Megsegített az Úr – Hazatérés napja Kakszentmártonban
Tárt karokkal várta hazatérőit Kakszentmárton református gyülekezete. A lelkes közösség szeretettel készült az alkalomra, melyre viszonylag sokan érkeztek.
Vasárnap délután 13 órakor Kürti Tamás házigazda lelkipásztor köszöntötte a gyülekezetet, majd a verses-énekes műsor első része következett.
Rácz Ervin Szatmárnémeti-szigetlankai lelkipásztor hirdette a gyülekezetnek Isten szavát az erre az alkalomra kiválasztott Ige alapján: „Sámuel pedig fogott egy követ, felállította Micpá és Sén között, és elnevezte Eben-Háézernek, mert ezt mondta: Az Úr segített el bennünket egészen idáig!” (1Sám 7,12) Akárcsak Sámuel, úgy mi is sokszor elérkezünk azokhoz a pillanatokhoz, amikor vonalat kell húzni. Mi történt eddig? Hogyan tovább? A múltba nézésünk tele van hálával, ha Isten tetteit nézzük, és aszerint igazítjuk életünket. A jelen arra is jó, hogy erőt kapjunk és gyűjtsünk, Istennel pedig a jövőnk tele van reménységgel. Sok hazatérés lesz még, de a legfontosabb, ami távoli cél, az lesz, amikor az övéit igy fogadja majd az Úr: „menj be a te Uradnak örömébe!”
Az ünnepi műsor második felében is a hazatérés és a megmaradás gondolata dominált, énekelve többek között: „Vándorutam roskadozva járom, Lelkemen borong a fájdalom. Éjszakán is elkerül az álom, Akkor is a szívem fájlalom.” Jakab Norbert római katolikus plébános is szeretettel köszöntött minden jelenlevőt, majd a nemzeti imádság eléneklése után szeretetvendégséggel és egyéb meglepetéssel zárult az alkalom.
Király István, a gyülekezet nemrégiben hetvenedik életévében elhunyt gondnoka, aki sokat harcolt a helyi gyülekezetért, örömmel konstatálta volna ezt az ünnepet, mely erőt adott az ott élőknek és felejthetetlen emléket a hazatérőknek.
