Kulcsár Attila levele egykori kollégáihoz

Kedves Kollégák!

Nyolc éven keresztül voltam a Harag György társulat tagja. Ott kezdetem pályafutásomat. Nagyon sok szép szakmai emlék fűz hozzátok. (Virágot Algernonnak, Sóska, sültkrumpli, Padlás, Portugál stb.) Szatmáron született a fiam. Tavasztól őszig állt a bál az udvarunkon.

Rokonok, barátok fűznek ehhez a városhoz, ehhez a társulathoz. Gyakran "hazajárunk" és mindig elszorul a torkom, ahányszor megérkezünk. Borzasztóan tudtok időnkét hiányozni. Ti, úgy együtt, ahogy otthagytalak Benneteket.  És most nap mind nap ülök a gép előtt és elképedve olvasom, hogy mi folyik ott. Ne értsetek félre, sem okoskodni nem akarok, sem jó tanácsokat osztogatni, sem megoldani a problémáitokat. (Bár tehetném...)Emlékeztek: "Nézünk egymásra, és válaszolni nem tudok, és nincsenek jó kérdések..." Nem, nincsenek jó kérdések. Csak olyanok, amelyek mindenkiből elfogultsági szintjétől függően kibuknak. Belőlem is...

Azok, akik megtehetik, miért nem akarnak valamilyen kompromisszumra jutni? (Egy ember akar kompromisszumot, Bessenyei, de sajnos ő is csak a partvonalról tud bekiabálni és tehetetlenül nézni, hogy mi folyik a pályán. Őt olvasva az jutott eszembe, hogy tényleg, hol vannak a nagy öregek, miért hallgatnak? Totyi, Kató, Cini...) Ha Attila volt a probléma, miután felajánlotta, hogy inkább megy ő csak maradjanak a többiek, miért továbbra is nem a válasz? Mégis csak Zsuzsinak lenne igaza? (Amúgy ha sértődöttségből minden színész elmenne a színházaktól, nem létezne színház, színjátszás a világon...)

Miért csak a szélsőségek léteznek? Hogy vagy Attila megy, vagy mások? Vagy lassan mindenki? Miért pont Attila állítja két lehetőség elé a társulatot? Miért nincs arany középút részéről? Talán, mert ennyire meg van győződve az igazáról? (Nem vagyok köztetek, nem tudom mi a belső helyzet, de egyrészt felháborít, mikor azt olvasom minden nap, hogy a szatmári színháznál a legalacsonyabbak a fizetések, mert nem igaz.

Például Székelyudvarhelyen is pont ilyen alacsonyak és még tudok egy-két színházról, de hát arról szóljanak ők... Másrészt az is igaz, hogy amíg Attila oda nem került a szatmári színház "nem volt jegyezve a tőzsdén", most pedig nagyon megugrott a "részvényei ára". Akkor mégiscsak Áginak és Isti Pistinek van igaza?) Minden nap olvasva más és másnak a levelét, mindig úgy éreztem, hogy annak van igaza, akiét épp olvasom. Hogy van ez? Hiszen tudjuk, hogy igazság csak egy van! Akkor ezek szerint még nem mondatott ki?Azt kívánom, hogy nézzetek egymásra és tudjatok válaszolni és ne legyenek jó kérdések, csak igaz válaszok...

Nagyon-nagyon nagy szeretettel: Kuli