Minden idők egyik legnagyobb polgárpukkasztó rockzenésze, a rendkívül tehetséges Frank Zappa december 21-én lenne hetvenéves. Alig 53 évet élt, de ezalatt hatvannál több lemezt készített, és minden létező műfajban kipróbálta magát a rocktól a dzsesszen át a komolyzenéig.
Tizenkét évesen kezdett dobolni, aztán 18 évesen áttért a gitárra. Klasszikusokat hallgatott, különösen Sztravinszkij és Edgar Varese volt rá nagy hatással. 1964-ben Anyák napján hozta létre "a nyugati park legborzalmasabb bandáját" Mothers Of Invention elnevezéssel. Már az első lemez, az 1966-ban kiadott Freak Out! a legnagyobbak közé emelte a zenészt.
Zappa a polgárpukkasztás nagymestere volt. Egy híres-hírhedt poszteren például letolt nadrággal előregörnyedve, a kamerába bámulva ül a vécén. Szövegeivel mindent és mindenkit kigúnyolt, aki csak élt és mozgott, a hatalomtól a kispolgárokig, a békeharcosoktól a televíziós prédikátorokig. Még Al Gore alelnök feleségével is összerúgta a port: amikor az a lemezek korhatár szerinti besorolását követelte, Zappa cenzúrát kiáltott és "unatkozó washingtoni háziasszonyok gyülekezetének" titulálta a kezdeményezés pártolóit.
Zenéje soha nem volt könnyen fogyasztható, benne látták az őspunkot és a tojásfejű intellektuelt is. Esetében tiszta műfajokról sem lehet beszélni: lemezei között akadnak kabarisztikus hangvételűek (200 Motels, Joe's Garage) és komolyabb alkotások (Hot Rats, Wakajawaka), több albumát nagyzenekarral vette fel, sőt megjelentette összegyűjtött hallgatásait is. Sokat vádolták azzal, hogy nem tud gitározni, erre született csattanós válaszként a nyolcvanas években két gitáralbuma. Listavezető lemeze soha nem volt, de kétszer kapott Grammy-díjat és beválasztották a rock and roll halhatatlanjai közé.
Nemritkán három-négy órásra is elnyúló koncertjei különös élményt jelentettek, telve happeningekkel, váratlan fordulatokkal. A műsor nem egyszer a közönség szidalmazásával kezdődött, műanyag babákkal imitálta a szeretkezést. Olykor a sors is közbeszólt: 1971-es turnéján leégett a banda felszerelésének nagy része, Londonban pedig Zappa szenvedett súlyos sérüléseket, amikor lelökték a színpadról. Pályatársai nagy részétől eltérően sem drogot, sem alkoholt nem fogyasztott és ezt zenekarában sem tűrte: számára a zene volt az egyetlen kábítószer.
Zappa rendkívül sokoldalú tehetség volt, könyveket is írt és filmeket is forgatott, emellett az újságírók megvalósult álma volt, hiszen állandóan szórta a poénokat, alig győzték lejegyezni aranyköpéseit. Egyik örökérvényű mondása szerint a rockújságírás az, amikor írni nem tudó emberek interjúvolnak beszélni nem tudó embereket olvasni nem tudó emberek számára.
Zappa Csehországban szinte kultikus státusra tett szert: az ellenzék vezéralakja, a drámaíró és későbbi köztársasági elnök Václav Havel nagy kedvence volt. Magyarországon 1991-ben, halála előtt két évvel lépett fel a Budapesti Búcsún. Ebben az évben jelentette be betegségét, a prosztatarák 1993. december 4-én vitte el - egy héttel korábban jelent meg utolsó lemeze, a Yellow Shark.
