Ligeti György zeneszerző kilencven éve született

Május 28-án lenne kilencvenéves Ligeti György Kossuth-díjas zeneszerző, a múlt századi kortárs zene kimagasló alakja.

Az erdélyi Dicsőszentmártonban (ma: Tirnaveni, Románia) született magyar zsidó családban, nevüket apja változtatta Auerről Ligetire. Hatéves korában Kolozsvárra költöztek, itt érték az első zenei élmények: először Muszorgszkij Borisz Godunov című operáját látta, majd megismerkedett Verdi, Mozart és Bizet műveivel is. Tizennégy évesen kezdett zongorázni, ekkor már megírta első műveit, társai közül kiváló nyelvérzékével is kitűnt. Felsőfokú zenei tanulmányait Kolozsváron kezdte, majd a budapesti Zeneművészeti Főiskolán folytatta.

Zeneszerzést és zeneelméletet Farkas Ferenctől és Veress Sándortól tanult, és ekkor kötött barátságot a szintén erdélyi születésű Kurtág Györggyel. Érdeklődése idővel Stravinsky, Hindemith, Schönberg, Webern zenéje felé fordult, példaképe Bartók Béla lett. Ligeti, aki egy évig Romániában gyűjtött népdalt, 1950-ben Kodály Zoltán támogatásával a Zeneakadémia tanára lett. Ekkoriban elsősorban népdalfeldolgozásokat írt, zenét komponált kedvenc költője, Weöres Sándor verseire, s megszületett első jelentősebb műve, a Metamorphoses nocturnes című vonósnégyes.

Az 1956-os forradalom leverését követően elhagyta Magyarországot, Ausztriában, majd Németországban élt, Kölnben együtt dolgozott Pierre Boulez, Karlheinz Stockhausen és Luigi Nono avantgardista csoportjával. Tanított Németországban, Svédországban, a kaliforniai Stanford egyetemen, itt fordult érdeklődése a számítógépes zene felé. Ligeti György felváltva élt Hamburgban és Bécsben, az osztrák állampolgárságot 1967-ben kapta meg.

1958-ban írta nagyzenekarra az Artikulation című elektronikus zenét, két évvel később mutatták be az Apparitions (Jelenések) című alkotását, amely "mikropolifon" technikájának és stílusának kezdetét jelentette. A hatvanas években az európai zenei avantgárd vezető képviselőjeként szerzett hírnevet, de a hetvenes években ismét a hagyományhoz, a harmóniához és a ritmushoz kezdett vonzódni. Az útját kereső komponista kritikusai azt vetették a szemére, hogy "elárulta az avantgárdot", és az "újromantikus" címkét ragasztották rá. Művei a délkelet-ázsiai kultúrák zenéje nyomán új harmóniákat, az afrikai népek zenéjében új ritmikai struktúrákat kerestek.
Ligeti nemzetközi hírnévre 1961-es Atmospheres című zenekari művével tett szert, amely már magán viselte jellegzetes stílusjegyeit. Nagy feltűnést keltett Zenei provokáció egy előadóra és hallgatóságra című alkotása, valamint a Zenei szertartás című szimfonikus költeménye, amelyet száz metronómra írt. Aventures (Kalandok) és Nouvelles aventures (Új kalandok) című zenés színházi darabjaival kísérletet tett az énekhang és a hangszeres zene közti különbség kiküszöbölésére, e kompozícióiban az énekesek a szó hagyományos értelmében alig énekelnek. Egyetlen operája a Hieronymus Bosch festménye nyomán, Michel de Ghelderode flamand drámaíró műve alapján született "anti-anti-opera", az 1978-ban bemutatott Le grand Macabre (Nagy Haláltánc).

Ligeti írt zenekari és versenyműveket, elektronikus kompozíciókat és oratóriumot (Requiemjével elnyerte a Nemzetközi Kortárs Zenei Társaság első díját), orgonaművet (Volumina). Komponált madrigálokat a King's Singers angol énekegyüttes számára, továbbá két magyar vonatkozású csembalóversenyt (Hungarian Rock és Passaglia Ungherese). 2000-ben az Amadinda együttesnek és Károlyi Katalin énekművésznek írta a Síppal, dobbal, nádi hegedűvel című művét Weöres Sándor költeményei alapján, ez élete utolsó befejezett alkotása.

Ligeti nagy rajongója volt a pop artnak és a Beatles együttesnek, valamint a magas nívójú dzsessznek. Zenéje hallható többek közt Stanley Kubrick 2001: Űrodüsszeia, Ragyogás és Tágra zárt szemek című filmjében, a Charlie és a csokigyár, valamint a Viharsziget című filmekben.

Ligeti művészeti tevékenységéért megkapta egyebek között a legmagasabb japán kulturális kitüntetésnek számító Császári-díjat (1991), az UNESCO-, valamint a művészeti Wolf-díjat (1996). 2003-ban Kossuth-díjjal, Németországban Adorno-díjjal, egy évvel később a svéd zenei Polar-díjjal tüntették ki.

Ligeti György 2006. június 12-én halt meg Bécsben. 2011-ben róla nevezték el a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémia Wesselényi utcai új oktatási épületét. Tiszteletére 2006 óta rendezik meg a Művészetek Palotájában az Hommage á Ligeti című emlékkoncertet - idén május 22-én tizenöt év után ismét a Le grand Macabre című operájának koncertszerű előadását játszották, a tervek szerint jövőre a Requiem lesz műsoron.