Oszter Sándor szerint csak a szerencsén múlt, hogy megúszta a börtönt

Hányszor halljuk az idősebbektől: „ezek a mai fiatalok...”. Pedig a ma már nagyszülői korban lévő hírességek sem voltak különbek, ők is csináltak meredek dolgokat. Legtöbbjük ugyan igyekszik elhallgatni botlásait, ám Oszter Sándor (72) nem szépíti a múltat, elismeri, 13 évesen csak a vakszerencsének köszönhette, hogy megúszta a börtönt.

– Általános iskolába jártam még, amikor beszervezett egy csempészbanda, hogy áruljam az Ausztriából hozott nejloningeket, tűzkövet, kozmetikumokat, borotvapengét. Tudták, rám nem gyanakszik senki. Mindig eladtam az árut, amiből tanszereket vettem, ruházkodtam – merült bele a mesélésbe Oszter, kiemelve, jól is ment az üzlet.

Ám amikor nyolcadikos lett, a banda vezérei komolyabban be akarták vonni az ügymenetbe, azt akarták, velük tartson, át a zöldhatáron.

– Gyerekként belementem, de az akció napjára belázasodtam, tüdőgyulladásom lett és otthon kellett maradnom. Na, azon az éjszakán az egész bandát elkapták és mind börtönbe kerültek – emlékezett vissza Oszter, milyen könnyen csúszhatott volna félre az élete már kiskamaszként. – Ha akkor lebukok a többiekkel, soha többet nem járhattam volna felsőfokú iskolába, de következő nyárra találtam magamnak tisztességes munkát.

Sőt a ma már Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész egy évvel később valóságos vagyont keresett egyetlen nyár alatt.

– Elszegődtem Cinkotára légyirtónak. A hátamon cipeltem egy harminckilós tartályt, ami véresre sebzett, mégis szorgalmasan jártam a disznóólakat, istállókat. Őszre skorbutot kaptam a később betiltott vegyszertől, de annyi pénzt kerestem két és fél hónap alatt, mint az apám egy egész évben – magyarázta Oszter, aki már ekkor színésznek készült, és később valóra is tudta váltani az álmát. – A röfögő disznók, lovak, tehenek és zümmögő, zöld hátú legyek között szavaltam a falu népének. Kézről kézre adtak: itt a verselő légyirtó gyerek! Rengeteg munkám és borravalóm lett.

További bulvárhírekért keresd fel a Blikk.hu oldalát.