Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánunk

Jézus feltámadásának az ünnepén a Szatmár.ro a római katolikus, görög katolikus, református, evangélikus és baptista egyházi vezetők üzeneteivel kíván minden kedves olvasójának Kellemes Húsvéti Ünnepeket.

Schönberger Jenő római katolikus püspök üzenete:

Kedves Testvéreim az Úrban!

A feltámadt Krisztus örömével köszöntök mindenkit, aki szerte a világon Jézus Krisztus húsvéti győzelmét ünnepli. Bár az írott szó nem helyettesíti a személyes megszólítást, mégis remélem, soraimból kiérződik az a szeretet, amely Húsvét ünnepén eltölti a lelkemet.

Ami életünkben a Nap, az lelki életünk egén Krisztus feltámadása. Ez keresztény hitünk alapja, mert ha Krisztus nem támadt volna fel, hiába való lenne az igehirdetés és értelmetlen a hit. A szent Három Nap megünneplése bevezetett bennünket a húsvét titkába, aminek kiteljesedése, csúcspontja Jézus feltámadása. De ezzel szorosan és elválaszthatatlanul összetartozik szenvedése, halála és megdicsőülése.

Bármennyire is nehéz elhinni, mégis így van, a nagyheti ünneplésünkben minden Isten szeretetéről beszél. Az ószövetségi Húsvét, az egyiptomi rabszolgaságból való kiszabadítás, Isten műve volt. Nem Mózesnek jutott eszébe, hanem Isten kérte fel Mózest, hogy vezesse ki a népet, melyet megszánt, mert szeretett. A Sinai szövetségkötésben Isten mintegy házasságra lépett választott népével, irántuk érzett szeretetből. Ezt a szeretetet kérdőjelezte meg újra és újra az ószövetségi ember, míg végül Isten szeretetének a legnagyobb jelét adta: elküldte egyszülött Fiát, emberi testben.

Igaza van szent János apostolnak, amikor azt mondja: Szeretet az Isten. Ő nem egy véreskezű, szívtelen zsarnok, aki szent Fia halálát követeli a bocsánat fejében. Jézus engedelmes halála nem számára volt fontos, hanem számunkra, hogy végre elhiggyük, hogy valóban szeret. Az irántunk való szeretetében a végsőkig elment az Atya, aki úgy szeretett, hogy egyszülött Fiát adta értünk, a Fiú pedig az életét. Ezt a szeretetet már nem lehet kétségbe vonni. Krisztus az új Mózes, aki kivezeti övéit a bűn rabságából. Krisztus az, aki a halál kövét elhengeríti lelkünkről és megadja az újjászületés lehetőségét. Nincs más Szabadító! Vagy Krisztussal kivonulunk a szolgaság házából, vagy örökre a bűn rabszolgái maradunk. Vagy Krisztussal feltámadunk, vagy az örök halál lesz az osztályrészünk.

A Római Katolikus Székesegyház

Húsvét ünnepén Krisztus szeretetében kell, hogy megerősödjünk, belőle kell erőt merítenünk ebben az Istentől elrugaszkodni akaró világban, ahol már semmi sem szent és sérthetetlen, sem Isten, sem Egyház, sem család, sem élet, sem emberi méltóság, ahol büntetlenül becsmérelhet, tönkre tehet bárki bárkit és bármit. Pedig a feltámadás jelei ma is előttünk állnak; az üres sir, az otthagyott gyolcslepel, és ezek mindenkit felszólítanak, provokálnak, hogy nézzen és higgyen. Viszont a feltámadt Krisztus is visszavonhatatlanul jelen van a világban, de nem azért, hogy vádoljon. Ő ma is „csak" szeret!

Ebben a szellemben tegyünk tanúságot a feltámadt Krisztusról! Nem a testvéreink és a világ bírái, hanem Krisztus szeretetének megjelenítői legyünk! Nem nekünk kell legyőznünk a világot, Krisztus már megtette helyettünk. A mi feladatunk, hogy a nyomában járjunk.

A Szatmári Egyházmegyében nem csupán a papság-, hanem a hivatás éve van. Hiszem, hogy Isten mindenkit meghív egy csodálatos kalandra, hogy Krisztus követője legyen. Krisztus értünk, bűnösökért vállalta a halált, és példájával arra tanít, hogy nekünk is hordoznunk kell azt a keresztet, amelyet a test és a világ rak azok vállára, akik a békét és az igazságosságot keresik. Ez nem könnyű, de ha merünk társai lenni a kereszthordozásban, dicsőségében is osztozni fogunk. Az Őt-követőket ma is ugyanúgy köszönti, mint apostolait a feltámadása utáni első találkozáskor: Békesség nektek! Ne féljetek!

