2016-05-16 14:34:29• hírek • Választási hirdetés

Pataki Csaba: A legnagyobb örömöm a lányom!

„A családom, valamint az emberek pozitív visszajelzései, az, hogy ha végigsétálok a régi központon, legalább 4-5 ember állít meg és kéri a segítségem vagy tanácsom, ezek a dolgok adnak leginkább erőt a munkámhoz"- vallja magáról Pataki Csaba. A szenátor a parlamentben öt különböző bizottság tagja, a Szatmár megyei RMDSZ elnöke, emellett férj és apa, de mindenekelőtt ember.

- Hogy érzed magad, így a kampányban?

- Köszönöm szépen jól vagyok, a kampányba pedig most kezdek belelendülni. De a viccet félretéve, igazából mi folyamatosan kampányban vagyunk, hiszen mi mindig is másként kommunikáltunk, mint más politikai szervezetek. Nekünk gyakorlatilag mindenféle problémával, ami a romániai magyar társadalomhoz tartozik, foglalkoznunk kell.

- A szenátusi munka sokak szemében egyszerűnek tűnhet, hiszen csak a kezeteket kell emelgetni egy-egy szavazáson. Hogy is van ez?

A szenátusi munka nem az, amit a tévében látunk, és nem az a heti hat óra, amit plénumban töltünk. Van ennek egy sokkal nehezebb, idegölőbb, érzékenyebb része, ami nem látszik. A különböző bizottságokban kiharcolni egy-egy számunkra kedvező jelentést, az sokkal nagyobb erőfeszítést igényel, mint nyomogatni a gombokat. Ugyanakkor nagyon fontos egyrészt a számunkra fontos törvénytervezeteket támogatni, másrészt pedig a sok hülyeséget megállítani.

- Több bizottságnak vagy tagja a szenátusban, hogyan alakult ez?

- Lassan derül rajtam az egész frakció, mert bár én nem gyűjtöttem magamnak a bizottságokat, csak úgy érzem, hogy ahol nehezebb volt kicsit a történet, ott valakinek meg kellett fognia a munka végét. Így én lettem a frakcióvezető-helyettes, a jogi bizottságban a mérleg nyelve - mert van 5 jobb oldali, 5 baloldali és én -, továbbá az alkotmányügyi és emberjogi, európai bírósági határozatokat vizsgáló bizottságnak az alelnöke, a munkaügyi és szociális bizottságnak is tagja vagyok és a demokráciát vizsgáló különbizottságnak a titkára.

- Hogyan lehet ezeknek a feladatoknak mind megfelelni?

- Sok munkával! Ha valamit elvállalok vagy elkészített munkát kiadok a kezemből, akkor azt igyekszem jól megcsinálni.

- Mi okoz sikerélményt a munkád során?

- Vannak nagyobb és kisebb sikereink, mert hát csoportmunka a mienk a parlamentben és itthon is. Számomra nagy megelégedést okozott, hogy sikerült kiharcolni az anyanyelv napját, most úgy néz ki, hogy át fog ütemeződni az autók környezetvédelmi adójának kifizetése. Ezt a kollégáimmal együtt dolgoztuk ki és nagyon fontos, mert sok ember életét megkönnyítheti. Szociális bizottsági munkám során nagyon örültem, mikor a kisnyugdíjasoknak, azoknak akik annak idején a tsz-ekben dolgoztak, elértük, hogy a halál esetén az özvegy megörökölhesse egykori házastársa nyugdíjának a felét. Ezek különösen érzékeny problémák számomra.

- Emberként miként lehet megfelelni ennek a kihívásnak?

- Közel 10 évig voltam közalkalmazott a megyeházán. Ez idő alatt rengeteg ember ismert meg, akik megszokták, hogy engem közvetlenül meg lehet keresni, nálam nem a klasszikus fogadóórákon vannak tömegek, hanem gyakorlatilag nem tudok úgy végigmenni az utcán, hogy három-négy ember ne szólítana meg különböző problémákkal. Ezeket igyekszem megfelelő irányba továbbítani. Ez így is van jól, hiszen ha ez nem lenne a mindennapi munkám része, nagyon hiányozna.

- Hogyan alkalmazkodik ehhez az életvitelhez a családod?

- Nagy hálával tartozom a családomnak, elsősorban a feleségemnek, hogy ezt megérti. Ez természetesen nem egy könnyű történet, hiszen a hét egy részét Bukarestben töltöm, és amikor haza jövök, akkor sem találkozunk túl sokat, hiszen rengeteg az itthoni teendőm. Ritkán van olyan hétvége, hogy ne legyen valamilyen program, vagy megbeszélés, ahol fontos megjelennem. Éppen ezért nagy szükségem van a feleségem megértésére és türelmére.

- Van-e olyan, hogy csak a család van? Amikor nincs telefon, nincs politika és nincs semmi?

- Én ezt gyakran eldöntöm és ki is jelölök egy-egy napot, ami csak a családé, de sajnos legtöbb esetben azért a telefon vagy egy-két fontos elintéznivaló beugrik ilyenkor is.

- Mi az, ami téged feltölt?

- A kislányom! Az, amikor nyugodtan játszadozunk. Eszter két és fél éves és biztos vagyok benne, hogy mindenki másnak is egy csoda, amikor a gyereke rámosolyog, amikor hangosan nevetünk együtt, vagy felszabadultan játszadozunk. Sőt, vele már komoly párbeszédeket lehet folytatni.

- Miről beszélgettek?

- Nagyon szívesen számol be arról, hogy kivel töltötte a napját, kivel játszott, mennyire bosszantotta a nagyszülőket, vagy hányszor kergette meg a kutyust az udvaron. Nagyon szórakoztatóak az esti meseolvasások is. Gyakran előfordul, hogy én hamarabb elalszom a meseolvasásban, mint ő.

(x)

Kapcsolódó hírek:
Legfrissebb apróhirdetések:
További friss hírek:
Kiemelt hírek:
Valutaváltó:


Promó: