2018-12-24 16:05:35• hírek • Szatmár.ro

Kellemes karácsonyi ünnepeket! Az egyházak üdvözletei és jókívánságai 2018-ban

A karácsony a kereszténység egyik legfontosabb ünnepe, amelyen Jézus Krisztus születésére emlékezünk, aki a keresztény vallás szerint Isten fia, aki emberré lett, keresztre feszítették és feltámadt. Az ünnepe alkalmából különböző felekezetek vezetői köszöntik a Szatmár.ro olvasóit néhány karácsonyi gondolattal.

 


 


KEDVES PAP- ÉS SZERZETES TESTVÉREK, TISZTELENDŐ NŐVÉREK, KEDVES JÓ HÍVEK!

 

 

Karácsony Urunk születésének főünnepe. Jézus Krisztus születésnapját a húsvéti misztérium, vagyis az Ő kereszthalála és feltámadása fényében kell ünnepelnünk. Mert ha Krisztus nem támadt volna fel, ma nem ünnepelnénk Karácsonyt.

 

Kedves Testvérek! Meghívlak benneteket, hogy a Kegyelem Évében a liturgia kapcsán közösen elmélkedjünk azokról a kegyelmekről, melyeket Isten egyszülött Fia megtestesülésében adott nekünk.

 

Karácsony liturgikus ünneplésének négy mozzanata van. A Vigília mise, az Éjféli mise, a Pásztorok miséje és az Ünnepi mise. Mind a négy szentmise olvasmányai Krisztus kereszthalálának és feltámadásának erőterében emlékeznek meg Isten értünk művelt csodás tetteiről, és vezetnek bennünket a megtestesülés titkának mélyebb ismeretére. Miről is van szó?

 

A Vigília szentmisét december 24-e estéjén mondjuk, melyben az adventi várakozásunk utolsó szakaszát már úgy mutatja meg a liturgiánk, mint amikor a versenyfutók előtt feltűnik a cél. Újult erővel lendít előre, hiszen már nincsen sok a célig. Beteljesül a nép várakozása, a próféták jövendölése: megmutatja magát az Isten! Közénk jön, vállalja sorsunkat. Leszáll az emberi élet legmélyére, hogy mi általa felemelkedhessünk az égi magasokba. Jézus Krisztusnak, Dávid és Ábrahám Fiának családfája az evangélium, ami azzal zárul, hogy Jákobnak pedig József volt a fia, aki férje Máriának, akitől a Krisztusnak nevezett Jézus született. József igaz ember volt, úgy cselekedett, amint az Úr angyala megparancsolta; nevelőatyja lett Isten Fiának és ő adott nevet neki. Nemcsak Mária igenjét, szabad beleegyezését kérte Isten, hanem Szent József együttműködését is várta. Testvéreim, Isten ma is ugyanígy elvárja tőlünk az ő kegyelmeivel való együttműködésünket.

 

Éjféli mise: A világtörténelem legnagyobb eseménye van a középpontban. Az örök Isten Igéje, a második isteni személy emberként megszületett Betlehemben. Angyali jelenések, öröm, fény, ragyogás… Ó, hány hívő keresztény fogadja örömmel a „jó-hírt”! Remélem kedves Testvérek, ti mindannyian ezek között vagytok. … Emberré lett az Isten! Emmánuel, ebben a Kisgyermekben nemcsak egy lett közülünk, hanem valóban velünk az Isten! Ugyanakkor hány családban csupán külsőség ez az este. A karácsonyfa ragyog, de sötétség tartja hatalmában a lelkeket. Milyen más kegyelmet kérhetnénk ezen az éjszakán Istentől, minthogy az égi Kisded ragyogja be minden ember szíve rejtekét?