Ezekkel a gondolatokkal kívánok kegyelmekben gazdag húsvéti ünnepeket minden Istent szerető testvéremnek.

Szatmárnémeti, 2010. április 4-én, Urunk feltámadásának főünnepén

+Jenő püspök

Sipos Miklós esperes húsvéti üzenete:

Mk.16,2-4

Húsvét hajnalán három asszony igyekezett Jézus sírjához. Az volt a tervük, hogy a szombat elmúlta után, mihelyt lehetett, pótolják még a kegyeletes temetésnek azt a mozzanatát, amire pénteken már nem volt lehetőségük, vagyis, hogy a Jézus holttestét illatos szerekkel megkenjék. Útközben jutott eszükbe a sír bejáratát lezáró nagy kő, és kérdezik egymástól, ki hengeríti el a nagy követ, hiszen az olyan nagy, hogy hárman sem bírnak vele. A fájdalom és gyász érzése mellett a tehetetlenség és a reménytelenség súlya is szívükre nehezedett.

Azt hiszem nagyon kevesen vannak azok, akik még soha nem tapasztalták a reménytelenségnek, csüggedésnek, tehetetlenségnek azt az állapotát, amiben ezek az asszonyok voltak ott, az első húsvét reggelén. Olyan sok nagy kő van a mi utunkban is. Megoldatlan, vagy annak látszó problémák, végzetesen megromlott kapcsolatok, betegség, magány, csalódások kísérnek bennünket. Ijesztő adatok vannak a diagnózisban, elveszítette munkáját és keresetét a családfő. Mit hoz a jövő? Mi lesz holnap? Lesz-e egyáltalán holnapja népünknek, egyházunknak, nekünk magunknak? És mindezek mellett sokak szívét terheli az elvesztés gyásza és fájdalma is. Bizony sokszor megvan minden okunk arra, hogy szorongva kérdezzük egymástól, meg magunktól, választ sem várva: kicsoda hengeríti el ezt a nagy követ?

Az asszonyok a sírhoz érve meglepődve látják, hogy a kő el van hengerítve, Jézus nincs a sírban, és hallják a húsvéti nagy örömhírt: Jézus nincs itt, mert feltámadott és előttetek megy Galileába, amint megmondotta, sőt az úton szembe jött velük a feltámadott Jézus és Ő maga adott bizonyosságot nekik arról, hogy Ő valóban él.

Életkérdés mindannyiunk számára: hisszük-e azt, hogy az a Jézus, akivel az első húsvét reggelén ezek a csüggedt, tehetetlen asszonyok találkoztak, ma is él. Ő nem maradt a sírban. Előttünk megy ma is, ahogy az angyal mondta. Ha mi utána megyünk és követjük Őt, akkor tapasztalni fogjuk: számíthatunk rá. Ő az, aki minden követ megmozgatott azért, hogy segítsen rajtunk, és Ő az, aki ma is bármilyen nagy követ el tud hengeríteni az útból. Neki erre van hatalma, nála készen van a megoldás, a kiút, az igazi szabadítás, amit csak tőle kaphatunk mindnyájan. Ezen a húsvéton maga a feltámadott Úr Jézus Krisztus biztat mindnyájunkat: Ne féljetek, én élek és ti is élni fogtok. Hadd kérjelek és bátorítsalak mindnyájatokat: merjetek bízni a feltámadott és élő Jézus Krisztusban. Merjétek hinni: Örök életet adott nekünk az Atya, és ez az élet az Ő Fiában van. Akié a Fiú, azé az élet. Legyen áldott tapasztalatunk az, hogy Ő előttünk megy és megláthatjuk Őt a hitnek szemével, és egyszer majd színről-színre is. Így lesz áldott, örömteljes nem csak a húsvéti ünneplésünk, de az egész életünk is.

Szatmárnémeti, 2010 Húsvétján Sipos Miklós
esperes

Gödri Alpár Béla evangélikus lelkész húsvéti köszöntője:

"Mit keresitek a holtak között az élőt? Nincs itt, hanem feltámadt."

Lk 24,5b-6,a

Az elmúlt napokban, hetekben a télapó, a krampuszok és az angyalkák átadták a stafétapálcát a nyusziknak. A csapból is nyuszik kandikálnak ki, jutányos áron kínálva valamilyen ajándékot. Sajnos az ünnepek idáig üresedtek, az ünnep tartalmát felváltotta valamilyen kétes nyugat európai hagyomány. Ez lenne, csupán ennyit jelentene számunkra az ünnep?

