtóerő. A szenvedély, a szenvedélyesség önmagában kívánatos, pozitív tartalommal bíró tulajdonság, emberi magatartás. Elképzelhetetlen jól működő párkapcsolat, házas élet, szenvedély nélkül.
Képzeljük el, milyen az a színész, aki szenvtelenül, beleélés és teljes átélés nélkül játssza szerepét. A szenvedély és vele együtt a játékosság a művészet egyik legfőbb hajtóereje, gondoljunk csak virtuóz zeneművészekre, szerelmi regényeket írókra és híres piktorokra.
A szenvedélyesség az élet szinte minden területén, még a munka világában is megjelenik. A fejvadász, Lukács Zsolt a Telkes Tanácsadó Iroda partnere azt mondta az egyik rádióműsorban, hogy az a fiatal pályázik jó eséllyel egy munkára, aki az adott terület specialistája, aki szívvel-lélekkel végzi munkáját, és csillog a szeme az elhivatottságtól.
Látjuk, érezzük tehát, hogy az életünket mennyire áthatja az a fokozott pozitív érzelmi állapot, melyet szenvedélynek nevezünk. A szenvedély maga nem betegség: a személyiség sajátos természetes állapota. Mindenki átéli időszakonként, pl. a szerelemben, az alkotó tevékenységben, amikor az egész személyiséget átható érzelem dús lelkesedéssel, kreatívan mozgósítjuk készségeinket, találékonyságunkat. Ez az állapot lehet időszakosan vagy tartósan életvitelünk meghatározója, járhat konfliktusokkal, de egy biztos: önmegvalósításunk természetes motorja.
A "pozitív szenvedély" hosszú távon jótékony és kívánatos hatású, ellentétben a negatív szenvedéllyel, mely hosszú távon a személyiség megbetegedéséhez, az egészség károsodásához vezethet. Pozitív szenvedély például a sport. Az embernek előbb el kell szánnia magát, erőt kell venni, kisebb nehézségeket kell legyőznie, hogy a "szenvedélye" elérje a kívánt jó hatást. Például a futás: el kell menni egy futópályára, vagy egy alkalmas helyre, be kell melegíteni, az első köröknél nehezen megy és lóg az ember nyelve, aztán a holtponton átlendülve az izmok bemelegednek, dolgoznak, érezzük a testünket, folyamatosan elhagyjuk a napi gondokat, és jól érezzük magunkat. A testi erőbefektetés jutalma a testi erőnlét és a jó közérzet. Ugyanez érvényes minden sportra és a meditációs és a lazító gyakorlatokra is.
Senki sem lehet szabad, aki szenvedélyének rabja - idéztük fentebb e bölcs ókori mondást. A szenvedélybetegségek lerombolják, a "pozitív szenvedélyek" erősítik, újraépítik a személyiséget.
A "pozitív szenvedély" gyakorlása, a mindennapi életünk regenerálódásának, a saját szellemiségünk megismerésének, identitásunk keresésének az útja. Ahhoz, hogy egy elfoglaltság "pozitív szenvedéllyé" váljon, a következő hat szempontnak kell megfelelnie Takách doktor szerint:
1. Te válassz ki magadnak valami olyat, ami nem versenyre irányul, és amire naponta körülbelül egy órát tudsz áldozni (és amire nincs is szükség több időre).
2. Könnyedén tudod végezni, és nem igényel szellemi megerőltetést, hogy jól csináld.
3. Egyedül is tudod végezni, vagy alkalmanként akár másokkal, de nem másoktól függ, hogy csinálhatod-e.
4. Meg vagy győződve róla, hogy valamilyen formában értékes ez a dolog számodra (testileg, szellemileg vagy lelkileg).
5. Hiszel benne, hogy ha kitartóan csinálod tovább, akkor valamilyen módon tökéletesedni fogsz. (Elég, ha csak Te gondolod, vagy hiszed így!)
6. Ennek olyan tevékenységnek kell lennie, amelyet meg tudsz tenni anélkül, hogy bírálnád magad. Ha nem tudod elfogadni magad, mialatt ezt a cselekvést végzed, akkor az nem lesz szokásoddá, "pozitív szenvedélyeddé".
A "pozitív szenvedély" ugyanazt az örömet és kielégülést nyújtja a pszichoaktív szer fogyasztásának káros következménye nélkül, mint az alkohol és a drog: azaz az egyén képes lesz józan eksztázisra, elragadottságra, az éber álmot és az éncentrikus világot maga mögött hagyva.
Tehát, vigyáznunk kell, mert a szenvedélybetegségek csapdájának ajtaja nyitva van. Könnyen besétálhatunk rajta, s az énünk erősségén múlik, hogy ki tudunk-e jutni onnét, vagy fogságban maradunk. Különösen a fiatalok, akik még kevés élettapasztalattal rendelkeznek, a kipróbálás időszakában könnyen rászokhatnak a szerekre, könnyen szenvedélybetegekké válhatnak.
A szülők, tanárok , munkatársak közös felelőssége, hogy odafigyeljünk egymásra, s a tévútra tévedő fiatalt más pozitív tartalmak megmutatásával visszahozzuk onnét.
