Nagycsütörtök jelentősége

Mint minden évben, Húsvét nemcsak a feltámadás boldog örömét hozza magával, hanem egy sor hagyományt, népszokást, melyek évről-évre felelevenítik az ünnep szépségét és hitelességét.

A 40 napos böjti időszakon belül, nagycsütörtökhöz számos népszokás fűződik. A böjti időszak utolsó három napja, vagyis nagycsütörtök, nagypéntek és nagyszombat jelentősége azért fontos, mivel ekkor megemlékezünk Jézus kínszenvedéseiről, kereszthaláláról valamint a feltámadásáról.

Zöldcsütörtöki, más néven nagycsütörtöki népszokások

Az utolsó vacsora emléknapjaként is emlegetik. Ezen a napon tilos volt napközben szunyókálni, mivel ezt azt jelentette, hogy az év további felében lusták leszünk. A zöldcsütörtök megnevezés onnan ered, hogy a mai napon zöld színű tavaszi zöldségeket kell fogyasztani (spenótot, salátát, sóskát). A néphagyomány úgy tartja, hogy a mai napon a holtak visszatérnek szülőházukba és pünkösdig maradnak. Az élők pedig gyertyákat gyújtanak az eltávozottak sírhelyén, egyes településeken szokás még a nagycsütörtöki virrasztás is.

A mai napon hallgatnak el a harangok, a néphit szerint ekkor Jézus gyászolása végett Rómába mennek. Szokás volt még a „Pilátus-verés vagy Pilátus-égetés", ami jelképesen egy előzőleg elkészített Pilátus bábú megveréséből áll. Néhány településen nagycsütörtök estéjén festik meg a húsvéti tojásokat is. Úgy tartják, hogy nagycsütörtökön „házasodik" vagyis a mai napon virágzik, aminek jelentős gyógyerőt tulajdonítottak.