Hiszem azt, hogy nem. Nemcsak nyuszik, krampuszok, télapók jelentik számunkra az ünnepet, hanem Isten közénk kívánkozó szeretete jelenti a közeledő ünnep lényegét. Azé az Istené, aki önzetlenül képes volt értünk a kereszten feláldozni egyszülött fiát. Isten szeretete nem áll meg a keresztnél, hanem tovább megy, el egészen a feltámadásig azért, hogy nekünk Jézus Krisztus által új életet ajándékozzon. Ez az igazi ajándék, melynek lényegét a böjti időszakban fedezhettük fel vagy kellett volna felfedeznünk.

Az elmúlt napokban volt a föld órája, amikor milliók egyetlen órára lekapcsolták a villanyáramot. Vajon a böjti időszakban kikapcsolódtunk-e a világ körforgásából néhány percre is azért, hogy a közeledő ünnepre gondolva megvizsgáljuk magunkat, lelkünket? Hiszem azt is, hogy igen. Hiszem azt, hogy milliók nemcsak a civil kezdeményezésekre, hanem Isten szeretetére is reagálni tudnak.

Az ünnepek csilloghatnak különböző színekben, az ünnepeket kísérhetik nyuszik, télapók, hiszen ebben a világban élünk, de az ünnep igazi tartalmát, igazi fűszerét a feltámadott Krisztus jelenti, akinek áldozata által új életet nyertünk. Éljünk a lehetőséggel, fogadjuk el a mérhetetlen ajándékot.

Krisztus feltámadott! Értünk támadott fel!

A szatmárnémeti és nagykárolyi evangélikus - lutheránus gyülekezetek nevében mindenkinek áldott ünnepet kívánok.

Szatmárnémeti, 2010 Húsvétján, Gödri Alpár Béla
lelkész

Pallai Béla, görög katolikus esperes húsvéti üzenete:

„Az egek méltán vigadjanak,

és a föld örvendezzen,

ünnepeljen az egész látható és láthatatlan világ,

mert föltámadt Krisztus, az örökkétartó vigasság."

Az „... ünnepek királyi és uralkodói ünnepe, ..." a mai. S ezt nem csak megénekeljük szertartásainkban, de meg is éljük. Nem azt mondjuk, hogy a királyok és uralkodók ünnepe ez, hanem az „ünnepélyek ünnepélye." Ettől nagyobb ünnepe nincs is az emberiségnek. Minden más ünnepnek ez a forrása, de ez a csúcsa is. Ma - Aranyszájú Szt. János szavaival élve - "ne keseregjen senki bűnei miatt, mert felragyogott a sírból a bocsánat! Ne féljen senki a haláltól, mert megszabadított minket az Üdvözítő halála! ... Feltámadt Krisztus!"

Ez alapozza meg hitünket. E felett érzett örömünkből fakad az evangélium, a jó hír, amit az első keresztények úgy éltek meg, hogy nem is volt szükségük más ünnepre. Annyira eltöltötte őket Krisztusnak a halál felett aratott győzelmének bizonyossága és az ő feltámadásáról való meggyőződés, hogy rögtön megértették a misztérium, a titok lényegét: Jézus Krisztus szenvedett, meghalt, feltámadt és él! Megértették: az ember, aki hajlandó volt példát mutatni a szeretetről és igazságról, hogy mi megismerjük azt, bár sokan nem értették, mint ma sem, az életet amit ajánlott, elítélték és keresztre feszítették anélkül, hogy tudomást vettek volna arról amit felkínált, - ez az ember szenvedett, meghalt, feltámadt és él! Három napig a nap nem ragyogott, a hold nem világította meg a földet, de a harmadik napon megtörtént: értünk, emberekért és a mi üdvösségünkért.

És mi sem teszünk mást. Minden vasárnap, sőt minden Szentliturgián ezt elevenítjük meg: húsvétot ülünk. Csak most sokkal ünnepélyesebben. Talán nem erre készültünk 40 napon át? Nem ezért böjtöltünk? Vajon nem ezért üresítettük ki magunkat minden szennytől? Az önmegtagadás, a gyengeségeinkkel való küzdelem ideje véget ért és a keresztbe kapaszkodva, nemcsak átvészeltük ezt a készülődést, de odaadóan megharcoltuk. Bár minden egyénnek saját, igazi győzelmi koszorúja még várat magára, de a győzelem ízét már most megtapasztaljuk.

