Húsvéti barkaág

Húsvét szimbolisztikájában a tojáson kívül, a barkaág (más népies nevein cicabarka, cica, bárka, cicaberke, pimpó) a második legfontosabb jelkép.

Jézust, Jeruzsálembe való bevonulásakor pálmaággal/olajággal üdvözölték. Térségünkben a pálmaág szerepét a barkaág vette át. A barkaágat - egyházi eredetű népszokás szerint - Virágvasárnap megszentelik. Az egyik legnépszerűbb tavaszi lakásdísznek számít, ugyanakkor a néphit szerint számos bajtól, veszedelemtől, rontástól, villámcsapástól és jégesőtől is megvéd. Becsben tartott növénynek számít, mivel a néphit úgy tartja, hogy Jézus menetének tanúja volt, ezért megvéd a lelki és a testi veszedelmektől. A barkaághoz fűződő szokások ugyan tájegységenként változnak, de jelképe mindenhol ugyanolyan nagy jelentőséggel bír. Az Alföld északi részén például az eladósorban lévő lányt barkaággal verték meg annak érdekében, hogy mihamarabb férjhez menjen.

A lakásban a húsvéti asztal méltó dísze lehet, a tavaszi virágok kísérőjeként. A tavaszt könnyűszerrel a lakásba csempészhetjük tavaszi virágcsokrok vagy kosarak segítségével, melyek közül nem hiányozhat a barkaág sem. Vázába állítva víz nélkül akár hónapokig is eláll, vízbe téve viszont megnyúlik és kellemes tavaszi hangulatot áraszt. A barkaágat is ünnepi öltözékbe bújtathatjuk: aggasszunk rá színes nyuszi, bárány és kiscsibe figurákat, tojást vagy színes masnikat, szalagokat.