A szatmári nyomozók hatékony munkájának köszönhetően a gyilkosság után alig pár-nappal sikerült elegendő bizonyítékot gyűjteni, hogy őrizetbe vehessék a meggyilkolt házaspár fiát, R. Razvant, aki egyébként már a nyomozás első napján felhívta magára a hatóságok figyelmét különös viselkedésével. Teljes nyugodtsággal fogadta a gyilkosság hírét, majd különféle mondvacsinált indokokra hivatkozva megpróbált a bűntett helyszínére, a családi házba bejutni. Értelemszerűen a rendőrség nem engedte ezt meg neki.
A nyomozók végül közvetlenül a szülők temetésén vették őrizetbe a férfit, majd a szatmári börtönben helyezték előzetes letartóztatásba. R. Razvan természetesen nem nyugodott bele kudarcába, ahányszor csak lehetősége adódott rá, kérelmezte szabadlábra helyezését, persze eredménytelenül. A bizonyítás során az ügyészség a tanúvallomásokat, a DNS-mintákat, a igazságügyi orvosszakértők jelentéseit, a mobiltelefonos cellainformációkat, illetve a kép- és videófelvételeket használta fel. Mindezek alapján a legutóbbi tárgyaláson az ügyész a maximális kiszabható büntetést kérte a vádlottra, felemlegetve az R. Razvan által elkövetett gyilkosságok kegyetlenségét, a férfi együttműködésre nem hajlandóságát, illetve azt, hogy a férfi borzalmas tette saját családtagjai ellen irányult. Az elsőfokú ítélet kihirdetése végül augusztus 23-án történt meg: a bírónő többszörös, minősített emberölés miatt életfogytig tartó szabadságvesztésre és 5 évnyi közügyektől való eltiltásra ítélte a férfit. R. Razvan cseppet sem váratlan módon élt a fellebbezés adta lehetőséggel.
Nos, az ügyben november 29-én megszületett a másodfokú, immár jogerős ítélet is: a szatmári bírósági döntés megalapozott volt, így az apai hármas gyilkosság esetében hozott döntés továbbra is érvényben marad, R. Razvanra pedig életfogytig tartó börtön vár.