„A várban szolgáló molnárok nem malmokban őröltek, az első és fő foglalkozásuk a malomépítés volt. Nem őrlő-, hanem malomépítő-mesterek, faragómesterek voltak, lényegében ácsok. A „molnárok" építették tehát a malmokat, ők értették a malomépítés minden csínját-bínját.
A közönséges ácsok nem voltak erre alkalmasak, mert a malomépítés speciális ismereteket kívánt. Érteniük kellett mindahhoz, ami az ács-, az asztalos és a kerékgyártó mesterség körébe vágott, hiszen a malom építése igazában ácsmunka volt, a malomkerék elkészítéséhez pedig ismerniük kellett a kerékgyártók mesterségét. A régi összeírások a molnárokat a faragómesterek között emlegetik, s ha a szerszámaikat is fölsorolják, a molnárfejszét, molnárbárdot, a fűrészt említik..."
Az Erdélyi irodalmi arcképcsarnok című sorozatunkban ezúttal a méltatlanul keveset emlegetett Ignácz Rózsa életét és tevékenységét olvashatjuk, aki kitűnő regényei mellett, mint színművész is igencsak méltó arra, hogy róla megemlékezzenek.
Folytatódik Muhi Sándor egyházi művészetről szóló sorozata és Mandula Tibor, a magyarok történetéről szóló folytatásos írása.
