Láthatatlan szereplő az operettben

A készülő előadásnak van egy láthatatlan szereplője, aki a megannyi szálat egyszerre tarja kézbe, aki a produkció különböző rétegeit és össztevőit összehangolja: Keresztes Attila rendező, a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatának művészeti igazgatója.

Ő az, akinek a fejében az előadás már akkor kész van, amikor a műhelyek még csak elkezdenek próbálni, a színészek még csak ismerkednek a szerepükkel, a karmester még csak kezdi magyarázni a zenei értelmezést a zenekarnak.

Egyik pillanatban a színpad elején, az épp lefedett zenekari árkon áll, járkál, néha leül az elektromos zongora előtti székre vagy épp csak úgy a színpadra. Figyel, meg-megszakítja a jelenetet, magyaráz, aprólékosan részletezi az instrukciókat. A szöveg ritmusára, a szünetek hosszára is figyel. Máskor a nézőtéren ül onnan követi a színen történteket, s ha kell felállva magyaráz újra, ha kell ismét felmegy a színpadra kibontani egye és egyre mélyebben a szituációkat. Néha a zenei vezetőnek szól vagy épp a koreográfussal vált néhány mondatot.

Főpróbahéten napi negyvennyolc órán át van jelen. Próba után megbeszélést tart a nézőtéren a színészeknek és a stábnak. Esti próba után hajnalig ül bent a világosítókkal, az előadás világítását tervezi. Reggeli próba előtt a díszletállítást felügyeli. Két próba közt sajtótájékoztatót tart. Mindvégig higgadt, vagy legalábbis annak látszik. Néha mosolyogva nézi a jelenetet, látszólag belefeledkezik, de a legapróbb hibára éberen reagál.