Ilyés Gyula – a válaszadás jogán: Coica hazudik, Avram kezében a Filharmónia sorsa

Tárgyilagos precizitással reagált Ilyés Gyula, Szatmárnémeti korábbi polgármester utódja, Dorel Coica viharos keddi sajtótájékoztatójára. Ebben a jelenlegi polgármester azzal vádolta meg Ilyést (valamint Szabó István korábbi megyei tanácselnököt), hogy miattuk veszítette el Szatmárnémeti szimbólumát, a Pannónia hotelt, valamint a Filharmónia épületét.

Ilyés Gyula közleményében pontokra szedve leszögezi, hogy az 1902-ben épített Pannónia hotel épülete az állami kisajátítások következtében 1948-ben lett állami tulajdon, majd 1978-ben a megyei Turisztikai Hivatal tulajdonába került. Az SC Aurora SA megalakulása után 1992-ben ezen vállalaté lett a tulajdonjog, majd aztán 1995-ban, amikor a vállalat SC. Aurora SA és SC Dacia SA-vá vált szét, a tulajdonjog utóbbira szállt át.

Mindezen tulajdonosváltásokban azonban a Filharmónia épülete nem volt érintett! A Szatmár Megyei Népi Tanács 1970-es döntése során a Filharmónia épületét a Szatmárnémeti Filharmónia kapta meg.

A Pannónia privatizálását 1994-1998 között az Állami Vagyonalap és a Magán Vagyonalap bonyolította, a helyi közigazgatási intézmények kizárásával. A polgármesteri hivatal 1994 és 2005 között három pert is indított a tulajdonjog visszaszerzéséért, ám valamennyit elveszített. A Pannóniát végül 2006-ban telekkönyvezte a SC Dacia SA, amely aztán eladta jelenlegi tulajdonosának.

Az Állami Filharmónia 1998-ben került a Megyei Tanács felügyelete alá. Akkor egy tanulmány megállapította a pontos dokumentációk hiányát valamint a Pannóniáért folyó per tényét. Döntés születik arról, hogy a Filharmónia épületrészt külön kell telekkönyvezni, a tanács elnöke el is fogadja a határozatot - ám aztán nem történik semmi. (A Megyei Tanács elnöke akkor parasztpárti Gheorghe Miclaus volt, szerk.)

Az időközben Dinu Lipatti nevét felvevő intézmény 2010-ben átkerül a polgármesteri hivatal égisze alá. Jelzésértékű, hogy miközben Vasile Tantas igényt tart a filharmónia épületrészére is, az időközben elkezdett felújítási munkálatok nem terjednek ki erre is - mintegy elismervén, hogy az nem az övé. Ilyés 2011 novemberében elkészítteti a filharmónia telekkönyvezéséhez szükséges topográfiai dokumentációt, a várost tanács, melynek Coica is tagja volt, pedig egyhangúlag elfogadta az épületrész telekkönyvezéséről szóló határozatot - mindössze három PDL-és tanácsos tartózkodott.

Csakhogy a PDL-és Radu Giurca vezette prefektúra Közigazgatási Bíróságon támadta meg a határozatot, mondván, az „sérti a tulajdonhoz való alkotmányos jogot". (Érdekes egybeesés lehet, hogy pont három PDL-és tanácsos tartózkodott, a PDL-és Giurca megtámadta a határozatot, Tantas pedig közismert támogatója volt az akkori kormánypártnak..., szerk.). A Szatmár Megyei Törvényszék helyt adott a prefektúra óvásának, annak ellenére, hogy az Ügyészség védte az polgármesteri hivatal és ezen keresztül az állam érdekeit.

„A sajtótájékoztatón a polgármester ezzel a bírósági döntéssel igazolta, hogy az önkormányzat elveszítette a Filharmóniát, elmulasztotta azonban hozzátenni, hogy ezt meg lehet támadni a Nagyváradi Fellebbviteli Bíróságon. Nem beszélve arról, hogy Eugeniu Avram prefektus bármikor visszavonhatná a pert, ezzel pedig életbe lépne a városi tanács határozata, a Filharmónia pedig a polgármesteri hivatal tulajdonába kerülne", írja Ilyés Gyula.

„Nem fedi tehát a valóságot, amit Coica mond! Nem fedi a valóságot tehát, hogy a Pannóniát 2004-2007 között adta volna el Szabó István és Ilyés Gyula, mint ahogy nem fedi a valóságot az sem, hogy polgármesterségem ideje alatt nem tettem semmit az épület tulajdonjogának tisztázása érdekében! És nem fedi a valóságot az sem, hogy bármit is el szeretnék kendőzni. Mi több, Dorel Coica városi tanácsosként részt vett az épület ügyének tisztázásáért tett kísérleteimben, ennél fogva pedig még súlyosabb, hogy ezeket most letagadja", áll Ilyés Gyula közel két oldalas közleményében.