Bauman István kiemelte, történelmünkben sok király volt, némelyek híre tovább fennmaradt, de csak egy olyan király volt, akit sosem felejtett el a világ. Kétezer évvel ezelőtt jött el hozzánk, de még ma is döntés elé állítja az embereket. Ő az, akiért még ma is milliók lelkesednek, minden áldozatra készek: karriert, sikert odadobnak érte vagy éppen életüket áldozzák fel a nevében. Ez a király nem más, mint Jézus Krisztus.
Prédikációja második részében Merk Mihályra és a templomépítésre emlékezett. Mint mondta, ennek a közösségnek is volt egy embere, aki Jézus Krisztusért mindenre hajlandó volt, mindent képes volt oda adni érte és az emberekért, akiket Ő rábízott. „Merk atya nem csupán felépítette és megáldotta ezt a templomot, hanem mellé építette ezt a gyönyörű közösséget is. Az Atyát mindig gyermekek hada vette körül, fiatalok lelkesedtek érte, a felnőttek pedig a mindennapi munka mellett hajlandók voltak eljönni, áldozatot vállalni, kétkezi munkájukkal támogatni a közösséget és magát a templomot." Merk atyának mindenkihez volt üzenete, ahogy az Egyház is a társadalom minden rétege felé rendelkezik hivatással: mindenkit hív, hogy Krisztusban, az Ő tanításaiban felfedezze önmagát.
A szentmise végén Merlás Tibor plébános szólt a hívekhez, kiemelve az elért évforduló felelősségét: „Tizenhat esztendősek vagyunk. Ez óriási esély számunkra, de kötelez is lendületben, lelkesedésben, és a jövő iránti töretlen bizalomban." A plébános mindenkinek megköszönte, aki akár egy követ is megmozgatott a közösség épületében.
Ünnepelt a szentlélek templom közössége
 |
 |
 |
 |
