Nézz Mária arcára: szentmisét tartottak a Zárda templom búcsúján

A mi szívünk mélyén is el van rejtve az Isten arcának tündöklő szépsége - mondta Simon Attila püspöki titkár a Zárda templom búcsúján.

Szatmárnémeti római katolikus híveinek hagyományosan egyik legfontosabb ünnepe Szeplőtelen fogantatás. A Hám János alapította szerzetesrend, a Páli Szent Vincéről nevezett Szatmári Irgalmas Nővérek zárdájának temploma 1846-os felszentelésétől vonzotta a környék katolikusait Mária-tiszteletük központjába, imában megszólítani, kérni a szeplőtelenül fogantatott Istenanyát. A hívek, Zárda iránti szeretetét érezve Meszlényi Gyula püspök 1899-ben a templomban ajánlotta fel az egész egyházmegyét Jézus Szentséges Szívének.

A hétfő esti búcsúmise elején Schönberger Jenő püspök a Szent Szűz oltalmába helyezte a jelenlevőket. "Valahányszor eljövünk Zárda templomunk búcsújára, nagy szeretettel és bizalommal ajánljuk magunkat és mieinket a szeplőtelenül fogantatott Szent Szűz oltalmába. A szeplőtelen fogantatás kiváltsága a Szűzanyáé. Hozzá a bűnnek az árnyéka sem fért. És ő a mi égi édesanyánk."

A búcsúmise szónoka Simon Attila püspöki titkár, ifjúsági- és ministránslelkész a bűnös ember újjáteremtésének kezdeteként, a bűntelen ember megjelenésének az előkészítéseként beszélt Mária szeplőtelen fogantatásáról. "Mária, aki fogantatásának pillanatától kezdve mentes volt az áteredő bűntől és annak minden következményétől, aranyhíddá vált azért, hogy rajta  keresztül lépjen majd a világba a megtestesült bölcsesség, a názáreti Jézus. A szeplőtelen fogantatás titka előkészíti a bűntelen ember megjelenését a világban."

Simon Attila kiemelte, az életszentségre törekvő ember Máriára tekint. "Az életszentség útján való elindulás a vágyakozással kezdődik a szép, az igaz, a jó és a szent után! Ezeket az értékeket tökéletes, sértetlen formában a ma ünnepelt názáreti lány, Mária szívében rejtette el Isten. Nézz Mária arcára, nézd, hogy sugárzik rajta a Szentháromságos egy Isten arcának dicsősége! Szemléld Mária arcának szépségét, tekintetének tisztaságát, és megérzed, megsejted a mennyország örömének előízét, a mennyország szépségének lebilincselő csodáját! Az ő szeplőtelen szívének a szentélyéből lépett elő az, aki megmentette a világot, az egész emberiséget az áteredő bűntől és annak következményeitől. (...) Mi tudatosítottuk-e már magunkban, hogy a teremtésnek köszönhetően a mi szívünk mélyén is el van rejtve az Isten arcának tündöklő szépsége, úgy ahogy Mária arca is ezt az ősvalóságot, minden szépségnek forrását magában hordozta? Ennek az igazságnak a felismerése, tudatosítása, és az isteni erények ragyogó szépségének a  kimunkálása a szívünkben az első lépés az életszentség útján!"

Szentbeszéde végén Simon Attila azt kérte a hívektől, Máriához hasonlóan a szelídség, alázat, az Isten gondviselő jóságára és szeretetére való ráhagyatkozás legyen jellemzőjük.

A szentáldozást követően Hankovszky Ferenc püspöki helynök, templomigazgató szólt a hívekhez, Máriát a legnagyobb közbenjáróként említve. "Máriára emeltük tekintetünket, ahogyan az év minden napján, mert tudjuk és tapasztaljuk, hogy a Szűzanya valóban a leghatásosabb közbenjáró - Isten irgalmát esdi ki irántunk." A teljes búcsú elnyeréséért előírt imák, illetve a püspöki áldás után, a kivonulás alatt a hívek hosszan, Mária énekekkel köszöntek el egymástól és a templomtól.