Miért és mit és posztolunk mi, szatmáriak, az Instagramra?
Napjainkban már kétség sem férhet hozzá, hogy a képek kezdik átvenni az uralmat a szöveges tartalmak felett, hiszen mint kommunikációs forma sokkal hatékonyabbak. Feldolgozásuk az írott formában megjelenített gondolatokhoz képest fényévekkel gyorsabb, illetve emlékezetünkben is könnyebben megragadnak a képekről szerzett információk, mint azok, melyekkel szöveges formában találkozunk. Mindezek fényében nincs mit csodálkozni azon, hogy az olyan képmegosztó alkalmazások, mint az Instagram vagy a Snapchat egyre népszerűbbek, és nem feltétlenül csak a tinik körében.
A csak képes és videós tartalmakkal operáló Instagram 2010 októberében kezdte meg működését, majd a 2012 áprilisában a Facebook felvásárolta a már akkor is komoly felhasználószámmal rendelkező közösségi platformot. 2018 szeptemberében az aktív felhasználók száma pedig túllépte az egy milliárdot. Az Instagram a közel kilenc éves működése során akarva-akaratlanul is a fiatalok (és nem csak) életének szerves része lett, mi több, már megannyi tudományág kutatási témájaként is szolgált.
Noha sokan sokféle véleményét fogalmaztak már meg erről a szociális platformról, abban mindenki egyetért, hogy népszerűségéhez nagyban hozzájárult a személyes és csoportemlékezés megkonstruálási szándéka, a közösségi kapcsolatok kiépítése és fenntartása iránti vágy, illetve az önkifejezés igénye. Mindemellett az Instagram-használattal kapcsolatban végzett felmérések arra is rávilágítottak, hogy a felhasználók java része a mindennapokból való kiszabadulási útként is tekint a platformra, hiszen míg mások képeit nézegetik, addig sem kell foglalkozniuk a saját problémáikkal. Mi több, sokan a „leselkedés” élményéért is gyakran keresik fel az Instagramot, hiszen a platformon könnyűszerrel lehet követni bármelyik felhasználó hétköznapjait az általa megosztott bejegyzéseknek köszönhetően.
De mit osztunk meg magunkról mi, szatmáriak, az Instagramon? Ha a platformon kifejezetten a szatmári posztokra keresünk rá, akkor jól látható, hogy a városunkban élő felhasználók sem térnek el a világ bármely más országában lakóktól. A feltöltött képek java részét az önfotók, azaz a szelfik teszik ki, melyek által könnyűszerrel meg lehet mutatni, kik vagyunk vagy épp kiknek szeretnénk látszani mások szemében. És ehhez persze hozzájönnek a csoportképek, melyekből számottevően kevesebb van, de így is hozzájárulnak a közös élmények és emlékek megőrzéséhez.
Szép számban jelennek meg azok a fotók is, melyek valamilyen jellegzetes helyszínen készülnek. A legnépszerűbbek között említhetjük az egykori Pannónia Szállót, a Tűzoltótornyot (főként a kilátóban készült képek gyakoriak), a régi központ parkját, az új központot (benne a közigazgatási palotával), de sokakat késztetnek kattintásra a Divatház emeletei és a Kazinczy utca macskakövei is. Nem hiányoznak a felhozatalból az étel- és italfotók sem. Számos fénykép által örökítik meg a szatmáriak az éttermekben elköltött finom falatokat, de gyakran kerül megosztásra egy-egy mutatós kávé- vagy koktélkép is.
Az okostelefonok és a közösségi platformok világában tehát mi, szatmáriak is tucatnyi képpel mutatjuk meg a nagyvilágnak, kik vagyunk és mit akarunk üzenni magunkról másoknak. Pötyögünk, gyűjtjük a lájkokat, kommentelünk, és ez így is van rendjén egészen addig, míg el nem felejtkezünk róla, hogy a hashtag-eken és a filtereken túl is van élet, és néha bizony sok mindenről maradunk le, ha szemünkkel folyamatosan csak a telefon kijelzőjét vizslatjuk egy újabb értesítésre várva.
