Kövessetek Engem – két gyülekezet presbiterei Sándorhomokon

Két gyülekezet presbiterei gyűltek össze vasárnap délután a sándorhomoki református gyülekezeti teremben, ahol Jézus és munkatársai címmel hallgathattak meg egy előadást az egybegyűltek, majd ezt követően szeretetvendégségre került sor. A pusztadaróci református egyházközség presbiterei szép számmal eleget is tettek ennek a meghívásnak.

Kovács Mátyás Péter lelkipásztor, szeretettel köszöntötte az egybegyűlteket, majd Isten Igéje alapján, mely Mt. 4,19-ben így hangzik: „Kövessetek engem és azt cselekszem, hogy embereket halásszatok.” – megtartotta az előadását.

Két főbb gondolatot emelt ki, ennek az Igének, és más Igéknek a kapcsán arról, hogy Jézus és a munkatársai között milyen kell legyen a kapcsolat, a munkatársakra miért is van szükség, mit bízott rájuk Urunk. Az első gondolati körben, a tanítványok elhívására irányította a figyelmet. Jézusnak szüksége volt munkatársakra, hogy halála után a megkezdett munkát folytatni tudják.

Jézus először a felkészítő, tanítói munkát egy kis gyülekezettel kezdi el, tizenkét embert szólít meg: Kövessetek engem! Érdemes megfigyelni, hogy kik is voltak ezek a kiválasztott emberek: mindegyik egyszerű, hétköznapi ember volt: halászok. Van köztük egy, aki a római birodalmat szolgálja, vámszedőként tevékenykedett. Nincs közöttük képmutató farizeus, nem az írások ismerői közül választ magának munkatársakat. Mondhatjuk azt, hogy egy színes társaság ez az első kis gyülekezet, akikre eleinte sok feladatot nem is bíznánk, mert alkalmatlannak tartjuk őket rá. Krisztus teszi őket alkalmasakká azzal, hogy tanítja őket, mellette lehetnek, és láthatják Rajta keresztül az Atya hatalmát.

Mi sem vagyunk sok mindenre alkalmasok, de Ő azzá tehet mindannyiunkat. Egyszerűnek tűnő feladatot kapnak: semmi mást nem kell tegyenek, mint Isten Igéjét hirdessék. A nagy kérdés az, hogyan? Egy presbiter ezzel mit tud kezdeni? Hogyan hirdetem Isten Igéjét? Kétféleképpen: egyfelől szájjal. Megvallom mások előtt, Isten jelenléte hogyan van jelen az életemben, hogy vigasztal, bátorít, hogyan adott bölcsességet. Másfelől pedig jó cselekedettel: jót teszek, mások javára élek, munkálkodok.

Második gondolati egység a halászatról szól. Az „emberek halászai” Jézus Krisztus munkatársai. (Mt. 4,19) Ezzel kapcsolatban is három üzenetet fogalmazott meg. Egyfelől azt, hogy a halász közel él az Istenhez. Kint van a természetben, szembe kell nézzen a természet erőivel. Ha esik az eső, akkor is figyelni kell, ha a szúnyogok csípnek, azt is ki kell bírni. A halászok bátor emberek: „Elbocsátalak titeket, mint juhokat a farkasok közé.” (Mt. 10,16) Másfelől, a halász türelmes. Meg kell keresse a megfelelő helyet és ki kell várnia, míg valami a horogra akad. Harmadszor, a halász a bölcsességét is segítségül kell hívja, mert nem mindegy mikor, hol és milyen csalit használ. Félre ne értsük: Isten Igéje nem csali, hanem tudni kell, melyik élethelyzetben, melyik bibliai történethez, Igéhez nyúljak, hogy felebarátom szívét Istenhez tudjam fordítani.

„Az aratni való sok, a munkás kevés. Kérjétek azért az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába.” (Mt. 9,37-38) Ez az Ige is munkát követel: nehéz, fáradságos testi és lelki munkát. Minden gyülekezetben többrétű a munka. A problémás helyzet, melyeket egyetlen személy nem tud elvégezni, nem egy ember feladata! Ezért készít, ezért akar felkészíteni a Mindenható Úr minden kiválasztott munkatársat.

Ezek után egy szituációs játékot játszottak a presbiterek kis csoportokban. Majd közös vacsorára került sort, melyet Kovács Zsuzsanna Tünde lelkésznő imádsága és áldása zárta.

Áldassék a Mindenség Ura ezért az alkalomért. SDG!

Forrás: pusztadaroc.refszatmar.eu