Latinovits sosem heverte ki apja árulását
Negyven éve, 1976. június 4-én tragikus hirtelenséggel ért véget a huszadik századi színjátszás történetének talán legnagyobb legendája. A balatonszárszói vasútállomás közelében az érkező vonat elé esett Latinovits Zoltán, a Színészkirály. Baleset vagy öngyilkosság? Talán sosem derül ki, mi vetett véget a modern magyar színművészet legellentmondásosabb, mégis talán legnagyobb ívű karrierjének...
A Városligeti-tó mellett, a Szépművészeti Múzeum árnyékában, az állatkert kapuit őrző kőelefántok közvetlen szomszédságában áll az egyik leghíresebb magyar gasztronómus család pesti étterme, a Gundel. Itt született, saját bevallása szerint „épp Krúdy Gyula bácsi asztala felett" Latinovits Zoltán. A neves családhoz anyja, Gundel Katalin révén rokonult. Latinovits gyermekévei az állatkert, a vidámpark, a csónakázótó és a korcsolyapálya, a hatalmas liget fáinak bűvöletében telt.
- Tört fényű kagylókkal érkeztem a világra, babonás füvekkel, virágszirmokkal, ördögfintorral, gömbölyű boszorkánykavicsokkal. Felhők, napok, csillagok szikráinak barlanghomályos rajzát hurcoltam magammal, elkezdett kanyaros vonalakat, kis görcsös köröket, befejezetlen görbéket - vallotta később szokott, sejtelmes stílusában a színész. Tökéletes gyerekkor lett volna, ha pár év múlva nem következik be a tragédia, amelyet Latinovits egy életen át cipelt: apja árulása. Latinovits Oszkár földbirtokos elhagyta a családját, ezt pedig az érzékeny lelkű Zoltán sosem tudta neki megbocsátani. Anyja később újra férjhez ment, Frenreisz István orvoshoz, így Zoltán két kisöcsit is kapott, Bujtor István színész és Frenreisz Károly zenész személyében. A kiskamasz Latinovits szerette féltestvéreit, de a nagy korkülönbség és a gyermekkori trauma miatt mindig volt közöttük egyfajta távolságtartás.
A teljes cikket itt olvashatod el!