Húsvétból fakad minden örömünk, amely legyőzi minden félelmünket és kishitűségünket. Megszabadít minden kicsinyességtől, szürkeségtől és úgy láttatja az embert, ahogyan csak az önmagát feláldozó Isten szemlél bennünket - jegyezte meg valaki. A húsvétban Isten mérhetetlen szeretete nyilvánul meg és válik mindenki számára érzékelhető valósággá. Föltámadt Krisztus! Valóban föltámadt!

...ünnepeljen az egész látható és láthatatlan világ,
mert föltámadt Krisztus, az örökkétartó vigasság."

Szatmárnémeti, 2010 Húsvétján, Pallai Béla
esperes

Vékás Zoltán, baptista lelkipásztor húsvéti üzenete:

Húsvéti találkozás és megbízatás!

„Amikor meglátták Őt, leborultak Előtte..." Máté 28,17

Megtiszteltetés számomra, hogy megoszthatom a kedves olvasóval a feltámadott és örökké élő Úr Jézus Krisztus nevében a húsvéti üzenet egy töredékét.

A Máté evangéliumának befejező szakasza a tanítványcsoport és a Megváltó találkozásáról számol be. A Feltámadottal való szembesülés és beszélgetés frissé vált számomra, mint Istentől jött üzenet ezen a Húsvéton. Nekünk, átlag embereknek mindig kiváltság, ha földi szemmel nagynak tartott személy ismerősei, bizalmasai, barátai lehetünk. De most nem erről szól a történet, hanem valami csodálatosról, fenségesről, isteniről. Az Uraknak Uráról, a Királyok Királyáról beszélünk, aki azt mondta: „nekem adatott minden hatalom mennyen és földön." Máté 28,18. Előtte a királyok leteszik koronáikat.

Csak ennél a Királynál nyerhet szabadulást a bűnös ember és mint lelkileg szabad, isteni küldetésben részesülhet embertársai felé. Lehetséges volt akkor, lehetséges ez ma is.

„A tizenegy tanítvány pedig elment Galileába arra a hegyre, ahova Jézus rendelte őket.." (Mt. 28.16), vagyis engedelmeskedtek Neki. Isten minden embernek megadta a lehetőséget, hogy megismerje rendeléseit és kövesse azt. Ez nemcsak húsvétra szól, hanem egy egész életre. Szabad akaratot és döntési szabadságot is adott nekünk.

„És mikor meglátták őt, leborultak előtte; némelyek pedig kételkedtek." Mát. 28.17

Választhatunk: leborulhatunk Előtte vagy kételkedhetünk Benne?

A feltámadott Jézussal igazán találkozók és Neki engedelmeskedők úgy lesznek keresztyének, hogy ebben a megváltói légkörben, Isten szentségében bűneikre ismernek, mélységesen megszomorodnak azok miatt látva Isten szeretetét, megnyerik bűneik bocsánatát és az örök életet. Szív és élet változás történik velük egy örökkévalóságra nézve és az első húsvét ekkor válik igazzá életükben. Aki ezt átélte -és miért ne élhette volna át -, annak életében a Feltámadott mélységes lelki területeket mozgat meg. „Mert Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, és áthatol az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait." Zsid 4,12.

A szatmárnémeti baptista imaház

Az ünnep és a Vele való Szentlélek általi közösség nem egy felszínes, hagyományokba öltöztetett, tiszavirág életű lelki máz sem pedig ünnepi eszem-iszom minden áron. Ekkor oldódik a szív Isten felé, ekkor lesz még meghittebb a házastársi kapcsolat, melegebb a családi légkör, a még elváltak is készek helyreállítani családi életüket. Ekkor zárulnak a kocsmák, nyílnak a szívek Isten és Isten akarata szerint egymás felé a társadalomban. Ekkor vigasztalódnak a gyászolók, erőt kapnak a szenvedők. Ekkor a politikusok befejezik a tücsköt-bogarat egymásra mondást - van kivétel, tisztelet nekik - és dolgoznak a köz javára. S nem utolsó sorban az evangéliumi felekezetek tagjai Krisztus követők lesznek és nemcsak egyház tagok. Mindezt a Feltámadott Krisztus végzi el életünkben. Ezeknek és nem másoknak van Istentől megbízatásuk, amely a következő: „Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében." Mát. 28.19

Nem balga és nem tévelygő, aki hiszi és éli ezt. Erre az életre adott Isten megbízatást a feltámadott Krisztus által minden igazi keresztyénnek.

Micsoda feltámadás, csodálatos húsvéti élet!

Kívánságom nem kevesebb, minthogy minimum ezt az életet éld kedves olvasó, vagy ha nem élted, ez a húsvét legyen a kezdet Isten áldott kegyelméből.

2010 húsvétján, Vékás Zoltán,
baptista lelkipásztor