2017. június. 29., csütörtök
Névnap:
2010-10-07 11:33:40• hírek • szatmar.ro

Kárpát-medencei bormustra Pécsett

Pécset idén Európa egyik kulturális fővárosává választották, ezért egy éven keresztül jelentős támogatást kaptak-kapnak ahhoz, hogy értékeiket bemutassák a világnak. A hangulatos dél-magyarországi városban szinte rendezvény rendezvényt ér ebben az évben, melyek során a szőlőtermesztés és a borászat is helyet kap a kiemelt területek között. Mi sem természetesebb, hisz Pécset neves bortermő vidékek veszik körül, például Villány, vagy a Szekszárdi dombok.

A baranyai megyeszékhelyen tizenkilenc éve szervezik a Szőlő és Bor Ünnepét, a Határon Túli Magyarok Fesztiválja pedig húsz éves múltra tekint vissza. A kulturális programok szervezői ezért idén úgy döntöttek, hogy a két eseményt kibővítve és kicsit összevonva, meghívják a határon túli magyar borászatokat egy ”Kárpát-medencei bormustrára”. A szeptember végén tartott mustrára az elcsatolt területek hét neves bortermelőjét hívták meg: Mátyás Pince (Komárom, Felvidék), Bott Frigyes Pincészete (Komárom – Örsújfalu, Felvidék), Kasnyik Pincészet (Kürt, Felvidék), Vinski Dvor – Borkastély (Szabadka, Délvidék), Kollár Pincészet (Csúza, Drávaszög), Wine Princess – Balla Géza Pincészete (Arad, Erdély), valamint megyénkből a krasznabélteki Nachbil Borászat.

A termelők kóstolgatás közben mutatták be boraikat, beszéltek szőlőfajtáikról, pincészetük múltjáról, valamint jövőbeni fejlesztési terveikről is, hisz a bormustra egyben szakmai fórum is volt. Mint elhangzott, a szervezők egyik célja a kárpát-medencei szőlőtermesztés és borászat jövőbeni kilátásainak elemzése, a lehetőségek feltérképezése volt. Ennek bevezetőjeképpen Dr. Bokor Béla, a Határokon Túli Magyarságért Alapítvány elnöke, valamint Győrffy Zoltán, a Pécsi Borozó főszerkesztője köszöntötték a vendégeket, majd Ifj. Dr. Kozma Pál kutató, a PTE Szőlészeti és Borászati Kutatóintézetének tudományos munkatársa tartott egy rövid előadást a magyar szőlészet és borászat múltjáról. Kifejtette: egészen a török hódításokig kizárólag fehér bort termeltek, a vörösbor szinte ismeretlen volt a Kárpát-medencében. A korabeli szőlőfajták — például a juhfark, a bakator, járdovány — az idők során azonban többnyire kiszorultak. Az első vörös szőlőfajta, mely meghonosodott nálunk, a török hadak elől a Balkánról menekülő szláv törzsek révén ért el hozzánk. Ez volt a kadarka, mely végül fényes karriert futott be a magyar borászat világában. A következő vörös fajta a kékfrankos volt, melyet a 18. század elején érkezett német telepesek hoztak magukkal. Dr. Kozma Pál kitért az európai szőlészet legnagyobb csapását jelentő filoxéra-, azaz szőlőgyökértetű járványra is, mely az ültetvények körülbelül 80 százalékának teljes pusztulását okozta, és az amerikai, rossz minőségű bort adó, úgynevezett magántermő fajták terjedésének kezdetét jelentette. A járvány azonban hozott egy pozitívnak tekinthető változást is: a szőlőtermesztés és a borászat megmentése céljából komoly állami támogatást irányoztak elő a gazdák számára, valamint számos törvényt hoztak a betegségnek ellenálló nemes fajták telepítésének ösztönzése céljából. Az első világháborút lezáró Trianoni diktátum, majd a szocializmus újabb csapást mért a minőségi bortermelésre — mint az élet számos más területén, itt is kizárólag a mennyiségre tevődött a hangsúly, ami természetszerűleg a minőség rovására ment. A húsz évvel ezelőtti fordulatot követően azonban a borászat ismét fejlődésnek indult Kárpát-medence szerte. Dr. Kozma Pál megállapította: az, hogy a régi fajták kiszorultak a termelésből, az esetek zömében indokolt, hiszen a belőlük készíthető bor minősége elmarad az úgynevezett világfajtákétól. Vannak közöttük viszont olyanok is, melyeket érdemes megtartani, mivel ezek képesek közvetíteni leginkább a különböző borvidékek egyedi ízeit, jellegzetességeit. Mint kiderült, erre ráéreztek a jelen lévő borászok is. A Magyar Tudományos Akadémia által adományozott Év Bora címet például idén Bott Frigyes épp a hagyományos fajtának számító juhfark-ból készült borral nyerte el. Megyénkben is kísérleteznek hasonlóval — míg az avas térségében a bakator újbóli elterjesztésével próbálkoznak, a Nachbil borásza, Johann Brutler a helyi fajtának számító grünspitzben lát komoly lehetőségeket. A szakmai fórumon szó esett napjaink szőlészetének egyik legnagyobb gondjáról, nevezetesen arról is, hogy túlságosan környezetszennyezőek a termelésben alkalmazott módszerek. Míg Európában a mezőgazdasági művelés alatt álló területek mindössze 2 %-án termesztenek szőlőt, a vegyszerek 50 %-át a ezekre az ültetvényekre szórják ki. Erre a megoldás a betegségekkel szemben ellenálló fajták létrehozása, telepítése lehet. A szakértők megbeszélése késő estébe nyúlott, melynek végére a bemutatásra szánt borok nagy része el is fogyott, holott minden határon túli borászat hozott bőven bort és emellett környékbeli termelők is hozzájárultak a felhozatalhoz. A résztvevők kedvence a Nachbil 2008-as Syrah-ja volt, mely igen rövid idő alatt eltűnt az asztalról.

Nachbil

Mivel, sajnos, a borászatok nem képesek megélni kizárólag a szakma elismeréséből, az anyagiak is szóba kerültek az est során. Mint kiderült, a legtöbb termelő ”több lábon áll”, azaz nemcsak bortermelésből tartja el magát. Egyik legkézenfekvőbb kiegészítő jövedelem számukra a vendéglátás lehet, hiszen egy-egy borkóstoló alkalmával a házigazda jelentős plusz-bevételt könyvelhet el az étkeztetésen és a szállás biztosításán is. Hangsúlyozták a borutak kialakításának fontosságát, valamint azt, hogy ezeket a borutakat úgy kell kijelölni, hogy kizárólag színvonalas, minőségi italokat kínáló pincészeteket érintsenek. Dr. Kozma Pál a jelen lévők figyelmébe ajánlotta Becker Mártát, aki az első magyarországi borutat tervezte a Villányi borvidéken. Javasolta, hogy hívják meg a szakértőt azokba a régiókba, ahol a bor-turizmust fejleszteni kívánják, ugyanis a villányi borút példaértékű, és az itt szerzett tapasztalatok másoknak is hasznára válhatnak.

 

Facebook hozzászólás:
Kapcsolódó hírek:
Legfrissebb apróhirdetések:
Kiemelt hírek:
Valutaváltó:


Promó: