Miért választ sok magyar szülő Szatmár megyében még mindig román tagozatos iskolát gyermekének?

Az Erdélystat kimutatása és a Szatmár.ro szakértői interjúi alapján bemutatjuk, hogy áll az erdélyi és Szatmár megyei magyar tagozatos oktatás helyzete napjainkban.

Az Erdélystat beszámolója szerint 1990 és 2017 között a romániai közoktatásban tanulók száma 39%-kal csökkent, 4,1 millió diákról 2,5 millióra. A magyar tannyelven tanulók esetében a visszaesés enyhén mérsékeltebb, itt 188 ezerről 122 ezerre, 35%-kal csökkent a diákpopuláció. A magyarul tanulók aránya a közoktatásban az elmúlt években 5,1–5,2% között ingadozik, és továbbra is elmarad a népességen belüli, mintegy 6%-os magyar anyanyelvi aránytól.

A tanulók etnikumára vonatkozó legfrissebb, 2016/17-es tanévre vonatkozó adatok szerint a közoktatásban tanuló diákok 5,2%-a volt magyar nemzetiségű. A középfokú oktatásban (líceumok és szakiskolák) a legrosszabb a magyar nyelven tanulók aránya, számottevően több magyar gyermek van a rendszerben, mint amennyien az anyanyelvükön tanulnak.

Az Erdélyen belüli régiók közül a Partiumban volt a legkisebb a magyar nyelven tanulók számának csökkenése (14%-os), Közép-Erdélyben 20, Székelyföldön 24, a szórványmegyékben pedig a leghangsúlyosabb, 37%-os.

A Partiumban (Bihar, Szatmár, Szilágy megyék) felemás a helyzet, alapvetően kedvezőtlen a magyar oktatási intézményrendszer szempontjából. Partiumi sajátosság, hogy a magyar óvodákban tanulók aránya jelentősen elmarad a népességen belüli magyar aránytól, elsősorban Szatmár és Bihar megyében. Bár enyhén javult a helyzet, 2017-ben továbbra is jelentős a különbség, a magyar óvodások aránya csupán 22%-os, míg a 3–5 éves korcsoportban a magyar anyanyelvűek aránya 28%-os. Az alapképzésben valamivel kisebb az eltérés: az iskolás populációban 24, a viszonyítási korcsoportban 28%, de itt is jelentős a nem anyanyelven tanuló magyarok aránya. A líceumi és szakiskolai magyar osztályokba járók aránya (2017-ben 18,2%) látványosan nőtt, viszont továbbra is jelentősen elmarad a populáción belüli magyarok arányától (2017-ben 27,8%) - foglalta össze az adatokat az Erdélystat részletes kimutatása.

Arról, hogy vajon a magyar anyanyelvű diákokat a szüleik miért román tagozatos vagy egyéb nyelven oktató osztályba adják, az elemzés már nem szól. Ezzel kapcsolatban megkérdeztük Kallós Zoltán Szatmár megyei főtanfelügyelő-helyettest, a megyei RMPSZ elnökét, aki a következő jelenségeket nevezte meg a majdnem 10%-os különbség okaiként:

Első és legfontosabb az a sok évtizedes berögződés, miszerint Romániában a diák román nyelven kell tanuljon, függetlenül az anyanyelvétől, hiszen csak így tanulhatja meg a hivatalos nyelvet és érvényesülhet az életben. A tanfelügyelőség, a Romániai Magyar Pedagógusszövetség, valamint a magyar tagozatos pedagógusok is azon fáradoznak, hogy ezt a tévhitet eloszlassák. Megoldásként Kallós a minőségi oktatást említette: „Számos felmérés mutatja, hogy a gyermekek az anyanyelvükön sajátítják el a tananyagot a legjobban. Úgy kell leadni a leckét, hogy a diák ne csak meghallgassa, hanem meg is értse – ez is a minőségre törekvés része.”

