A paródia kritikai műfaj. Intelligencia és felfogás kérdése, hogy ki csinál belőle bármilyen ügyet A paródia kritikai műfaj. Intelligencia és felfogás kérdése, hogy ki csinál belőle bármilyen ügyet - tartja Nacsa Olivér, a 26 éves humorista, az "utolsó pesti bohém". Aki nem csak a humort, de önmagát sem veszi túl komolyan.
- Késtél. Mondják is, hogy link vagy és megbízhatatlan.
- Inkább én szoktam mondani, hogy sajnos ennek gondolnak. Viszont a bohémséget nem biztos, hogy összekeverném a linkséggel.
- Az lennél?
- Az utolsó pesti bohém. Szeretem a várost, sokat járkálok éjszakánként, képes vagyok órákig sétálni fent a Várban vagy a Duna-parton. Szeretek mulatni is.
- Azt gondolnám, hogy a humor fegyelmezettséget is követel.
- A munka része: a tudatos felkészülés, vagyis a cél megvalósítására való törekvés valóban követel fegyelmet. De meggyőződésem, hogy önmagában véve a humort nem szabad komolyan venni, mert akkor nem leszel laza és oldott. Felelősség kiállni a közönség elé, én pedig izgulós típus vagyok. És azonnal kapunk visszajelzést: rögtön reagálnak – nevetnek – és eldől, hogy valami jó-e vagy sem.
- 26 éves vagy. Fiatalságod előny vagy hátrány?
- Bizonyos szempontból előny, hiszen már tíz éve vagyok a műfajban. Hátrány is, mert még nincs meg az a hitelem, amely mondjuk negyven-ötvenévesen lenne. A humor – csakúgy, mint minden művészeti ág – szubjektív műfaj. Mindannyian más típusú zenét szeretünk, más festmények tetszenek meg egy kiállításon. Elvis Presley-t sem szerette mindenki, mégis Amerika szimbóluma. Van egy kialakult közönségrétegünk, és a felmérések alapján az országos nézettségi lista első öt helyezésében vagyunk. Ez nagy büszkeség és elismerés, de az a célunk hogy mindenki – minden réteg és közönség – találjon valamit a műsorban, ami neki tetszik. Aki a politikai humort kedveli, az is, aki a paródiát, az is.
- Azt mondják, a humor mindig ellenzéki. Ti viszont kínosan ügyeltek arra, hogy egyensúly és semlegesség legyen a műsorotok politikát is érintő részeiben.
- Rettenetesen megosztott a társadalom. Az egyik párt a Felvonulási téren, a másik a Sportarénában tartja a rendezvényét, egy időpontban, egyszerre… Véleményem szerint egy közszereplőnek – amellett, hogy ő tudja, amikor bemegy abba a kis lefüggönyözött fülkébe, hogy kivel szimpatizál, hova teszi az ikszet – nem feladata, sőt nem az a dolga, hogy kiálljon egyik vagy másik politikai vonal mellett. Ezzel elég nagy tömegeket lehet elveszíteni.
- Megkerülöd a kérdést?
- Nem… Szeretnénk nagyobb tömegeknek megfelelni. Nem pedig – azzal, hogy a jobb vagy a baloldal mellett kiállok – nézőket elveszíteni. Azt mondhatnák rám, ránk, hogy tessék, ők is eladták a lelküket és odaálltak. Lehet, hogy ugyanúgy megnéznék a műsort, de esetleg rossz szájízzel.
- Hol a határ? Terry Black-kel túllőttél a célon?
- Ez ebben a műfajban mindenkivel előfordul, aki vállalja, hogy szókimondó. Ő érzékenyebb lélek, megjegyzem: elég sokan állunk vele perben. Azt látom és tapasztalom, hogy az emberek szeretik a szókimondást. Lehet, hogy ők is ezt vagy azt gondolják, csak nem merik, vagy nem tudják hol kimondani. Mi megtehetjük. A paródia egyébként is kritikai műfaj, az már intelligencia és felfogás kérdése, hogy ki csinál belőle bármilyen – nem biztos, hogy indokolt – ügyet.
- Egy „bukás” vagy támadás után magadba szállsz, és mélyen elgondolkodsz?
- Attól függ, hogy ki támad. Ha azt érzem, hogy valakit a jó szándék vezérel, akkor mindenféleképpen elgondolkodom azon, amit mond. Az irigy, rosszindulatú embereken túllépek, nem foglalkozom velük. Nem szeretem a hazugságot. Lehet, hogy azért, mert én merem vállalni a véleményem, még akkor is, ha ez sok embernek nem tetszik. Ki merem mondani, de közben tudom és figyelek arra, hol a határ. A butaság is kikészít. Az ellen még érvelni se nagyon lehet. Az irigység, a rosszindulat… Ezekből mindnyájunkban van egy pici, és akiben kevesebb, azzal nincs is baj.
- Lehet tanulni a humort?
- Bizonyos fokig: a poentírozást, a színpadkészséget igen. Hogy valakiből jöjjön a humor, azt nem. Arra születni kell. Én hülyének születtem – a szó jó értelmében. Amikor a jóisten a hülyeséget és a szépséget adományozta, eldöntötte, hogy én legyek inkább hülye. Reálisan látom magam, viszonylag ritkán is kevernek össze David Beckham-mel. De ezt sokkal jobban élvezem. Imádok a dumámmal hódítani, a legszebb kapcsolataim ebből és így lettek.
- Rámenős vagy?
- Nem vagyok erőszakos. Inkább – ha érdemesnek találom – szeretek küzdeni egy nőért. Az intelligens nő szerintem pontosan tudja, hogy lehet jóképű valaki, de ha üres és unalmas, nem vezet hosszú távú, kiegyensúlyozott és boldog kapcsolathoz. A legnagyobb szerelmeim mindig akkor születtek, amikor azt mondta valaki: na ezt a palit!
