Nem a búcsúzás, hanem a hálaadás napja volt ez

Június 14-én került sor a szatmárnémeti Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum nyolcadikosainak ballagására. Az általános iskola befejezésére szervezett ünnepségnek a hagyományokhoz híven a Római Katolikus Székesegyház adott otthont.

Péntek délben énekszó kíséretében vonult be a Hám János Líceum 8. osztálya a Székesegyházba, ahol a diákok ünnepi mise keretében búcsúztak az általános-iskolai évektől.

A nyolcadikosokat elsőként az iskola kórusa köszöntötte szebbnél szebb ifjúsági dalokkal, ezt követően pedig Nm. Ft. Schönberger Jenő püspök celebrálta az ünnepi szentmisét. A püspök atya azt kívánta a diákoknak, hogy a szeretet ne fogyjon el sose életükből, mindig szeressenek és mindig szeretetben éljenek.

Miklós Claudiu spirituális Szent János evangéliumából olvasott fel ez alkalommal, ezután elmondta: „számomra ti olyan osztály vagytok, akik szeretitek meglepni a körülöttetek élőket, amikor nem várjuk el, éppen akkor kezdtek kibontakozni."

„Amikor befejezünk egy életszakaszt, mindig változást várunk. (...) A változás pedig olyan, mint egy álom, ami csak akkor történik meg, ha az ember teljesen odaadja magát" - mondta el a spiriatya, aki szerint mindig az első lépés a legnehezebb mindenben, és minden változás fájdalmas dolog, akár konfliktusokkal is járhat."

Végezetül Ádámkó István, az iskola vezetője búcsúzott a diákoktól, akik azonban csak az általános-iskolai évektől búcsúztak, a tanintézménytől nem, hiszen szinte kivétel nélkül minden diák itt folytatja majd a tanulmányait. Igaz nem együtt, hanem az induló kilencedik osztályok valamelyikében.

,, Nagy esők jönnek... és elindulok... elmegyek innen messze... '' énekelte egy remek ember és művész... De miért is kell mindig tovább lépni, menni úttalan utakon -sokszor, megállás nélkül, olykor kitaposatlan kusza ösvényeken? Azért mert az élet egy örökös utazás, legyen az szárazföldön, égen vagy akár vízen. Mindig voltak, vannak és lesznek tomboló zivatarok, pusztító szélvészek, hatalmas hullámok, de minden utadba álló akadály tovább lök, tovább lendít. Örökös mozgás ez... kinyújtod a kezed. kétségbeesetten kapálózol régi idők árnyai után, és rájössz, hogy a sok csínytevés is hiányozni fog egyszer majd, mert minden egyes veled, barátaiddal, az  Oszival megtörtént és együtt megélt és átélt esemény, élmény mindörökre beléd ivódott. És te tovább viszed magaddal, tovább a kilencedik osztályba, tovább mindaddig, amíg frissítő, felüdítő forrásként hat hétköznapjaidban..." - mondta el Ádámkó.

Az évet nagyon jó minősítéssel zárta a Gózner Enikő osztálya, hiszen három diák - Schefler Barna, Balázs Regina és Fógel Péter - 10-es átlagosztályzatot ért el, és a többiek is nagyon szépen teljesítettek.