A második okként azokat az eseteket emelte ki, melyekben a szülők anyanyelve különböző. A vegyes anyanyelvű családokban születendő gyermeket az anyakönyveztetés pillanatában valamely nemzetiségbe besorolják. Az óvoda, általános- vagy középiskola választásakor viszont az anyakönyvezett nemzetiség nem szerepel a fő döntési tényezők között – mondta Kallós Zoltán, majd hozzátette, hogy ezek a bizonyos pro és kontra szempontok családonként változóak. Ezért is lehet az, hogy a magyarként anyakönyvezett csemetét más nyelvű csoportba íratják.

Hogyan választanak oktatási intézményt a kettős anyanyelvű párok csemetéik számára? A kérdésre Dr. Frigy Szabolcs szociológus, a BBTE Szatmárnémeti Kihelyezett Tagozatának oktatója válaszolt a kérdésünkre. A döntési útvonal első lépcsőjeként a nyelv kiválasztását említette, mely jól megszűri a lehetőségek széles tárházát. A konfliktuskerülő útvonal a német tagozatra adott voks, mely ugyancsak észszerű választásnak számít. Ezt támasztja alá az elmúlt években tapasztalt bővülés a szatmárnémeti német nyelvű óvodai és iskolai helyek számában. A nyelv kiválasztása pedig legtöbb esetben a család és a környezet domináns, többségében beszélt nyelve alapján történik – mondta a szociológus.

Frigy szerint az is megfigyelhető, hogy a „vegyes családok” szinte mindig a román tagozatos intézmények között válogatnak, amennyiben az óvodát itt kezdték el. Abban az esetben, ha magyar nemzetiségű család sarját adják román tagozatos óvodába, hogy „szokja a nyelvet”, az apróság az előkészítő osztályt csaknem kivétel nélkül magyar évfolyamon kezdi el.

Ezen pedig nincs is miért csodálkozni, hiszen szociológiai szempontból megvizsgálva a jelenséget, kitűnik, a szülők a párválasztás során sem helyezték előtérbe a nemzetiségi hovatartozást, mert a párválasztás folyamata (túlnyomóan) nem etnikai alapú. A szakember felhívta a figyelmet arra, hogy az ifjú szülők közös, nagy gyermeknevelési döntéseinek sorában az elsők között szerepel az óvoda-, majd iskolaválasztás – és ekkor kerül sor az első etnikai kérdésre: magyar, román vagy német nyelvet válasszanak.

Kallós Zoltán főtanfelügyelő-helyettes osztotta meg a negyedik okát annak, miért van kis híján 10% különbség a magyarok népességi aránya és a magyar nyelven tanulók aránya között. Szerinte nem mindegy, hogy városról, illetve városhoz közel, avagy távol eső településekről van szó. Az is számít, hogy a lakókörnyezetben mennyien beszélik a magyar nyelvet.

A városi lakosságnak van választási lehetősége, a paletta igazán széles. Itt esetleg befolyásolhatja az elhatározást, hogy van-e lehetőség az ingázásra (anyagi és eszköz szempontból) vagy a legközelebb eső létesítményre szorulnak. A nagyobb településekhez közel eső falvak lakói behordják az ifjakat, mert jobbnak ítélik a városi intézményeket, s ez egy oda-vissza ható fenomén, mely hosszú távon a vidéki (főként város közeli) óvodák és iskolák elnéptelenedéséhez és a minőségi oktatás romlásához vezet. Leegyszerűsítve: hiába van magyar tagozatos oktatás a falusi iskolában, ha a városban dolgozó szülő munkahelyéhez közelebb esik egy román tagozatos, de „jobbnak” ítélt iskola – mondta Kallós.

A partiumi és a Szatmár megyei magyar oktatás helyzete és jövője a mi kezünkben van. A „mi” jelen esetben a társadalom egészére vonatkozik. A pedagógusokra, a szülőkre és a további képviseleti testületekre egyaránt. Azért, hogy az Európai Unióban már működő „egyenlőek vagyunk” és „együttműködésben jutunk előre” felfogás helyben is érvényt nyerjen, csak mi tehetünk, most és helyben kezdve a változtatást.

Ha mindenki teszi a dolgát, ha a vélemények mellé konstruktív javaslatok is társulnak, ha a megoldásból mindenki tevékenyen veszi ki a részét, van közös jövőnk és átléphetőek a nyelvi nehézségek és különbözőségek okozta valós vagy vélt korlátok.