Isten veled, Fodor István

34 éves korában, tragikus hirtelenséggel hagyott itt minket a jó barát és kolléga, a Szatmári Magyar Hírlap munkatársa: Fodor István. A szombat esti hírt szinte mindenki kétkedve fogadta, hihetetlen volt, hogy a fiatal, aktív újságíró összeesik és meghal. Ismerősei, kollégái, barátai és családja még most sem fogták fel teljesen: István nem járja a vidéket többé, nem közöl terjedelmes riportokat, nem siet már haza családjához...

Fodor István 1976-ban Szatmárnémetiben született, családja a pár hónapos fiúgyermekkel Sándorhomokra költözött, itt ismerkedett meg a falusi élettel. A gyermekéveket követően a megyeközpontban tanul, érdeklődése a filozófia és a teológia felé irányul, majd jönnek a lázadó évek, a rockzene szeretete. Majdnem szakácsnak áll, de aztán helyettesítő tanár lesz, magyart, biológiát és tornát is tanít - mindig abból képezi magát, amire éppen szükség van.

Tizenöt évvel ezelőtt lépte át először a Szatmári Friss Újság szerkesztőségének küszöbét, és boldog volt, hogy megvalósíthatja egyik gyermekkori vágyát: újságíró lett. Hamarosan ráérez, hogy a vidéki élet bemutatásában, a vidéki hírek és nagyriportok világában érzi jól magát. Az egész megye az övé lett, s bármerre fordult, témát, embereket, sorsokat látott, amelyeket sajátos stílusban, könnyen olvashatóan tárt a közönség elé. A megyét vonattal, autóval, biciklivel és gyalog járta be keresztül-kasul, s amerre járt, barátokra lelt. Nem volt még egy olyan újságíró, aki így ismerte volna a szatmári vidéket, barátjának tudhatta az összes polgármestert, minden faluban és kisvárosban több embert is felkereshetett témákért és soha nem utasították vissza. Ugyanolyan közvetlen kapcsolata volt a száz éves születésnapos vidékiekkel, a juhászokkal és gazdálkodókkal, mint a polgármesterekkel, politikusokkal.

Az újságírásban grafomániáját is kiélhette, akár egy hosszú vidéki körútról visszatérve is könnyedén megírta betervezett cikkeit, fülhallgatóját feltéve géppuska-ujjaival püfölve a billentyűzetet írt mezőgazdaságról, vidéki közigazgatásról, kihalófélben levő mesterségekről, érdekes sorsú emberekről. Szilveszterkor, április elsején humoros írásaival, Tompa Tulok kalandjaival szórakoztatta Szatmár megyét.

A Szatmári Magyar Hírlapnál írott cikkeiből könyv született 2009 tavaszán, Mesék a riporter-tarisznyából címmel. Emellett két-három könyv, regény ötlete volt a fejében, csak a pillanatra várt, amikor végre szabadideje és kedve egyszerre lesz, hogy papírra vesse gondolatait. Biztosak vagyunk benne, hogy a szatmári magyarság sokat veszített azzal, hogy ezek a tervek már nem valósulhatnak meg.

A szatmári magyar sajtó nagy kincset vesztett el Fodor István halálával. A régimódi újságírás híveként "Pesta" ahol csak lehetett, jelen volt személyesen, kapcsolatrendszert épített és fáradhatatlanul dolgozta fel a tudomására jutott információkat. Napjaink fiatal újságírói sokat tanulhattak tőle alázatról, szorgalomról, riporteri hozzáállásról.

Fájó szívvel búcsúzunk a szeretett kollégától: Fodor, sohasem felejtünk el! Nyugodj békében!