A magyar válogatottnak már matematikai esélye sincs a VB-re való kijutásra.
Egy álommal ismét szegényebben lettünk. Bár akik a képernyő előtt, netán a helyszínen szurkolták végig a mérkőzést, elmondhatják: a fiúk becsülettel és tisztességgel küzdöttek, hajtottak, sőt többet mutattak, jobban játszottak, mint a svédek. Sajnos a játékvezető ténykedése is sok kívánnivalót hagyott maga után, nem adott meg példának okáért egy tizenegyest a magyaroknak, illetve sűrűn osztogatta a mieinknek a sárgákat, miközben durva svéd szabálytalanságok esetén néma maradt a sípja. Az is elmondható azonban, hogy egy győzelemre játszó csapat nem valószínű, hogy egy csatárral áll fel, vagy ha igen, az utolsó félórára csatárt(okat) és támadó középpályást(okat) cserél be a szakvezető. Harmadsorban pedig – s ez a jövőre nézve tanulság is lehetne – a válogatottban semmi keresnivalójuk olyan játékosoknak, akik saját (nem a legjobban jegyzett) klubcsapatukban a kispadot koptatják, illetve kritikán aluli teljesítménnyel rukkolnak elő folyamatosan mind klubjukban, mind pedig a nemzeti tizenegyben. Gondolunk itt első sorban Vanczákra, Hajnalra vagy Gyepesre.
De a lényeg az eredmény: Magyarország – Svédország 0-1 (0-0). Gól: Ibrahimovics (91.p.). S bár vannak biztató jelek a válogatott játékában, ennél jóval több kell. Irány az EB-selejtezők!
