2018-07-27 06:05:10• hírek • Közlemény

Megbékélés, út Isten felé

A csütörtöki katekézisek alkalmával az OKIT-on jelen levő fiataloknak azt ajánlották, tartsanak ki megkezdett útjukon, legyenek nyitottak és megbocsátók.

Négy katekézis zajlott párhuzamosan a csütörtöki napon a szatmárnémeti Kossuth-kertben az Országos Katolikus Ifjúsági Találkozón résztvevő fiatalok számára. A nap témája a bűnbánat volt, a katekéták ettől fogalomtól, gondolattól indulva építették fel előadásaikat.


Így Pantea Tibor OFM, aki a 18 és 30 év közötti román ajkú fiatalokhoz szólt, a megbocsátás és a gyónás vonatkozásaiban azt mondta: “Fontos, hogy Istennel időt töltsünk, mert tőle megtanulhatjuk, hogyan tudunk igazán közel kerülni az emberekhez is – nyílt lélekkel és megbocsátással. Isten képes új identitást adni nekünk, ha mi képesek vagyunk megbocsátani és bűneinkkel is szembesülni. Ez nem gyávaság, ez erő, ez a bátor emberek jellemzője. Így válunk igazán Isten gyermekeivé.”



Iulian Budău, a 15-17 éveseknek szóló, román nyelvű előadásának “Tanuld meg, hogyan válj valakivé” címet adta. Gondolatait az életszentségtől indította: “Mi talán úgy gondolunk a szentekre, mint valamilyen szupermenekre, annak ellenére, hogy ők is ugyanolyan egyszerű emberek voltak, mint mi, nem gondolták, hogy valamikor oltárra kerülnek. A keresések életkorában vagytok. Jó lenne, ha megvizsgálnátok, mi vesz körül titeket, hogy jól meg tudjátok választani a céljaitokat. Ne versengjetek, kövessétek a belső hangot, utatokat Isten felé. A döntések persze sokszor halasztást szenvednek. Telnek az évek a tanulással és elvész az az energia, ami 16 évesen még megvan. Az ember legnagyobb ellensége a döntések meghozatalának félelme.”


Czier István Csaba, a 15-17 éves magyar ajkú fiataloknak, előadása elején felvázolta, milyen fajta gyónásra indító modern “bűnbánat-típusok” léteznek: így a „félelembánat”, amikor félünk a pokoltól és ezért bánjuk meg a bűneinket, a „muszájbánat”, amikor kötelezőnek érezzük a bűnbánatot – a szülők is gyónnak és ezért mi is beállunk a sorba, a „tíz lejes bánat”, amikor a nagyszülők adnak tíz lejt az unokának jutalomképp, ha gyónt. “A bűnbánatban a legfontosabb az őszinteség, a gyónásnál pedig a személyes, valós jelenlét. A legbátrabb ember az, aki elmegy gyónni, mert ezzel felvállalja önmagát. Amikor egy lelkitükröt állítunk össze, tegyük fel a kérdést magunknak, jobb lett-e az életünk mindattól, amit rosszul tettünk? Így rájövünk, hogy a bűnök eltávolítanak Istentől. Ne kövessük el a korábbi bűnöket újra. Soha ne feledjük, hogy nem a papnak gyónunk. A pap olyan mint egy postás, valójában Istennek gyónunk.”



Balla Imre a 18-30 éves fiataloknak, magyar nyelvű katekézisében a megtérésről elmélkedett. A legutolsó sortól az elsőig külön elemezte a Miatyánk üzeneteit és igyekezett azokat a fiatalok számára közelivé tenni.


“A bennünk és körülöttünk levő gondolatok sokszor ártalmasak. Ezeket fel kell térképezni és Isten tenyerébe helyezni. Isten a bizonytalanba hív minket, át kell, hogy adjuk neki a vezetést. Ő az, aki a helyes útra hív minket. Ha mélyen belegondolunk, igazából arra vágyunk, hogy Isten gondoskodó kezeibe kerüljünk. Tudnunk kell megbocsátani. Ez igazából nem a sértés felejtése, hiszen ilyenkor a bizalom sérül. A seb, ami a bántódás által megjelenik, és nem tűnik el, mert nem tudunk teljesen megfeledkezni a bizalmunkon ejtett sebekről. Tehát a megbocsátás egyfajta vágyódás, ami akarati és nem érzelmi. Ez a vágyódás egy lelki szükséglet.”


A katekézisek után a fiatalok csoportokban osztották meg egymással gondolataikat, majd az ebéd után az alternatív tevékenységek vették kezdetüket.

Hozzászólás:
Kapcsolódó hírek:
Legfrissebb apróhirdetések:
További friss hírek:
Kiemelt hírek:
Valutaváltó:


Promó: