Húsvéti locsolkodás

A húsvéti szokások bőséges tárházának egyik kiemelkedő eseménye a húsvéti locsolkodás.

Napjainkban egyre kevesebb helyen elevenítik fel ezt a szokást. A városon élő lányok és nők idejét múlt szokásnak tekintik. Szerencsére vidéki környezetben még ragaszkodnak a hagyományokhoz. A Magyar Néprajzi lexikon feljegyzései szerint: a húsvéti locsolkodás „termékenységvarázsló népszokás". Egyházi magyarázat szerint a keresztelésre utal, eszerint Jézus feltámadását hirdető asszonyokat a zsidók locsolással akarták elhallgattatni. A húsvéti kölnivízzel, napjainkban parfümmel való megöntözés új keletű, városi szokásnak számít. Húsvéthétfőt - a locsolkodási szokás miatt - vízbehányó illetve vízbevető hátfőnek is nevezik.

Egyes vidékeken - a hagyományos locsolkodáson kívül - nagy hagyománya van a hajadon lányok és a már eladó sorban lévő leányok meglocsolásának. A locsolásért cserébe piros tojást vagy hímes tojást illik ajándékozni. Az eladó sorban lévő lányok meglocsolása egyértelműen termékenységet biztosító szertartásra vezethető vissza. A legények az ajándékba kapott tojásért - vagyis a termékenység-jelképért - cserébe locsolóverset mondanak. A néphit szerint ez a szokás az ősi termékenységet biztosító áldás ránk maradt maradványa.