 

A Pásztorok miséje: Karácsonykor csak kevesen vállalják, hogy a korai misére elmenjenek. Pedig ennek a szentmisének is külön mondanivalója van. Kik voltak az első hódolói a földre szállt Szeretetnek? Nem királyok, nem gazdag előkelőségek, nem tanult emberek, hanem az egyszerű pásztorok. Még csak nézelődnek, de nagy örömmel, mert beteljesülve látják az angyalok által közölt örömhírt. Megszületett, aki majd saját magát hozzájuk, a jó pásztorhoz hasonlítja; aki ismeri juhait, gondozza és megvédi őket, ha kell, az élete árán is. Így tekintek-e a betlehemi Kisdedre, mint aki értem jött? Mint aki értem lett emberré, hogy engem megmentsen? Úgy tekintek-e rá, mint aki azért jött, hogy értem meghaljon, mint életem és lelkem igazi pásztora? Rá bíztam-e már magam, engedem, hogy vezessen?

 

Karácsony ünnepének csúcspontja az Ünnepi mise. Szent János evangélista az Úr Jézus örök születéséről beszél, aki már kezdetben volt, Istennél volt; Ő a Mennyei Atya kimondott Szava, Igéje, aki által, és akiben mindent teremtett; akiben Isten látta, hogy jó minden, amit teremtett. Amikor pedig az ember bűnével elfordult Istentől, aki az élet, a világosság volt számára, és a sötétséget választotta, nem hagyta magára, hanem megtestesült; bele született az Istentől elszakadt világba, hogy fényt gyújtson a sötétségben, és visszavezessen minden rabot – a bűn rabságában sínylődő embert – Istenhez, a fényhez, az igazi élethez, még akkor is, ha ez az életébe kerül. … és akik befogadják, hatalmat kapnak az újjászületésre, hogy Isten gyermekei legyenek. Aztán következik Szent János nagy tanúságtétele: „Az Ige testté lett és közöttünk lakott. Mi pedig láttuk az ő dicsőségét, az Atya Egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.” – Hol láttad, János apostol, Isten dicsőségét? – Láttuk a kereszten meghalni, és harmad napra feltámadni. Dicsőséges sebhelyei nem tűntek el a megdicsőült testéről, hanem ezek lettek az azonosító jegyei. Teljessé tette megváltásunkat és megmutatta, hogy szeretet az Isten, aki nem tud visszaütni, csak kitárt karral átölelni. Tőlünk függ, hogy mit teszünk ezekkel a kitárt karokkal; átszegezzük-e, vagy hagyjuk, hogy átöleljenek. Karácsony ünnepén a kisded Jézus tárja felénk kezét. Ki lenne képes átszegezni egy kisgyerek puha, pici kezét? Pedig Jézus kezét-lábát átszegezték, s ő ugyanaz tegnap, ma és mindörökké. Ugyanaz, mint aki Karácsonykor megszületett. Ez az igazság! És kegyelem az, ha megértjük, hogy a kisded Jézussal együtt a keresztre feszített Jézust is át kell tudnunk ölelni.

 

Kedves Híveim! Karácsony ünnepe számunkra hitvallás. Hisszük és valljuk, hogy a betlehemi Gyermek a próféták által megígért Messiás, Isten Fia, aki megtestesült a Szentlélek erejéből Szűz Máriától, és Betlehemben megszületett; az angyalok hirdették, a pásztorok köszöntötték; József és Mária családjában nevelkedett; Poncius Pilátus alatt keresztre feszítették, meghalt, és eltemették. De harmadnap feltámadt a halottak közül és fölment a mennybe, de ugyanakkor velünk marad minden nap a világ végéig. Az ő születésnapját úgy ünnepelni, hogy bennünk is megszülessen, ez a legnagyobb kegyelem. Dicsőség neki mindörökké!

 

És köszönet mindenkinek, akik iránta való szeretetből egész évben a szolgáló szeretet munkáját végezték. Mindenekelőtt köszönöm a paptestvéreim és szerzeteseink áldozatos szolgálatát. Köszönöm szeretett egyházmegyénk híveinek és minden jótevőjének áldozatát, amellyel lehetővé tették intézményeink zavartalan működését. Köszönöm alkalmazottaink becsületes és szorgalmas munkáját, amit szerte az egyházmegye plébániáin és intézményeiben végeztek. A lelkekben is megszületni akaró szentségi Jézus legyen a jutalmuk!

