Hová tűnt 30 ezer ember?

Alig három napja ért véget a népszámlálás és a szakemberek legkorábban is csak jövő év közepére ígérik a hivatalos eredményeket, máris megjelentek az első előzetes számok. Persze ezek sem a hasra ütés híres módszerével jöttek létre, hanem azáltal, hogy a számlálóbiztosoknak minden este telefonon jelenteniük kellett, hogy hány lakásban és hány személynél tartanak. Ezen adatok pedig megtalálhatók a népszámlálás hivatalos honlapján, a recensamantromania.ro internetes oldalon.

A legutolsó este, azaz október 31.-ai adatok így természetesen nem számítanak hivatalosaknak, ám mindenképpen irányadóknak tekinthetjük őket. Amennyiben pedig hinni lehet ezeknek az adatoknak, akkor Szatmár megyében összesen 140.042 lakást és 336.117 személyt számláltak meg a biztosok. Szatmárnémetiben összesen 44.751 otthont kerestek fel a biztosok, ahol 97.753 személyt számláltak meg. A megye második legnagyobb településén, Nagykárolyban pedig 9.013 lakást és 19.458 személyt írtak össze.

Ezek a számok viszont mindhárom esetben jelentősen kisebbek, mint voltak a legutolsó népszámláláskor, azaz 2002-ben. Akkor, a wikipédia internetes lexikon adatai szerint, Szatmár megyében összesen 367.117-en, Szatmárnémetiben 115.142-en, Nagykárolyban pedig 23.180-an laktak. Ez a megye esetében 31.164, a megyeközpont esetében 17.389, míg Nagykároly esetében 3.722 fős visszaesést jelent. Ennél is szembetűnőbb, ha az 1992-es adatokat vesszük figyelembe: akkor Szatmárnémeti megközelítőleg 131 ezer lakost számlált.

Mivel a Lakosság-nyilvántartó Igazgatóság havi jelentése alapján a népszaporulati mutatók általában pozitívek (ellentétben a nyugati-európai országokban tapasztalt negatív mutatókkal), a népesség számának csökkenése egyetlen dologra vezethető vissza: az emigrációra, a boldogulás másutt való keresésére.