Mélységből magasságba, sötétségből világosságba

A Szatmári Református Egyházmegye lelkipásztorkórusa és a Szatmári Református Gimnázium gyermekkórusa, immáron hatodik alkalommal kínálta adventi koncertjét Szatmári Római Katolikus Székesegyházban. Hangszerek és az azt megszólaltató művészek kapcsolódtak bele a magasztalásba.

Zongorán/orgonán Balaskó Balázs zongoraművész - tanár, valamint tanítványa, Rédai Ádám a református gimnázium VII. osztályos diákja, hegedűn Kovács-Pistuka Emőke a Dinu Lipatti Filharmónia művésze, trombitán Lutai Alexandru a Dinu Lipatti Filharmónia trombitaművésze és tanítványa Higyed János Bence VIII. osztályos zeneiskolás diák. A koncertet, ami a mélység és magasság, a fény és árnyék feszültségéből kívánt örömre, világosságra vezetni, Higyed Gyöngyi karnagy vezényelte. A koncertnek nyolc részből állt.

Az első zenei hangulat abból az árnyékból és mélységből indult, ahol a bűnbánat húrján szavakba formálódott a kérés: „Hallgass meg engem." A második zenei egység a békét kérők - Dona nobis pacem - imája volt: Békesség Istentől. A harmadik lelki érintés hangszerekre és gyermekhangra bízta a magasztalást, két „Ave Maria" is elhangzott. A negyedik kettős lépésben a földi dicséretbe beleszövődött a mennyei seregek magasztalása és tapinthatóvá lett „a földön békesség és a magasságos mennyekben dicsőség az Istennek" karácsonyi biztatása. A következő kettős lépés már mozdította a szívet, a kezet és lábat is: „Ó jöjjetek hívek ma lelki nagy örömmel imádni az Urat."

Trombiták szóltak, orgona zengett a hatodik részben, jelezve, hogy földre száll a világ világossága az örök ragyogás a megígért, elküldött Szabadító a Messiás. Az utolsó előtti rész a mélységben levő embernek szóló üzenet Istenről, aki mindenkinél jobban szereti és éppen ezért ígérte és küldte el szent Fiát, hogy az ember el ne vesszen, hanem örök élete legyen. A befejezésben a nagyérdemű hallhatta Mozart, hangjegyekbe rögzített néhány foszlányát, abból a hangulatból, amely a mennyek országában örök valóság, ránk váró valóság.