2009-05-18 13:23:48• hírek • Tóth Klarissz

Húsban gazdag táplálkozás

A hús az ember számára az egyik legalapvetőbb tápanyag- és fehérjeforrás, ami a táplálkozásban létfontosságú szerepet tölt be.

Tápláló értéke és összetétele húsfajtánként változó. A tejhez hasonlóan a sertés, juh, hal és marha húsa proteinekben rendkívül gazdag. Ezért a táplálkozáskutatók fogyasztásukat növényi ételekkel együtt ajánlják, mivel ezáltal növelhetjük tápértéküket. Ugyanakkor a tejből hiányoznak azok az alapvető PP-vitaminok és B-vitaminok, melyeket a hús jóval nagyobb mennyiségben tartalmaz.

A hús egyik jótékony alaptulajdonsága, hogy serkenti a gyomornedvek kiválasztását és jóval laktatóbb, mint a többi élelmiszer. Fogyasztását mégsem szabad túlzásba vinni, mivel nagyobb mennyiségben székrekedést okoz. A szárnyasok belső részei, a marha, a sertés stb. rendkívül táplálóak, mivel sok proteint és vitamint tartalmaznak. A liba- és kacsahús zsírosabbak, ezért nehezebben emészthetők. Ezzel ellentétben a tyúk és a csirke húsát a gyomor jóval könnyebben feldolgozza. A hús elkészítési módja is befolyásolja azt, hogy végül mennyi tápértéke marad. Változatosan és sokféleképpen elkészíthetők, a táplálkozás szakértők azt hangsúlyozzák, hogy a húst ajánlatosabb roston, nyárson vagy főve fogyasztani, mint zsírban vagy olajban megsütni.

Az olajban (zsírban) sült húst kevésbé ajánlott fogyasztani, mivel átitatódik olajjal, így nehezebb megemészteni. Kevesen tudják, hogy a forró olaj vagy zsír „akrolein" nevű anyagot (szerves vegyületet) produkál, ami erős méregként hat, negatív hatással van a gyomorfalra és irritálja azt. Nem véletlen, hogy a főtt hús jóval könnyebben emészthető, sajnos a főzés következtében a tápanyagok java részét elveszíti. Ezek a zsírban és vízben oldódó vitaminok, ásványi anyagok és proteinek, valamint a főtt zöldségek tápanyagai szerencsére megmaradnak a levesbe, ezáltal rendkívül tápláló, ami különösen jó hatással van mindazokra, akik valamilyen betegségből lábadoznak vagy éppen több proteinre van szükségük.

A halhús a leggazdagabb foszforban és jódban, ezek hatnak a legelőnyösebben az idegrendszerre. Tápértékét a különböző ásványi anyagok, proteinek és vitaminok még inkább növelni tudják. Ugyanakkor, abban az esetben, ha nem kövér húsú halat fogyasztunk, a diétás étrendbe is beilleszthető, mert könnyen emészthető. A belsőségek, mint a lép, a máj és a vese fogyasztása különösen vérszegénység esetén ajánlott, mivel vasban gazdagok. Végül, de nem utolsó sorban meg kell említenünk, hogy a máj általában, de leginkább a kövér halak mája - amelyből a csukamájolajat is kivonják -, D- és A-vitaminban gazdagok.

A B1-vitaminpótlás érdekében pedig fogyasszunk megfelelő mennyiségű ikrát és sertéshúst. A húsfogyasztás fejenkénti átlaga országonként, kultúránként, falvanként és városonként nagy eltérést mutat. Térségünkben a fejenkénti évi átlag sertéshús esetében meghaladja a 17 kg-ot, míg marhahús esetében a 20 kg-ot. Tudvalevő, hogy a vegetáriánusok más formában pótolják szervezetük fehérje- és proteinszükségletét. A nullás vércsoportúaknak azonban különösen fontos, hogy húst fogyasszanak, ezért étrendükből mindössze a böjti időszakban kell mellőzniük, mert a szervezetnek időnként szüksége van a méregtelenítésre. Mivel táplálkozásunk nagymértékben összefügg mentális egészségünkkel is, figyeljünk arra, hogy megfelelő mennyiségű, minőségű és változatos húsféléket fogyasszunk.