Ismét kiosztották az Ezüst Tulipán díjakat
Csütörtökön minden szem Szatmárnémetire szegeződött: ezrek vettek részt személyesen a március 15-i programon, több százan pedig az interneten követték az eseményeket. A nagyszabású program lezárásaként pedig ebben az évben is odaítélték az Ezüst Tulipán díjakat.
Az Ezüst Tulipánt 2007-ben hozta alapította az RMDSZ, a munkásságuk által kiemelkedő személyeket három kategóriában díjazzák: közösségépítés, művelődés-oktatás, valamint ifjúság-sport. Bár az élet különböző területein tevékenykednek, az elismerésben részesülőkről mindig bizton állíthatjuk, hogy eredményeik által hozzájárultak a szülőföldünkön való megmaradáshoz, városunk magyar közösségének fejlődéséhez és gyarapodásához.
A díjat ebben az évben is az Északi Színházban adták át, ahol dr. Pelyach István, a Szegedi Tudományegyetem tanára, az Országos Széchenyi Társaság Társelnöke is történelmi előadást tartott az egybegyülteknek.
A közösségépítés kategória idei díjazottja Sike Lajos. 1938-ban született a Szatmár megyei Kőszegremetén. Középiskoláit Szatmárnémetiben, a Faipari Műszaki Középiskolában végezte, majd Nagyváradon a bútorgyárban, mint bútoripari technikus dolgozott.
1965-ben egy tehetségkutató pályázat nyerteseként került az Előre című országos napilaphoz, 1981-től a lap főmunkatársa. Közben 1974-ben elvégezte a Ștefan Gheorghiu Társadalompolitikai Akadémián a történelem szakot. 1990 után, az újraindult Romániai Magyar Szó, majd annak utódlapja, az Új Magyar Szó munkatársa. Rendszeresen publikált az Erdélyi Riportban, a Szatmári Friss Újságban és egy időben a Szatmári Magyar Hírlapban is. Ötven évig dolgozott újságíróként. 1991 óta aktív tagja a szatmárnémeti közéletnek, ügyvivője, szíve és lelke a Szatmári Széchenyi Emlékbizottságnak.
Aktív közéleti szerepvállalása, érdekképviseleti munkáját szülőfalujától, Kőszegremetétől kapta. A település iránti elköteleződése egyik fő mozgatórugója volt tevékenységének és az itt megőrződött, 1861-ben avatott emlékoszlop az elindítója az 1990 utáni Széchenyi kultusznak. Ennek szerves fejleménye a szoborállítás ötlete, amelynek szerencsés megoldását már nem érhette meg. Kötetei szerteágazó érdekképviseleti munkájának, helytörténeti érdeklődésének tükre. A teljesség igénye nélkül, íme néhány cím: Történelem mosóporral, Befürödünk, A 70-kedő firkász, avagy ki tehene-borja vagyok én, Avasújváros: az Avasság anyavárosa, Kis helytörténeti barangolás Pusztadaróctól Szamosdaráig, Kóstolja meg Kőszegremetét, Szatmárnémeti: várostörténet egy falevélen, Szöktetés a bíróságról (szatmári anekdoták). A néhai újságíró elismerését fia, Sike Tamás vette át.
Az oktatás és művelődés kategória Ezüst Tulipán díját Nagy Gyula magyartanár vehette át.
A 2014 szeptemberében nyugállományba vonult tanárember 40 éves pedagógusi pályáját nagyon nehéz ilyen rövid terjedelemben jellemezni. 1973-ban végezte tanulmányait a Babes –Bolyai Tudományegyetemen, ahol magyar-francia szakos tanári minősítést nyert.
Szatmár megyei kinevezése után vidéki iskolákban tanított, majd a szatmárnémeti 1-es számú Általános Iskolában 12 évig, a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumban pedig 25 évig tevékenykedett. 1989-ben az RMDSZ megyei szervezetének alapitó tagja majd a 90-es évek elején az országos választmány tagja volt. 1989 után a versmondást és a színjátszást tartotta a legfontosabb tanórán kívüli tevékenységnek a gimnáziumban. Szavalói hazai és külföldi versenyek résztvevői és díjazottjai voltak. 1992-ben elindítója az Országos Diákszínjátszó Fesztiválnak /ODIF/, majd a jubileumi fesztivál főszervezője 2002-ben. Színjátszó csoportja, a MADIPO az elmúlt két évtized alatt több mint harminc színpadi produkciót mutatott be. Nevezetesebbek ezek közül: Az ember fia- passiójáték, Karinthy: Visszakérem az iskolapénzt, Madách: Az ember tragédiája /VI.szín/, Karinthy: Az emberke tragédiéja, Csokonai: Karnyóné, Petőfi: A helység kalapácsa, Peter Handke: Önbecsmérlés, Páskándi Géza: Az eb olykor emeli lábát, Európa térképe,… Irodalmi estek: Én, József Attila, itt vagyok, A költő feltámadása /Dsida-est/ , Vagyok, ameddig nem leszek/ Szilágyi Domokos/, Oly korban éltem én e földön /Radnóti/
Nagy Gyula tudja, hogy a diákszínjátszásnak nem feladata a színészi pályára való felkészítés, mégis sok diákja választotta s színművészeti pálya valamilyen formáját. Hadd említsünk meg egy pár nevet az alábbiakban: Margitházy Beáta filmesztéta, a Filmtett szerkesztője, Sorbán Csaba színész- Szeged, Székely Csilla színész /Magyarország/, Szilágyi Ágota színész- Újvidék/, Szűcs Ervin színész- Kolozsvár, Varga Andrea színész, Kardos Kinga színész- dramaturg, Tótfalusi Hajnal dramaturg Kolozsvár, Márk Nagy Ágota rendező, Nagy Tamás bábszínész- Szatmárnémeti.
