Dick Taylor brit rockzenész 70 éves

Dick Taylor brit rockzenész, a 1960-as évek jelentős alakja január 28-án ünnepli hetvenedik születésnapját. Taylor jelen volt a legendás Rolling Stones születésénél, később a Pretty Things együttesben tette le névjegyét, mégis a rockzene egyik szürke eminenciása maradt. Az MTVA Sajtó- és Fotóarchívumának portréja:

Taylor 1943. január 28-án született London külvárosában, Dartfordban. Kamaszkorától volt barátja és iskolatársa Mick Jagger, akivel együtt zenélt a Little Boy Blue & The Blue Boys névre hallgató együttesben. E formációból nőtt ki a Rolling Stones, az együttes e néven tartott első, 1962 júliusi fellépésén Taylor a basszusgitárt pengette. A régi mondás igazsága azonban, miszerint két dudás nem fér meg egy csárdában, az ő esetükben is beigazolódott, s Taylor még 1962-ben kilépett, hogy a Royal Collage of Artban folytassa művészeti tanulmányait.
Nem sokáig bírta zene nélkül.

1963-ban összehozta a Pretty Things együttest, amelyben már szólógitáros lehetett, az énekesi posztot a szintén művészeti iskolás és szájharmonikán is kiválóan játszó Phil May töltötte be. Az együttes tagjai folyamatosan változtak, Taylor és May mellett John Stax basszusgitáros képviselte az állandóságot. Taylor kezei alatt élesen szólt a gitár, hangzásuk még vadabb és keményebb volt, mint a Stonesé. A Pretty Things rhythm and blues feldolgozásokat és saját szerzeményeit játszotta, első két albumuk izgalmas és nagy hatású muzsikát tartalmazott.

Sláger azonban mindössze egy maroknyi daluk lett, Amerikában pedig gyakorlatilag ismeretlenek maradtak - a Don't Bring Me Down és Rosalyn című számukat, amelyek Angliában a slágerlista élmezőnyébe jutottak, a tengerentúlon csak akkor ismerték meg, amikor David Bowie feldolgozta őket Pinups című lemezén. Ismert slágerük volt még a Midnight to Six Man és az L.S.D., a Honey I Need és az I Can Never Say is.

A hatvanas évek második felében szakítottak a rhythm and blues stílussal és elmerültek a pszichedelikus rockban, ekkor már csak Taylor és May maradt az eredeti tagok közül. 1968-ban rögzítették talán legjobb albumukat, az első rockoperaként is emlegetett S.F. Sorrow-t, amely a The Who Tommy című lemezét is inspirálta.

Sokaknak tetszett az új irány, de közönségük nagyobb része hátat fordított nekik, ami megtörte a csapat lendületét. Taylor nem sokkal később távozott, a Pretty Things még kitartott, 1970-es Parachute című albumukat a Rolling Stone magazin az Év albumának kiáltotta ki, May végül 1976-ban választotta a szólókarriert.
Taylor ezután gondozta a Hawkwind első albumát, s dolgozott a jóval kevésbé neves Cochise és Skin Alley együttesekkel is. Helyét igazán nem találta, ezért egy időre visszavonult a zenétől, majd a hetvenes évektől időről időre összerántotta a Pretty Things csapatát.

A kilencvenes években Taylor és May a Yardbirds korábbi dobosával, Jim McCartyval zenélt, 1990-ben és 1995-ben is sikeres európai turnéra indultak. A Pretty Things a kilencvenes években alakult hivatalosan újra, azóta több albumot is megjelentettek, nagy dobásuk volt 1998-ban az S.F. Sorrow élő újrafelvétele. A Pretty Things ma is aktív, de a zenészek jó szokásuk szerint folyamatosan cserélődnek az énekes és a gitáros körül. Taylor és May, valamint aktuális társaik 2009-ben a népszerű angol Mojo zenei magazin díját vehették át.