Japán futballinvázió – japánok nélkül

Bár dél-koreai labdarúgó korábban aratott komoly sikert Európában, mint japán, sőt, a legeredményesebb ázsiai futballista is ebből az országból származik, mégis, mintha a „félszigetlakók" folyamatosan a „szigetlakók" farvizében haladnának. Erre utal az is, hogy anno An Dzsung-Hvan az új Nakata akart lenni, a Kagava-mánia nyomán pedig idén télen két dél-koreai labdarúgó tette át székhelyét Európába.

Na de haladjunk szépen sorban: Jasuhiro Okudera 1977-es Kölnbe szerződése után két évvel, 1979-ben érkezett Leverkusenbe Csa Bum-Kun. Aki aztán mint igazi legenda hagyta el a Bundesligát tíz évvel később, ezen idő alatt pedig 207 meccsen 98 gólt szerzett a Leverkusen és az Eintracht Frankfurt színeiben. Hidetosi Nakata legsikeresebb olaszországi éveiben szerezte meg a Perugia (a japánt is ez a csapat hozta Európába) a dél-koreai An Dzsung-Hvant, aki rögtön kijelentette, hogy jobb lesz, mint Nakata. Itáliai pályafutása azonban 2002-ben hirtelen megszakadt, amikor a hazai rendezésű világbajnokságon „kifejelte" az olaszokat a nyolcaddöntőben (közrejátszott ebben persze Byron Moreno játékvezető is), a Perugia pedig bosszúból lapátra tette. Bár utána még próbálkozott a francia Metz-ben és a német Bochumban, sikerei (és tegyük hozzá, tehetsége) messze elmaradt Nakatáétól.

Csa Bum-Kun legenda lett a Bundesligában

Szeol Ki-Hjon belga bajnok lett az Anderlechttel 2004-ben, majd játszott később a Wolverhamptonban, a Readingben és Fulhamben; egy évvel korábban, majd egy évvel később holland bajnok lett a PSV Eindhovennel Lee Jong-Pjo, aki aztán a Tottenhamben és a Dortmundban is remek éveket töltött. A legsikeresebb ázsiai labdarúgó azonban minden kétséget kizárólag Pak-Dzsi-Szung. A Manchester United 30 esztendős jobb oldali szélsője Lee-vel együtt a sikeres 2002-es világbajnokságot követően került a PSV-hez, ahol ugyanaz a Guus Hiddink volt az edző, aki Dél-Korea válogatottját is irányította. A mester pedig nem tévedett: Park két holland bajnoki címhez (2003, 2005), egy Holland Kupához (2005) segítette az eindhovenieket, majd hét millió euróért a Manchester Unitedhez szerződött, ahol szinte minden létező címet megnyert: három bajnokságot (2007, 2008, 2009), Ligakupát (2009), Bajnokok Ligáját (2008) és Klub-világbajnokságot.

Pak messze a legeredményesebb ázsiai labdarúgó Európában

Ennek ellenére nem tudta igazán megnyitni Európa kapuit a dél-koreai labdarúgók számára. Rajta kívül mindössze három honfitársáról mondhatjuk el azt, hogy meghatározó szerepet tölt be rangosabb csapatban: Pak Csu-Jung a Monacóban (két és fél év alatt 77 bajnoki, 19 gól), Li Csung-Jong a Boltonban (másfél év alatt 54 meccs, hat gól) valamint Ki Szung-Jong a Celticben (egy év alatt 24 meccs, három gól). Ugyanitt szerepel a legendás Csa Bum-kun fia, Csa Du-ri is, aki korábban kilenc évet húzott le a német első és másodosztályban (Leverkusen, Bielefeld, Frankfurt, Koblenz, Mainz, Freiburg).

