Parasztgazdaságok Szatmár megyében
Románia ezen vidékének múltját leginkább meghatározó, jellemző néprajzi elem a hagyományos népi építészet. Általában a népi gazdaságok épületei agyagból, fából és nádból épültek. A XVIII-XIX. században épült parasztházak falai sárból készültek, faszerkezetbe ágyazva.
A szegény emberek házai egy szobából álltak, vagy egy szobából, konyhából és pitvarból. Később már nagyobb házak épültek, két szobával és pitvarral (éléskamrával), a ház folytatásában foglalt helyet az istálló.
A házak az utcára merőlegesen épültek, a tiszta szoba az utcára nézett, a lakószoba pedig a ház hátsó részén volt. A XIX. század végén és a XX. század elején a lakóházak építésénél a sár mellett már vályogot is használtak (pelyvával kevert, égetett agyagtégla).
Később már égetett téglát és vályogot használtak a ház falai megépítésére. Hogy védjék az időjárás viszontagságaitól, a ház egész hosszába tornácot építettek.
Az alábbi anyagban bemutatunk egy pár tipikus parasztgazdaságot.
A turci falusi múzeum
Az 1920-ban épült házat a Turc községhez tartozó Kisgércéről szállították a múzeumba, az Ugocsa vármegyei szétszórt településekre jellemző háztípust jeleníti meg.
Az építkezésnél használt alapanyag a fa. A ház a hagyományok betartásával, lejtőre épült, zúzott kő alappal, amelyet a környékbeli kőfejtő bányákból szereztek be. Erre vastag tölgytalpat tettek, a falakat masszív fagerendák tartják. A külső és belső falakat fehérre vagy kékre meszelték.
Az utcára néz a tiszta szoba, hátul foglal helyet a pitvar, egy lakószoba, mögötte pedig az éléskamra található. A ház egész hosszában tornác húzódik. A tölgyből készült tartóoszlopokat gáterrel szabták fel, utána kifaragták és geometrikus motívumokkal díszítették. A ház berendezése a vidékre jellemző: szőttes anyagok (asztalterítő, ágytakaró, törlőkendő), ikonok és Vámfaluban készült dísztálak.
Újvárosi múzeum
A múzeumházat Avasújvárosból hozták ide, majd átköltöztették a főútra, egy látogatók által könnyen megközelíthető helyre.
Tipikus magyar ház, úgy helyi építészeti stílusa, mint belső berendezése szempontjából. 2009-ben avatták fel. A lejtőre épült ház első része alatt egy dupla pince lapul.
A pince első részében rendezték be a préstermet, a második része pedig a boros hordóknak ad helyet. A masszív alapra épített ház falai tölgyfagerendákból készültek, a hátsó szoba falai azonban vályogból vannak. A ház első részén, egészen a bejáratig tornác húzódik, melyet nagy faoszlopok tartanak, a bejáratnál pedig egy kis előszoba nyújt védelmet az időjárás viszontagságai ellen.
Az utca felőli tiszta szobát, a két világháború közötti időszakra jellemző rusztikus bútorokkal rendezték be. A pitvar, amely egyben a ház bejárata is, konyhának van berendezve, az összes konyhai eszközzel. A hátsó szobában három ágy, egy mosdótál, egy vitrines szekrény és szövőgép nézhető meg.
A lajosvölgyi parasztház
A lajosvölgyi parasztház az avasi építészetre jellemző faépület, követi az észak-nyugat Erdélyi építkezési hagyományokat. A kőalapra épült, tölgyfából készült, boronafalú ház pitvarból (méretét tekintve sokkal kisebb mint a szoba, itt van a bejárat az udvarról, és innen lehet felmenni a ház padlására is), a tisztaszobából (a család itt tartotta az értékesebb tárgyait, és ugyanitt fogadták a vendégeket is) és a lakószobából áll (itt készültek az ételek, itt étkeztek a család tagjai, és itt végezték a házimunkát is). Ugyanez a szoba szolgált a család fekvőhelyéül is, konkrétan itt zajlottak a mindennapi tevékenységek.
A ház első és oldalsó részén oszlopokra épített "L" alakú tornác húzódik.
Az épület nem túl régi, 1947-ből származik. A ház berendezése a vidékre jellemző bútorokból, szőttesekből, ikonokból és kerámiából készített dísz- és használati tárgyakból áll.
