Példátlan, hogy Szaúd-Arábia elutasította az ENSZ BT nem állandó tagságát

"Bármilyen messzire is menjünk vissza a múltba, nincs ehhez hasonló eset" - mondta újságíróknak Martin Nesirky ENSZ-szóvivő. "Még azok a biztonsági tanácsi vagy közgyűlési kollégáim, akik a régmúltra is jól emlékeznek, nem tudnak hasonló incidensről, hogy egy megválasztott ország nem kívánja betölteni a helyét".

A 15 tagú Biztonsági Tanács mindössze két alkalommal volt kénytelen 14 taggal ülésezni: 1950-ben, amikor az állandó tag Moszkva az üres szék politikáját gyakorolta, és 1980-ban, amikor két latin-amerikai jelölt, Kuba és Kolumbia Latin-Amerika képviselői helyéért versengve nem tudta megszerezni a szükséges szavazatot.

A Biztonsági Tanács évente cserél le a két évre megválasztott tíz nem állandó tagja közül ötöt. A választás regionális alapon történik. Minden régió egy jelöltet választ, amelyet elvben a Közgyűlés őszi ülésszakán jóváhagy. A megválasztott tag mandátuma a következő év január 1-jén kezdődik.

A megválasztáshoz a jelöltnek a 193 tagállam közül legalább 129 szavazatára van szüksége.

Ez a rendszer több végeláthatatlan vitát eredményezett a latin-amerikai jelöltek között. A csúcs 1979-ben volt, amikor Kolumbia és Kuba 154 szavazási fordulón sem tudta megszerezni a szükséges voksot, így a 155. fordulóban kompromisszumos jelöltként Mexikót választották meg. A Biztonsági Tanács addig azonban két héten át 14 taggal ülésezett.

1950-ben - a hidegháború kellős közepén - a Sztálin vezette Szovjetunió döntött úgy, hogy több héten át nem vesz részt a tanács ülésein. Így akart nyomást gyakorolni annak érdekében, hogy Kína helyét a pekingi kommunista kormányzat kapja meg, amikor abban az időben Kínát a Tajvanon letelepedett Kuomintang nacionalistái képviselték a világszervezetben.

Moszkva ezzel a Biztonsági Tanács működését akarta akadályozni, de a többi tag túltette magát ezen a döntésen, és a BT 1950 augusztusában megkezdte az ülésezést.