Összefogás a kóbor kutyákért

Különböző nagyáruházak, cégek és éttermek által adományozott maradékkal, lejárt szavatosságú árucikkekkel etetik az Szatmárnémeti Ipari Park mögött található kutyamenhelyen élő ebeket a Free Life állatvédelemmel foglalkozó egyesület önkéntesei. Van itt olyan kutya is, amelyiket a halál torkából szabadítottak ki.

Az Ipari Parkon keresztülhaladva, egy poros földútra letérve érünk el a területre, amelyen a Szatmárnémeti Polgármesteri Hivatal még Ilyés Gyula polgármestersége idején, a Free Life Egyesülettel együttműködve kialakította a kutyamenhelyet, illetve elvégezte a munkálatok első fázisát. Elkerítették a területet, kenneleket hoztak létre, ahol az állatvédők gondozhatják a befogott kóbor vagy embertelen körülmények között élő állatokat. A munkálatok első fázisa tehát már véget ért, most következne az ivóvíz bevezetése, az áramszolgáltatás biztosítása, a területen található épület felújítása - ezekre a régi tanács utolsó ülésén született határozat.

A menhelyhez közeledve már hallatszik a kutyaugatás, az elkerített területre belépve pedig igazi kutya-falka fogad minket. Félelemre azonban semmi ok, a legrosszabb dolog ami velünk történhet, hogy a négylábúak határtalan szeretetükben és örömükben összenyalnak minket. Na, meg egy-egy lelkesebb örömében az ölünkbe ugrik, mintha csak kérné, hogy legyünk a gazdája, mert valakihez tartozni szeretne! No, nem mintha a kutyamenhelyen rossz dolguk lenne, az önkéntesek határtalan szeretettel gondozzák az állatokat, akik közül legtöbbnek van negatív élménye az emberrel való kapcsolatról, de az utóbbi időszak pozitív impulzusai mégis elhitették velük: a kutya legjobb barátja az ember.

- Ő Roxy, ő Capuccino, a legkisebb pedig Taxi - mutatja be a népes négylábú sereg legizgágább tagjait Petruska Imola, a kutyamenhely vezetője, a Free Life önkéntese. Megtudjuk: a menhelyen élő jelenlegi 170 eb többsége kezes bárány, a nemrég ide kerültek még elkülönítőben ismerkednek a helyzettel, de az elvadult állatok is napok alatt megszelídülnek, úgy, hogy az önkéntesek bármikor a tányérjukba nyúlhatnak etetés közben is. Elkülönítve vannak még a kismamák és kölykeik, akik már vemhesen kerültek a menhelyre, ugyanis az ide kerülő összes állatot ivartalanítják.

A rengeteg kutya táplálását cégek, éttermek és hipermarketek támogatásával oldják meg. A Free Life felhívására sokan döntöttek úgy, hogy a kidobásra ítélt élelmiszereket inkább az ebeknek adják, a menhelyen pedig ebből készítenek táplálékot nekik. Emellett reggelente szárazeledel a menü, ennek előteremtése a nehezebb feladat. - Van, hogy mi veszünk egy-egy zsák eledelt, van olyan, hogy állatbarátok beállítanak egy-két zsákkal, ezt pedig ezúton is köszönjük. Az örökbefogadók is hálából, hogy egy szerető társra találtak, szárazeledelt hoznak, de amikor nincs más lehetőség, mi vesszük az élelmet - magyarázza Petruska. Persze nem csak az ilyen segítség jön jól: most például a főként nőkből álló önkéntes-csapatnak dolgos férfi-kezekre lenne szükségük újabb kerítések állítására.



Örökbefogadókból - szezontól függően - heti 2-3 érkezik a menhelyre. Mostanság, a nagy szabadságolások idején is sikerül két állatnak új gazdára lelni. Persze emberfüggő, hogy ki alkalmas örökbefogadásra. Aki felelősségteljes döntést hozva venne magához egy ebet, az megkapja azt, amelyiket választotta - vagy ahogy gyakrabban lenni szokott, a kutyát, amelyik őt választja gazdának. - Volt olyan, hogy valaki egy kis termetű kutyát akart az udvarára, és egy szinte derékig érővel távozott. Első pillanatban kialakult köztük a gazdi-kutya kapcsolat, ma is elválaszthatatlanok. De volt olyan, hogy megtagadtuk az örökbefogadótól a kérését. Egy zsákban, összekötött, lábakkal, állkapoccsal hozott be egy kutyát és kért egy másikat, mert azzal nem volt elégedett. Ő soha nem fog tőlünk kutyát kapni - mondja Petruska Imola.

Egyébként  meghatározott örökbefogadási napjai nincsenek a menhelynek, de a leendő gazdik bármikor felvehetik a kapcsolatot az önkéntesekkel a 0740-959-342-es, vagy a 0742-849-276-os számon, s ők bármikor kimennek az egykori katonai területre, hogy gazdát találjanak egy-egy ebnek. Itt - mondhatjuk úgy - a választék igen bőséges. Fajtatiszta kutyák keverékei vagy akár fajtatiszta állatok is élnek a menhelyen, az egyik hősszúszőrű német juhásztól például azért vált meg gazdája, mert levadászta a tyúkokat - pedig tökéletes családtag és barátságos mindenkivel. Egy husky-keveréknek valószínűleg a hangját nem bírta elviselni a gazdája, ezért adhatta be a menhelyre.



De sokan nem annyira emberségesek, hogy így váljanak meg legjobb barátjuktól. Több kiskutya azután kerül a menhelyre, mert egy műanyag-zsákba fulladásra ítélve dobták el őket valahol, mások nyakán hurok nyoma látható - ők az akasztástól menekülhettek meg csodával határos módon. A Free Life egyik sikersztorija Brúnó, a keverék boxer esete: a kutyát egy fához kötve találták meg, az éhhalál szélén. A csontsoványra fogyott eb több mint egy hetet tölthetett a fához kötve, mielőtt megtalálták. Azóta Brúnó új erőre kapott, gazdija is lett, akinek területe most már a legnagyobb biztonságban van. Valószínűleg az ilyen történetek adnak erőt a szabadidejük minden percét a menhelyen töltő önkénteseknek is.

Petruska Imola szerint a kóborkutya-kérdés megoldása az ivartalanításban és persze a felelősségteljes állattartásban rejlik. Aki nem akarja, hogy házi kedvence szaporodjon, az ivartalanítsa azt. Amennyiben pedig a beavatkozást drágának találják, a Free Life állatorvos-partnerei kedvezményes áron elvégzik a műtétet, így nem kell majd az utcára tenni, magukra hagyni a kis jövevényeket.