Hiába keressük az ország ipari parkjainak listáján – pedig már tíz éve működik!

Osztrákok és magyarok sugallták, angolok elbírálták, törökök félvállról vették, szatmáriak megépítették, németek belakták - a szatmári ipari park első tíz évéről beszélgettünk azzal az emberrel, aki az első pillanattól bábáskodott a megszületése mellett. És aki soha nem akarta, hogy ipari park legyen!

„Alpolgármesterként az első pillanattól kezdve tagja voltam annak az albizottságnak, amely felmérte egy szatmárnémeti ipari park kialakításának lehetőségét", kezdte visszaemlékezéseit Ilyés Gyula.

Noha az ipari park megszületése 1999-ig nyúlik vissza, a szatmári megyeközpont későbbi polgármestere még korábbra nyúlt vissza emlékeiben. „1997-ben jelent meg Szatmárnémetiben a Draxlmaier és a Karo - az első két olyan nagy külföldi cég, amely zöldmezős beruházást készült végrehajtani. A Draxlmaierrel két hosszú éven keresztül zajlottak a tárgyalások - nehéz, de építő jellegű tárgyalások voltak ezek, amelyekből nagyon sokat tanultunk", emlékezett vissza Ilyés. „Ez ébresztett rá minket, hogy Szatmárnémeti bizony komoly húzóerővel rendelkezik a nyugati beruházók számára, és ekkor merült fel egy ipari park-szerű létesítmény kialakításának igénye is", tette hozzá.

Romániában akkor még nem igazán tudták, mi fán terem az ipari park, Magyarországon viszont már szövetsége működött az ipari parkoknak. Az ő segítségükkel látogathatták meg a szatmári vezetők az első magyar ipari parkot Győrben. Több hasonló osztrák és magyar létesítmény után Szentgotthárdon ért véget a tanulmányút. „Utóbbi park azért volt nagyon érdekes, mert egy része Ausztriába nyúlt át. Akkor még nem volt Schengen, nekünk pedig vízum is kellett, hogy Ausztria területére lépjünk. Mégis rengeteget tanulhattunk abból, miként működnek a határon átnyúló projektek".

Meghatározó történelmi pillanat volt ez, mert ekkor indult az első magyar-román határon átnyúló PHARE-program és az első, még kísérleti jellegű infrastruktúra-fejlesztési és regionális gazdaságfejlesztési kormányprogramok is ekkor láttak napvilágot.

„Horea Anderco polgármester szemelte ki ezt a 70 hektáros területet, a helyi költségvetésből készítettük el a terveket és hamar megtanulhattuk, miként kell megírni a nagy pályázatokat is", elevenítette fel Ilyés az egy évtizeddel ezelőtti folyamat részleteit. Ez a tanulási folyamat azonban nem volt könnyű. „Angol cég bírálta el a pályázatot, és eleinte szinte semmit nem fogadott el. Hosszú, kemény munka után aztán a szatmárnémeti ipari park egyike lett azon négy romániai ipari parknak, amelyek zöld utat kaptak".

Az eredeti pályázat egyik „gyenge pontja" az áramellátás volt: a hat kilométeres magasfeszültségű vezeték megépítése a teljes beruházás szinte felét tette ki. Az angolok meg hallani sem akartam róla. Az Electrica pedig arról nem, hogy nagy teljesítményű trafóállomást telepítsenek a parkba. Pedig az önkormányzat vállalta a költségeket. Legalábbis az Electrica helyi vezetői nem akarták beadni a derekukat - ám végül az igazgatótanácsot Bukarestben sikerült meggyőzni. Hogy a beruházás összege ne legyen túl nagy, a tervezett nagyobb kapacitású trafó helyett két 10 megawattórás trafót telepítettek - ezt a kompromisszumot az angolok is elfogadták.

A PHARE gazdasági-szociális kohéziós programja keretein belül 2001-ben sikerült megszerezni a finanszírozást, az építkezési munkálatok 2003 júniusában kezdődtek. „A közbeszerzési eljárást Bukarestben folytatták. Egyszer csak megjelent a polgármesteri hivatalban két török fickó azzal, hogy ők nyerték a licitet, ők építik a parkot. Hamar kiderült, hogy a cég Törökországban tényleg létezik, de Romániában alul vannak reprezentálva. Rengeteg gondunk volt velük. A munkát végül szatmári alvállalkozók végezték el. Mai napig nem hiszem, hogy minden pénzüket megkapták", magyarázza Ilyés.

Az építkezés 2005-ben ért véget és 5,7 millió euróba került. Ebből 3,95 millió volt a vissza nem térítendő hitel, a fennmaradó összegen pedig nagyjából fele-fele arányban osztozott a kormány és az önkormányzat.

Az ipari parkot, amely az országban elsőként elkészült hasonló jellegű nagy beruházás volt, 2005 októberében adták át. „Akkor készült el, amikor jöttek a nagy beruházók". A Casco és a Zollner elsőként kezdte el a termelést 2006-ban, majd jöttek a többiek: Lubexpert, Bodescu, Quelle. „Egy év alatt megtelt a park! Legalábbis papíron. A 2008-ban kitört gazdasági válság miatt ugyanis sokan visszaléptek", mondja Ilyés. Ilyen volt például a német Ronal vagy a Hay. Aztán 2011-2012 után néhányan éltek a korábban megkötött szerződés lehetőségével és újrakezdték a beruházást. „Most 16-18 hektárt leszámítva le van fedve a park", mondja Ilyés.

A park jelenleg mintegy kétezer embernek ad munkahelyet. „Több olyan cég is volt, amely, miután felmérte, hogy nem talál elegendő munkaerőt, inkább továbbállt", jelenti ki Szatmárnémeti egykori polgármestere. Akinek komoly szerepe van abban, hogy a szatmári ipari park tulajdonképpen nem is ipari park. Hogy is van ez?

„Az ipari parkok törvénye valamivel a szatmári park megnyitása után jelent meg. Ez egy borzasztóan rossz törvény, amely többek között kimondja, hogy az ipari parkokban működő cégek adókedvezményt élveznek. Pontosabban, a helyi önkormányzatoknak nem kell adót fizetniük, csak az államnak. Tehát mi, mint önkormányzat, egy millió eurót fektettünk be az ipari parkba, biztosítjuk a közvilágítást és egyebeket, közben alig kapunk valamit? Arról nem is beszélve, hogy ezzel azokat a cégeket sújtjuk, akik nem az ipari parkban működnek, mert nekik kell ingatlanadót fizetniük", háborodott fel most is Ilyés. „Sokat dolgoztam a szatmári ipari parkért, majd sokat küzdöttem azért, hogy az ne legyen ipari park - legalábbis papíron. Éppen ezért a romániai ipari parkok listáján nem szerepel", magyarázza a faramuci helyzetet.

„A szatmári ipari park, úgy gondolom, Szatmárnémeti lehetőségeihez képest egy - mind területileg, mind munkaerő terén - jól méretezett ipari park. Amikor megszületett, nagyon az elején voltunk még a dolgoknak. A folyamattal, amíg az ipari park megnyitotta kapuit, nagyon sokat tanultunk. Külön büszkeség, hogy a Zollner révén olyan, magas technológiai szintet képviselő gyár is működik benne, amely országos szinten is ritkaságnak számít".