Iskola másként - tanároknak

Az Iskola másként hete általában a diákokról és a számukra szervezett eseményekről szól, azonban a pedagógusok is épp annyira rászolgálnak a kikapcsolódásra, mint az általuk tanított gyerekek. Egy nemrégiben lezajlott kirándulásról most Pataki Enikő magyartanárnő, a Kölcsey Ferenc Főgimnázium igazgatónője számol be olvasóinknak.

"A tanár számára az iskola munkahely.  E kijelentés igaz ugyan, de semmiképp nem fedi a teljes valóságot, hiszen a jó iskolát az emeli ki a többi közül, hogy képes többet adni, képes második otthonná válni a diákok számára. Ez azonban csakis úgy lehetséges, ha az iskola a tanár számára  sokkal többet jelent, mint munkahelyet. Közösséget jelent, melyet nemcsak ő alakít ki a diákok körében, hanem, szakmai -emberi közösséget, amely segít túllépni a hétköznapok akadályain.
 

Az iskola másként hét bevezetésének az volt a célja, hogy a diákok a hagyományos, tantermi környezetből kilépve másként ismerkedjenek a világgal, jobban megismerjék egymást.
 

Mindebből kiindulva született az ötlet:  szervezzünk hát iskola másként hétvégét a tanároknak! Lépjünk ki a közösségünket meghatározó iskola falai közül, hagyjuk magunk mögött a hétköznapok nyűgét úgy, hogy közben jobban megismerjük egymást is. Kollégáink közül többen is Marosvásárhelyről és környékéről származnak, ezúttal erre vettük az irányt.
 

Péntek délután érkeztünk Marosvásárhelyre, ahol először a páratlan szépségű Kultúrpalotát jártuk be, rácsodálkoztunk a Tükörterem gyönyörű festett ablakaira, a századeleji város hangulatát idéző kiállításra, a magyar festőket bemutató tárlat képeire.
 

A város történetét, épületeit Győrfi Zalán régész vezette sétán ismertük meg. Kolléganőnk, Bagosi Ilike szülővárosában jártunk, a régész szavait az ő lelkes szavai egészítették ki, és így nemcsak a történelmi várost, nemcsak a száraz tényeket tudtuk meg, hanem körvonalazódott egy igazi otthont nyújtó szülőváros képe, szívmelengető gyermekkori emlékek szépsége.
 

A Teleki Téka csodálatos könyvgyűjteménye és a Bolyai kiállítás lenyűgözött mindannyiunkat.  Különös élményt nyújtott nekünk, pedagógusoknak, az igazán szakmánkba vágó neveléstörténeti kiállítás is, amely a Teleki Téka épületében kapott helyet  Nádpálca és lexikon címmel. A tárlat, a könyvtár témához kapcsolódó gazdag könyvanyagán keresztül a különböző korok erkölcsi és pedagógiai szemléletmódját mutatja be.
 

Marosvásárhelyről Nyárádszentlászló felé indultunk, ahol a Pásztortűz panzió vendégszeretete két napig kényeztetett bennünket.
 

Szombaton a Medve tó körüli sétával kezdtük a napot, majd Kirner Matild  kolléganőnk szülőfalujába Korondra látogattunk. Csodálatos emberekkel, csodálatos világgal ismertett meg minket! Először az Aragonit Múzeumba látogattunk, ahol az aragonit, a székely drágakő történetét ismertük meg. Az aragonitbányászatnak leginkább már csak múltja van, de néhány lelkes ember kitartó munkájának köszönhetően ez a múlt nem merül feledésbe, és lassan a jövője is körvonalazódik.  Aki arra járna, annak meleg szívvel ajánljuk látogassa meg az Aragonit Múzeumot és a Csiga dombot, bizonyosan nem bánja meg.

Alig harminc évvel ezelőtt még hetven család megélhetését biztosította a taplógomba feldolgozása- ma már alig hét család ismeri és gyakorolja ezt a kihalófélben levő mesterséget. Ez esetben a környezeti, éghajlati változások  közvetlenül érintik az emberek életét: a taplógomba lelőhelyei, a bükkfaerdők egyre kisebbek, ma már egyre messzebbről kell beszerezni a nyersanyagot, s bár a "taplász" minden erdőt, sőt minden olyan bükkfát ismer, ahová érdemes elmennie, ma ez más egyre kevesebb fát jelent. Pedig a taplókészítés egyedülálló, csak Korondhoz fűződő népi mesterség.
 

A korondi kerámia varázslatos világába is betekintést nyerhettünk, sőt a vállalkozó kedvűek maguk is kipróbálhatták hogyan lehet az agyagot formázni, s közben jókat derültünk vendéglátóink székely humorán.
 

Vasárnap a nyárádszentlászlói templom különleges hangulata töltötte be a lelkünket . A dombetetőn magasodó kis templom nyolcszáz éve vigyázza a nyárádszentlászlói  magyarok életét. A magyar műemlékek sorában ötödik - vallja a templom nyugalmazott lelkésze- , s bizony kincs ez a templom, mindannyiunké, magyaroké. Előtte pedig ott magasodik Erdély legöregebb fája. Élő történelem... Kirándulásunk mindannyiunk számára legmeghatóbb pillanata volt, hogy együtt imádkoztunk és énekeltünk e kis templom falai között.
 

Varázslatos helyek, csodálatos emberek, szívmelengető pillanatok, felhőtlen jókedv- mindez csak még közelebb hozott bennünket egymáshoz, s bár nem mindenki tudott eljönni a kirándulásra, az itthonmaradottakat képekkel, üzenetekkel vontuk be a "varázskörbe", amit e hétvége körénk épített.
 

Hétfőn pedig jókedvűen, mosolyogva léptünk be az iskolába, második otthonunkba."