 

Végezetül szívből jövő főpásztori áldásomat küldve kívánok mindenkinek kegyelemteljes karácsonyi ünnepeket, és Istentől áldott, békés, boldog új esztendőt:

 

2018 Karácsonyán, Jézus Krisztus születésének főünnepén,

+Jenő püspök

 


 

ÖRÖMÜNK TELJES LEGYEN - KARÁCSONYI PÁSZTORLEVÉL

 

 

Kedves Testvéreim!

 

Sok örömtelen napot hagytunk magunk mögött. Rengetegen élnek körülöttünk – állandósult bánattal – milliónyi ok eleven sebén. Annak ellenére történik mindez, hogy Isten gondoskodik a huzamosan mellénk szegődő és életminőséget jelentő öröm folyamatos biztosításáról. Karácsonyunk olyan ünnep lehet, mely örömforrás az esztendő minden napjára. Azt csak mi gondoljuk, hogy az ünnep hivatalos velejárója a kötelező mosoly, a valahonnan előerőltetett jóság megnyilvánítása. Az igazi karácsony történelmileg Krisztus megszületése, ugyanakkor egyénileg elmaradhatatlan találkozás és közös élet Vele, mely nekünk újjászületés és mindennapi közös sors Isten egyszülött Fiával!

 

Nem tekinthetjük múló napjainkat úgy, mint néhány ünnepi alkalom gyorsan illanó órája kevés boldog perc-ráadással, mert Isten az első karácsonytól komolyan vette, hogy „én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig” (Mt.28,20). János szemtanú feljegyzi: „Amit tehát láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek is, hogy nektek is közösségetek legyen velünk: a mi közösségünk pedig közösség az Atyával és az ő Fiával, Jézus Krisztussal. Ezt azért írjuk meg nektek, hogy örömötök teljes legyen” (1Ján.1,3-4). Íme a mindennapok örömforrása! Innen nincs többé kevés ünnep alig örömmel, és rengeteg hétköznap keserűséggel és bánattal. Az ünnepnapokat nem árnyékolhatnák be a hétköznapok, ha hittel és tudatosan hordoznánk a szüntelenül velünk való Krisztust, és követnénk szavát. Innen, nem kellene átkosnak minősített hétköznapokból mohón várni az enyhület ünnepi hangulatát, amiről jó előre tudjuk, hogy haszontalanok. Krisztusban csak ünneplő napjaink vannak, akkor is, ha azt másként minősíti, vagy nevezi a sérült világ.

 

Isten jelenléte biztosítja az ünnepi örömöt minden napra. Jelenlétében már nincs kényszerű mosoly, nincsenek hazug mondatok, nem lehetnek gyilkoló tettek. Isten ezért jelenik meg, ezért küldi közénk Krisztust, ezért van és marad közöttünk Szentlelkével.

 

Az ószövetségben az áldást ajándékozó Isten maga fogalmazta meg Áronnak (Mózes által közvetíti), hogy mi lesz a nemzet javára. Áldás lesz, ha Isten őrizetét megtapasztalja minden ember azáltal, hogy arcát ragyogtatja és odafordítja hozzájuk! Az így megjelenő Isten könyörül rajtuk és békességet ad. Karácsony áldásának előzménye az ároni áldásban van! (4.Móz.6,24-26).

 

Az újszövetség Isten karácsonyi tettét szintén ajándékok jelentkezésével érzékelteti. A félelmetesen sötét korszakot megtöri az égen megjelenő csillag célravezető fénnyel! Megszületett Jézus Krisztus! Megjelent Isten a betlehemi gyermekben. Megölelhető, átkarolható, ölbe vehető! Kicsinysége és törékenysége mégsem lesz gyűlölői áldozata, hanem keresztáldozatával biztosítja Isten Vele jelentkező ajándékainak kimondhatatlan értékét. Pál erről így szól: „…megjelent Isten üdvözítő kegyelme… várjuk a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőségének megjelenését” (Tit.2,11-13). A megszületett megjelent az ember nyomorúságában, ünneptelen életében, majd megjelenik dicsőségben az állandó ünnepi korszak megnyitásával. Erre úgy készít, hogy bemutatja a valódi ajándékait, amelyek az első karácsonnyal érkeznek, és nem hervadnak meg az ünnepi fenyővel! „…megjelent a mi üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete, nem az általunk véghezvitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmából üdvözített minket újjászülő és megújító fürdője a Szentlélek által…, hogy kegyeméből megigazulva reménységünk szerint részesei legyünk az örök életnek” (Tit.3,4-7).