Iskolai oktatói-nevelői tevékenységein kívül számos olyan kulturális rendezvény szervezője volt mint a Gellért Sándor szavalóverseny, a Hajnal akar lenni népdaléneklési verseny és a Magyar kultúra hete. Ezen kívül sok hazai és külföldi szavalóversenyen zsűritagként vett részt. Nagy Gyula irodalomtanári, tehetséggondozói tevékenységéért több alkalommal elismerésben részerült. A legrangosabbak az 1993 -ban odaítélt Szentgyörgyi István EMKE-díj és a magyarországi Erőforrások Minisztériumának 2013-as Bonis Bona-díja.
Az ifjúság és sport kategóriában Ezüst Tulipán díjban részesült Bandura Emese bábszínész.
Bandura Emese 1979. június 5-én született Szatmárnémetiben. Édesanya, fia, a 8 éves Bence, a Kölcsey Ferenc Kollégium diákja. Bábszínházhoz való kötődését tizenévesen a Madisz ifjúsági szervezet által indított bábcsoportban alapozza, ahol több gyerek illetve felnőtt előadás létrehozásában vesz részt.
1993-1997 között középiskolai tanulmányait a Kölcsey Ferenc Elméleti Líceum, matematika-fizika szakán végezte, tagja a Nagy Gyula által vezetett színjátszó körnek, tevékenykedik Köfediszben, cserediák, 1995 nyarán önkéntes a franciaországi Maison Jean Frederic Oberlin nemzetközi kulturális központban, ahol képzőművészeti nevelést kap
1997-2003 között a marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem színész szakán szerez diplomát. Félidőben egy évre megszakítva egyetemi tanulmányait önkéntes a sérült gyerekekkel foglalkozó svájci Perceval Intézetben.
Az egyetem elvégzése után a 2003-ban éppen alakuló szatmárnémeti bábszínháznál helyezkedik el, eljátszva több bábelőadás főszerepét. 2009-től bábtervező-kivitelezőként is szerepet vállal, 2011-től bábelőadásokat rendez, majd 2013-tól a bábtagozat vezetője. 2014-ben létrehozója az Art Project Egyesületnek, mely fő célja a gyermekek minőségi kulturális szórakoztatása mellett a bábszínházi alkotók szakmai fejlesztése, illetve a bábtagozat technikai felszerelésének bővítése.
2015 óta, férjével együtt, tagja a veszprémi Kabóca Bábszínháznak. A felkérést elfogadva egy évadot Veszprémben töltenek, majd visszatérve, az ott szerzett tapasztalatokat, kapcsolatokat kamatoztatja a Brighella Bábszínház javára. Vezetése alatt, a városvezetés segítségével sikerült az Iparos Otthonban a 21. századi bábszínházhoz méltó otthonra lelnie ennek az energikus, prosperáló bábszínháznak. A 15 éves múlttal fiatalnak nevezhető bábtagozatunk, felkerült a nemzetközi bábszínházi térképre, rendszeresen képviselik városunkat Pécsen, Kaposváron, Veszprémben, valamint Nagyváradon, Csíkszeredában, Kolozsváron.
Idén az erdélyi bábos szakma is elismerte a Brighella Bábtagozat munkáját, hiszen a Schneider Jankó által rendezett Történet a tálról és a kanálról - című előadás több szakmai díjban részesült. A nagyváradi Fux Feszten a két fődíjat kapta meg (a legjobb előadásnak járó Nívódíjat, a Pedagógusok Díját) valamint a kolozsvári Puck Fesztiválon négy elismerésben részesült (legjobb előadás, legjobb zene, legjobb dramaturgia, legjobb bábszínész megosztva). Ezek mellett a bábtagozat vezetőjét a Harag György Társulat tagjainak szavazatai alapján Nívódíjjal tüntették ki az elmúlt évadban.
Évek óta a Partiumi Magyar Napok gyermekprogramjának szervezője, a vendégelőadások kiválasztásánál is törekszik a minőségi, ízlésformáló, szórakoztatásra. Fő célkitűzése a bábszínház és a pedagógusok közötti szorosabb kapcsolat kiépítése.