Rajtuk kívül három fiatal dél-koreai is rugdossa a labdát európai élvonalbeli csapatokban. Nam Te-He 19 évesen próbálja beverekedni magát a francia Valenciennes kezdőcsapatába, a vele egyidős Szuk Hjun-Dzsun viszont idén a kispadra se nagyon fér oda az Ajaxban. A leginkább azonban Szon Heung-Minre érdemes odafigyelni: a mindössze 18 éves csatár már hét bajnokin és három gólon van túl a Hamburg színeiben a német első osztályban - na meg egy súlyos sérülésen.

Cso Won-Ho csak peremember a Wigannél, a veterán Kim Nam-Il viszont viszonylag sokat játszott játszott a tavaly az orosz Tom Tomszkban - 24 bajnokin léphetett pályára. A téli átigazolási időszakban a „japánáramlat" farvizén két dél-koreai játékos is került Európába: Dzsung Dzso-Guk a francia Auxerre-hez, a nemrég véget ért Ázsia-bajnokság gólkirálya, Ku-Ja-Cseol pedig a Wolfsburghoz.

Bár politikai és társadalmi tekintetben Kínát és Észak-Koreát egy szakadék választja el Japántól és Dél-Koreától, más szempontokat figyelembe véve a négy ország lakossága azért mégiscsak ugyanazon kultúrkörbe tartozik, ezért ők sem maradhattak ki kis ázsiai tanulmányunkból.

Észak-Korea esetében a felsorolás igen rövid: a hermetikusan elszigetelt ország állampolgárai közül Csa Dzsong-Hjok a svájci második osztályban szereplő Wilt, a „koreai Rooney", azaz Csong Te-Sze pedig a Bundesliga2-ben szereplő Bochumot erősíti. Utóbbi esetében az erősíti kifejezés nem csak szófordulat, hisz a 26 éves csatár 19 bajnokin már kilenc gólnál és három gólpassznál jár.

Te-Sze a szezon végére kinőheti a Bundesliga2-t

A kínai légiósok sora valamivel hosszabb, ám azt le kell szögeznünk, hogy a nagy fal futballistáinak viszonylagos fénykora a 2000-es évek első fele volt, amikor Li Tie négy éven keresztül volt ott az Everton keretében (igaz, csak 34 bajnokin kapott lehetőséget), Szun Dzsihai viszont sokáig alapember volt a Manchester City-ben, ahol 2002 és 2008 között 123 bajnokin lépett pályára. Zsi Zseng is rendszeresen játszott eleinte a Chaltonban, de aztán a Celticben másfél év után a nyáron megköszönték szolgálatait.

Így hát jelenleg mindössze öt kínai található valamely európai klub keretében. Közülük a legnagyobb név a Schalke, amelynek játékába Junmin Hao általában csereként próbál némi lendületet vinni. Némileg meglepő módon a legtöbb kínai Portugáliában keresi a kenyerét, hisz a Superliga csapatai közül a Beira Mar Wang Gangot (négy meccs, egy gól idén), az Unioa Leiria Csengdong Zsangot (14 meccs, két gól), a Portimonense pedig Fangzuo Dongot foglalkoztatja. Utóbbira mellesleg a Manchester United szurkolók talán emlékeznek, hisz a „vörös ördögök" 2004-ban, 19 évesen szerződtették az akkor nagy tehetségnek kiáltott csatárt, ám azóta kölcsönben megfordult a belga második osztályban (Antwerpen) és Lengyelországban is (Legia Varsó), ám sehol sem váltotta meg a világot. Jelenlegi állomáshelyén is csak háromszor lépett pályára fél év alatt...Jang Wang a belga Cercle Brugge-ben nyolc bajnokinál és egy gólnál tart. Igaz, még csak 21 esztendős, akárcsak Gang és Zsang.

Shao már hét éve állja a sarat Németországban

Végezetül pedig az Európában játszó kínaikról szólva nem mehetünk el szó nélkül Jiaji Shao mellett: a 30 éves támadó 2003 óta futballozik Németországban, ahol 67 első osztályú meccsen 4 gólt szerzett, 81 második vonalbeli bajnokin pedig 18 alkalommal volt eredményes az 1860 München és a Cottbus színeiben.