Húsz százalék alá esett a magyarok aránya Erdődön

Az elmúlt száz év alatt 95,33%-ról 18,65%-ra esett vissza Erdődön a magyarság aránya a wikipedia internetes enciklopédia és a nemrég véget ért népszámlálás adatai szerint. A Petőfi Sándorhoz ezer szállal kapcsolódó önkormányzat mellett további négy község adatait juttatta el szerkesztőségünkbe az RMDSZ sajtóirodája. Ez egyben azt jelenti, hogy az érdekvédelmi szervezet Szatmár megye 56 községéből 34-nek az adatait már összesítette.

A legutóbb megkapott statisztikák közül kétségtelenül Erdőd a legérdekesebb. Egyrészt, mert az utolsó jelentős magyarsággal rendelkező város volt, amelynek még nem voltak ismertek az eredményeik. Másrészt a település komoly szerepet játszott nem csak az erdélyi, de az összmagyar kultúra történelmében is.

Nos, Erdőd Önkormányzatának, amit a város mellett Erdődhegy, Lajosmajor, Nagymadarász, Oláhgyűrűs és Sóspuszta alkot, a népszámlálási adatok szerint 5886 lakosa van. Ez jelentős csökkenést jelent a tíz évvel ezelőtti számokhoz képest, akkor ugyanis még 6486-an lakták a hat települést. Jelentősen visszaesett mind a magyarság (1304-ről 1098-ra), mind a románság (4025-ről 3287-re), mind a németek (413-ról 282-re) száma. Az egyedüli etnikum, amelynek száma emelkedett, a romáké: 730-ról 950-re.

Erdőddel kapcsolatban mindenképpen érdekes, hogy 1098-an vallották magukat magyarnak, azaz az összlakosság 18,65%-a. Ezzel szemben 2308-an mondták anyanyelvüknek a magyar, ami a teljes lakosság 39,21%-át teszi ki. A látszólagos ellentmondás feloldása abban rejlik, hogy a cigányok közül senki, a németek közül pedig csak 12-en vallották magukat cigány illetve német anyanyelvűnek. Mivel a román anyanyelvűek csak 12-vel vannak többen, mint az önmagukat románoknak vallók, így egyértelmű: valamennyi etnikai kisebbségnek magyar az anyanyelve Erdődön.

A dolog azért érdekes, mert Marius Duma Ovidiu évek óta nem hajlandó kitenni a magyar helységnévtáblákat Erdődön. Egyelőre mi is várjuk a részletesebb eredményeket, amelyek csak magára a városra vonatkoznak.

Az eddig megfigyelt tapasztalat ezúttal is beigazolódott, Szatmárpálfalvához, Vetéshez vagy Pusztadaróchoz hasonlóan Szatmárhegyen is nőtt a lakosság száma. A hétvégi házairól is népszerű községben egy évtizeddel ezelőtt 3242-en laktak, jelenleg pedig 3405 lakosa van. Az önkormányzat területén minimális mértékben csökkent a magyarság száma, nőtt viszont a románoké és a cigányoké.

Érdekes adatokat prezentál Ákos község. Az önkormányzatot alkotó négy településen (Ákos mellett Krasznamihályfalva, Gánáspuszta és Újnémet) némi növekedést lehet tapasztalni (2859-ről 2917-re), ám mint a magyarok (1413-ről 1262-re), mind a románok (923-ról 845-re) száma csökkent. Nőtt viszont, nem is kis mértékben, a romáké: 515-ről 766-ra. Ákossal kapcsolatban érdekes továbbá, hogy összesen 44-en vallották magukat más nemzetiségűnek, mint a kérdőíven szereplő 13 etnikum. E tekintetben, az eddig rendelkezésünkre bocsátott adatok szerint, csak Nagykároly (84 fő), Erdőd (68 fő) és Mikola (48 fő) előzi meg a községet.

Túrterebesen és Szamosdobon, bár egyaránt csökkent a lakosság száma (3854-ről 3670-re, illetve 2786-ról 2699-re), megnőtt viszont a magukat magyarnak vallóké: előbbi községben 2128-ról 2181-re, utóbbiban pedig 535-ről 556-ra. Ezzel szemben mindkét önkormányzatban csökkent a románságé (Túrterebesen 1226-ról 1053-ra, Szamosdobon pedig 1838-ról 1685-re). Túrterebesen csökkent a németek (110-ról 90-re) és a cigányok (350-ről 337-re) száma is, míg utóbbi etnikum Szamosdobon gyarapodott: 265-ről 359-re.

Az általános tendencia, mely szerint a nemzeti kisebbségek túlnyomó többsége a magyart jelöli meg anyanyelvének, ezekben a községekben is megállják a helyüket: Szatmárhegyen megközelítőleg kétszázzal, Túrterebesen több, mint négyszázzal többen vallották magukat magyar anyanyelvűeknek, mint magyarnak. A legszembetűnőbb a különbség azonban Ákoson, ahol 1262-en vallották magukat magyarnak, ezzel szemben 2032-en mondták azt, hogy anyanyelvük a magyar.