 

Karácsony az alázat kezdete! Mindennapi ünnepünk mindennapi alázattal jár kéz a kézben. Az alázat folytonos találkozás és együttlét a megigazító Istennel. Ezen az úton jön velünk jósága, hogy jók legyünk, emberszeretete, hogy szeretni tudjunk. Mindezt karácsonykor ismerhetjük meg legtökéletesebben feltárulkozó csodákban.

 

Adjon Istenünk valamennyiünknek áldott ünnepet és ünneplő hétköznapokat jóra igazító szeretetével!

 

Nagyváradon, karácsony havában
a békesség kötelékében!
Csűry István
püspök

 


 

"HIRDETEK NEKTEK NAGY ÖRÖMET"

 

 

Az angyalok Jézus születésekor ezekkel a szavakkal köszöntötték a pásztorokat: „Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, mely az egész nép öröme lesz. Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus…”

 

Karácsonykor Jézus Krisztus születésére emlékszünk. Ez egy emlékünnep, nem születésnap, mert pontosan nem tudjuk, az év melyik napján is született Jézus. Az ünnepnek lelki jelentése van és a lelki dolgokra összpontosítva kell ünnepelnünk. Mit jelent ez? Azt, hogy nem a külsőségekre, az evésre, mulatás a szórakozásra, hanem a lelkünk állapotára és a sorsára gondolunk.

 

Az angyali üzenetből sokan megjegyzik a „békesség a jóakaratú embereknek”, a „ne féljetek” és a „hirdetek nagy örömet” mondatokat. Ezért a karácsonyt a békesség, az öröm a szeretet és a család ünnepének tartják. Igen lehet az. A karácsony azonban első sorban arról szól, hogy Isten Fia testet öltött, hogy Megváltónk legyen. Az angyal Józsefnek Jézussal kapcsolatban azt mondta: „nevezd el Jézusnak, mert ő szabadítja meg népét bűneiből”. Jézus szabadítóként, megváltóként érkezett. Szükségünk volt és van Megváltóra, mert nem tudjuk magunkat megváltani. Az Isten Fia, aki emberré lett, életét is adta értünk, hogy aki hisz benne, az ne vesszen el, hanem örök élete legyen. Ezt ünnepeljük karácsonykor.

 

Így már értjük, hogy mit jelent az angyali üdvözlet: „Ne féljetek, mert nagy örömet hirdetek nektek!”.

 
Kovács József
A baptista gyülekezet részéről
 

 

 

KARÁCSONYI ÜDVÖZLET

 

 

Már több mint kétezredszer van karácsony ezen a világon. A karácsonyi történet rengeteg nyelven és helyen újra elhangzik szenteste: a pásztorokról, a napkeleti bölcsekről, Józsefről, Máriáról, a megszületett aranyos kisbabáról: Jézuskáról. De csak ennyi volna karácsony: egy régi, szép történet évről évre való elmondása, eljátszása? A vásárlás, ajándékozás, a szentimentalizmus, az ünnepi ebéd és vacsora, a család együttléte jelenti a karácsony lényegét?

 

Miről szól karácsony?

 

A csomagolások világában élünk: a legsilányabb tárgyak, ha megfigyeltük gyönyörű csomagolásban, dobozban vannak. Legtöbb szemét így van becsomagolva gyönyörűen, masnival átkötve, szépen feldíszítve, ráfestve a dobozra mindenféle, csak épp ami benne van az használhatatlan, értéktelen, rossz minőségű.  Olyan szépen, profi módon becsomagoltuk a karácsonyt egy nagyon szuper dobozba, kidíszítve, kicicomázva, kivilágítva, nagy pompába tündököl minden, csak a nagy gond az, hogy a dobozt kinyitva a nagy üresség van belül. És sokan ezt el is mondják: a karácsonyi láz után sokan olyan üresek, fáradtak, csalódottak – pont azért mert csak külsőségeiben karácsony a karácsony.

