Őt sem kímélték a gondok: nehéz helyzetbe került Hajas László

Tetemes összeget áldozott fel és még többet veszített, de cégtulajdonosi felelősségvállalásból jelesre vizsgázott Hajas László (64).

Megtartva 53 alkalmazottját, több mint két hónap után újra megnyitotta három fővárosi fodrászszalonját. 

– A járványhelyzet miatti kiesés meghaladta a tízmillió forintot, de a múlt év azonos időszakához hasonlítva a bevételkiesés ennek a többszöröse lehet. Nem szívesen nyúltam hozzá a cégem évtizedek alatt félretett tartalékához, de a felelősségérzet mellett a ragaszkodás is motivált. Senkitől sem akartam megválni, de nem volt könnyű megoldást találni. Életemben annyi Magyar Közlönyt nem olvastam, mint az elmúlt két hónapban – foglalta össze a Magyar Fodrász Közhasznú Egyesület elnöke, aki cége jogászával lelt rá a megoldásra.
 

– Sose felejtem, amikor a munkaügyi jogásznak elmondtam, a célom, hogy egyetlen alkalmazottam se éhezzen, azt felelte, még nem találkozott ilyen munkáltatóval. Ez jólesett, és pluszerőt adott, mert a jogi szövegek értelmezése kizsigerelt. Feleségemnek is hálás lehetek, otthon minden lehetséges terhet levett a vállamról, és lelkileg is támogatott, amikor látta, feszültebb vagyok – idézte fel Hajas, aki a fizetés nélkül szabadságolás ellenére is adott juttatást alkalmazottainak.
 

– Talán arra vagyok a legbüszkébb, hogy mindegyiküknek sikerült beadni az állástámogatási igénylést. Erre szükségük lesz, hiszen termékeket is forgalmazunk, ezért a szabály szerint egyelőre délután háromig lehetünk nyitva. Ez további kiesést jelent, de nem érdekel – magyarázta a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével kitüntetett mesterfodrász, aki a fertőtlenítési előírások miatt is pluszköltségekkel szembesült. – Csak az automata adagolós kézfertőtlenítők hiányoznak a pultjainkról, de sehol sem kaptunk. Arcvédő plexiket is beszereztem, amikor megtudtam, Ausztriában csak így nyithattak ki a szalonok.
 

Azt is elárulta, ha nem enyhül a korlátozás, meddig tudta volna így fenntartani cégét.

– Egy-két hónapig bírtam volna, és szükség esetén a cég utolsó tartalékát is feláldozom. Számomra ez nem az anyagi áldozatról, hanem a megbecsülésről szól. Luxusra sosem vágytam. Szerető családban élek, van otthonom, enni- és innivalóm. Azt pedig aligha kell bizonygatnom, hogy a szakmámat szeretem – vázolta a háromgyerekes mesterfodrász, aki elvileg nyugdíjas. – De csak papíron! (nevet) Két héten belül ollót ragadok és arcvédő plexit húzok. Ha bepárásodik is, előretekintek.
 

Két csoportban dolgoznak

„Előre szeretnénk elnézést kérni, de a kézfogást az elkövetkező időszakban mellőzzük!” – olvasható a Hajas Szalonok közösségi oldalán, ahol a higiéniás intézkedéseikről is tájékoztatnak. – Munkatársaink két csoportban, csak minden másnap dolgoznak, hogy kerüljék a másik csoporttal való érintkezést. Minden munkatársunk szájmaszkban dolgozik a szolgáltatás teljes idejében. Munkaeszközeinket és a vendégszékeket minden vendég után fertőtlenítjük. A szolgáltatásaink folyamán eldobható kendőt használunk. Minden második székben dolgozunk, hogy kellő távolságot tudjunk tartani a vendégek között.”

További bulvárhírekért keresd fel a Blikk.hu oldalát.