 

A jó minőségű tárgyak egyszerű, sima csomagolásban, vagy csomagolás nélkül vannak. A karácsony arról szól, hogy 2018 évvel ezelőtt Isten csomagolás nélkül, a legszürkébb helyen egy istállóban, Betlehemben nekünk adta Jézusban a legnagyobb ajándékot.  Nem a lakásban, nem a pénzben, nem az autóban, a hírnévben van a teljesség, hanem Jézusban. Minden hatalom az Övé – Ő a világnak és életednek az ura; nála van a bűnök bocsánata – csak egyedül ő képes megbocsátani, megtisztítani a bűnöktől és igazzá tenni; és egyedül csak Ő képes örök élet adni. Ezért lett az Isten emberré, hogy ha valaki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

 

Az elveszett ember a csomagolásban, az ajándékozásban éli meg a karácsonyt, de minden ilyen karácsonya egy kudarc és csalódás, mert a „gyönyörű doboz, amit melengetett üres”; a megtalált ember pedig Isten ajándékában, Jézus Krisztusban gyönyörködik éjjel és nappal. „Keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.”   

 

Illyés Sándor – lutheránus lelkész

Szatmárnémeti Evangélikus-Lutheránus Egyházközség

 


 

KARÁCSONYI GONDOLATOK 2018-BAN

 

 

 

Lk 2, 8–10 „Valának pedig pásztorok azon a vidéken, akik künn a mezőn tanyáztak és vigyáztak éjszakán az ő nyájok mellett. És ímé az Úrnak angyala hozzájok jöve, és az Úrnak dicsősége körülvevé őket: és nagy félelemmel megfélemlének. És monda az angyal nékik: Ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen”

 

E mozgalmas esztendő végén, karácsonyhoz közeledve szép és áldott élményekkel megrakottan vagy épp súlyos gondokat hordozva, feszült pörgés közepette telnek napjaink. Újra arra készülünk, hogy Jézus születésére emlékezzünk és ünnepeljünk, legyünk együtt a családdal, rokonokkal, barátokkal, ismerősökkel. Az ünnep előtt viszont lépéseink felgyorsulnak, elvégzendő feladataink nyomasztanak, egyik helyről a másikra rohanunk, és hiányérzetünk támad, amit azzal remélünk orvosolni, hogy majd az ünnep csodálatos hangulatának adjuk át egész lényünket, szeretteink körében örvendezve megállunk a karácsonyfa mellett.

 

Mindennapjaink megszokott útjait járjuk. Morajló, zajtól hangos világunkban sokszor a saját hangunkat sem halljuk. Értetlenkedve bámulunk jobbra-balra, és magunktól vagy a mellettünk levőtől kérdezzük: mi ez az év végi lárma? Egyre többször fogalmazódik meg bennünk a csend, a nyugalom utáni igény. Környezetünk csillogóan pompázik, és feladatainkat idegesebben végezzük, ingerlékenyebbek, feszültebbek leszünk, pedig nyugalomra, csendre, békére vágyunk. Azt reméljük, hogy legalább karácsony ünnepén meg fogunk nyugodni, és felszabadultan énekeljük majd a karácsonyi dalokat. Reménykedünk, hogy ebben az évben majd meglátjuk a biztató betlehemi csillagot, találkozunk a napkeleti bölcsekkel vagy az egyszerű pásztorokkal, és megtaláljuk a bölcsőben fekvő gyermeket.

 

Keresztény testvéreim! Az evangélium leírása szerint az est leszálltával ott heverésztek a nyájuk mellett a pásztorok, beszélgettek, a magas, csillagos eget nézték. Ekkor jelentek meg az angyalok, és körülvette őket az Úrnak dicsősége. Ettől az őket átölelő ragyogástól megijednek, hisz szokatlan, ami velük történik, de félelmük eloszlik, amikor meghallják az égi üzenetet, és azonnal elindulnak az angyal által megjelölt helyre.

 

Milyen ritkán történik meg velünk az, hogy elcsendesedünk. Legtöbbször azt mondjuk, nincs időnk, hajt a feladat, a kötelesség, a munka. Pedig meg kell tudni állni, el kell tudni csendesedni. Mikor fogtad utoljára gyermeked, unokád vagy a melletted élő embertársad kezét? Mikor álltál meg csendben vagy emelted tekintetedet az ég felé? Csak úgy, szótlanul: nézzed az eget… Lássa és érezze a gyermek, a melletted élő, hogy képes vagy még csendben megállni, nem rohanni. Bizony, ritkán tudjuk ezt megtenni. Hiányoznak a meghitt csendes percek, órák. Hírektől, történésektől, üzenetektől telített világban élünk, és körülöttünk mintha minden egybemosódna. Egyre kisebb lesz a szünet két egymást követő hang között. Nyugalomhiány és csendínség van. Túl sokan túl sok mindent akarunk. Túl sok lett a közlés, és túl kevés lett a figyelem. A mélységet felváltotta a szélesség. Ilyen körülmények között minden okunk megvan a csendsóvárgásra. Karácsonykor ez a vágy még fokozottabban él bennünk. „Csend, a csendre vágyom én, hogy hallható legyen, / ki vigaszt küld felém…” (Bródy János–Koncz Zsuzsa: A csend) – dúdoljuk a slágert magunkban, és várjuk, hogy a mi megnyugvásunk nélkül jöjjön mégis az angyal.

 

Ám az angyal benned van, meg kell őt találnod, és meg kell őt látnod, az Úr dicsősége most is körülragyog, körülvesz téged. Pusztán és tétlenül várni nem elég, hanem tenni kell érte! Veled és általad kell az Úrnak dicsősége a ma világában felragyogjon!

 

Isten megtartó fényének felragyogása volt a nagy hír kétezer évvel ezelőtt, és ez most is az örömüzenet: „született néked Megtartó, ki az Úr Krisztus a Dávid városában” (Lk 2,11). Jézus most is út, igazság és élet (Jn 14,6), aki világosságul jött e világra, hogy senki ne maradjon a sötétségben (Jn 12,46). Karácsony e világosság megtapasztalásának és meglátásának lehetőségét kínálja számunkra. Hiszen Jézus tanításának köszönhetően nem maradtunk sötétségben, hanem megtanultuk azt, hogy mi lehetünk a világ világossága, ha tudunk szeretni és szeretetben szolgálni. Ő tanított arra, hogy elég minden napnak a maga gondja, és ne aggodalmaskodással töltsük véges időnket. „Jertek el csupán ti magatok (…) és pihenjetek meg egy kevés ideig” (Mk 6,31) – szólt tanítványainak és általuk hozzánk is ebben a zsúfolt és pörgő világban.

 

A csendben halljuk meg a szót, hogy „valaki hív, valaki vár, / valaki hang nélkül beszél (…) jöjj, a holnaptól ne félj, / majd csitul a szenvedély, / és győz a józan ész, / ha közel a hajnal, / hát engedd, hogy halljam a szót, / a békéltetőt, a vigasztalót, / és engedd, hogy érezzem én, / hogy van még kiút, és van még remény (Bródy János–Koncz Zsuzsa: A csend).

 

Karácsonykor vegyen igazi csend körül, és „ha a lelkünk egymáshoz ér, az adja az ünnep igazi értékét és melegét” (Simon András).  A karácsonyi ünnep meghitt csendje tegyen képessé arra, hogy „olyan szemünk legyen, amely meglátja az Úr dicsőségét” (Selma Lagerlöf) a mában és a holnapokban is!

 

Áldott, békés karácsonyt adjon a jó Isten!

 

Kolozsvár, 2018. karácsonya

Bálint Benczédi Ferenc

püspök

Magyar Unitárius Egyház

Kapcsolódó hírek:
Legfrissebb apróhirdetések:
További friss hírek:
Valutaváltó:


# Orosz-ukrán háború # koronavírus # baleset # harmadik híd # körgyűrű # vakcina # Nagykároly # Szatmárnémeti
Kiemelt hírek:
Promó: